Nem mehetsz mindig a fényben,<br>az árnyék is kell Neked.<br>Ha mindig a Napba nézel, <br>Könnyes lesz a két szemed.<br><br>Jó az árnyékban megbújni,<br>hol, ölelhetsz, kit szeretsz.<br>Ha el talál hagyni Téged, <br>eltitkolhatod fájó könnyedet,<br>ne nevessen rajtad a gúnyos tömeg!

Elment a hajó<br>És én itt maradtam,<br>Vérző szívemet,<br>Kendőmmel takargattam.<br><br>Vissza sem néztél rám,<br>Nem is integettél,<br>Azt sem mondtad,<br>Hogy egyszer vissza jössz-e még?<br><br>Nem baj, ha nem jössz.<br>Majd csak szeret más,<br>Aki nem lesz hűtlen,<br>Kőszívű, csalárd.<br><br>Kőszikla a szíved, <br>Nem is gondolsz másra,<br>Csak saját fejed után mégy,<br>Nincs szükséged boldogságra!<br>

<br>Fenyőfa áll a szoba közepén,<br>S kinn hóborította táj.<br>Lángocska gyúl, a szívek mécsesén,<br>Sokakat melegítve át.<br><br>Milyen szép a karácsony ünnepe!<br>Mindegy, hogy gazdag vagy szerény.<br>Legfontosabb most is a szeretet,<br>Ebből kell, hogy legyen elég.<br><br>A szeretet legalább ingyen van.<br>Ezt bárkinek átadhatnád.<br>Igen! Ma a szeretet napja van!<br>Ebből is ajándékozzál!<br><br>A kályha dorombolva melegít,<br>Majd a nap tüzesen izzik.<br>Bizony ez nem mindenkinek segít.<br>Van, aki belülről fázik.<br><br>A fenyőfát, ha már eltüzelték,<br>S kinn is zöldell majd a táj,<br>Lángocska! Égj a szívek mécsesén.<br>S mindenkit melegíts át!!<br><br>

Nem baj, hogy ha rám sem nézel,<br>Az sem baj, ha nem szeretsz,<br>Lesz majd, aki nem szeret Téged<br>Majd megtudod milyen lesz!<br><br>Úgy fog fájni a szíved, <br>Hogy azt hiszed majd belehalsz,<br>Ne félj nem fogsz belehalni,<br>Csak amig élsz szenvedsz majd.<br><br>Ahogyan én is szenvedtem,<br>Hűtlen, hazug szavaidért,<br>De azért azt,ugye tudod,<br>Hogy visszajár a kölcsönkenyér...

Édes az emlék,<br>Keserű a bánat,<br>Amit régóta érzek,<br>Úgy mennék utánad.<br><br>Miért hallgatsz másra,<br>Mért nem a szívedre,<br>Ami hozzám húz,<br>Érzem én ne feledd el!<br><br>Milyen boldog és őrült <br>Volt utolsó napunk,<br>Mikor nálam voltál,<br>Ugye jól tudod?<br><br>Azután jött a villám<br>És közénk csapott,<br>Azóta mindennek vége,<br>Nem látlak, hallak sehol.