Kisfiú voltam álmomban, átöleltem nyakad. Közelről csodálatos szép volt az arcod. Nagyon boldog voltam.

A nagyapád vagyok,ahogy apa az apukád, én anyukád apja vagyok. Ereinkben azonos magyar vér folyik. Mindennél erősebb kapocs.

Két kis copfod repült, felkaptalak, s kiáltottam tréfás hangosan: Tudod-e ki szeret a világon legjobban? Válaszoltam is magamnak és a világnak nagy boldogan: Én, hát én szeretlek a világon legjobban!

Nagyon jó volt boldognak lenni,<br>Volt értelme élni, remélni,<br>Most meg üres minden,<br>Unalmas, fájó, boldogtalan.<br><br>Csak soha ne jutnál az eszembe,<br>A csókod íze se lenne<br>Emlékeim gyöngyszeme,<br>Nem tehetek róla, szenvedek.<br><br>El kellene mennem innen,<br>Messzire, ahol senki sem ismer<br>És lesz talán aki igazán szeretne<br>Talán nekem is jobb lenne.

Jézus szeret Téged,<br>hidd el nekem,<br>hogy Ő mindig Veled van,<br>s megérti minden egyes imád,<br>ahogy Te sosem gondolnád,<br>hogy Ő az egyetlen igazi Barát,<br>Aki megérti szívednek bánatát!<br>