Eldobtad a boldogságot,<br>Soha többé nem találod,<br>Magad sem tudod, hogy <br>Miért hagytál árván engem.<br><br>Egyszer még majd visszajönnél,<br>Mert szívedet összetörték,<br>Könyörögnél, hogy gyógyítsam,<br>Beteg szíved foltozgassam.<br><br>Meg is teszem, de már késő<br>Az én szívem olyan mint a kő,<br>Fájdalombtól megrepedt,<br>Azután meg kőszikla lett.

Kell nekem szerelmünk,<br>Mely nélkül élni nem tudok,<br><br>Éjszaka nézem a csillagokat<br> Nélküled, aludni sem akarok, <br><br>Keresem azt, amit együtt választottunk,<br>Oly rég, hogy már nem tudom melyik volt,<br><br>Elvitte az idő és már Te sem vagy sehol <br>Annyira hiányzol, hogy ez fáj nekem, nagyon,<br> <br>Kell nekem szerelmünk,<br>Mert Nélküled élni nem tudok,<br><br>Szeress Te is engem, megbánni nem fogod,<br>Forró csókjaimat, százszor visszaadod.

Négy év küzdelem megéri,<br>s ha boldogan megéli,<br>tudás fájának gyümölcsével<br>hidd el, a diák beéri.<br><br>Tanul, okul a félérett,<br>a tudás elérése végett,<br>a tanárnak munka ő,<br>és diákunk beérett.<br><br>Négy esztendő elszaladt<br>A diák a próba felé haladt<br>írásbelik, szóbelik réme<br>jaj, a szó bennszakadt. <br><br>Levizsgázott a kis sereg<br>Senki sem pityereg<br>Büszke tanárok körében<br>Most banketten tetszeleg.<br><br>Mint ki jól végezte dolgát<br>s nem játszva a balgát, <br>érett gyümölcskosárként,<br>Most lógatja a lábát.<br><br>Négy év küzdelem megérte,<br>És boldogan megélte,<br>a tudás fájának gyümölcsével<br>Minden diák beérte.<br>

Nevelőszülőknél élem,<br>Én már az életem,<br>De én úgy érzem.<br>Hogy úgy szeretnek engemet,<br>Ahogy saját gyermeküket,<br>Sok mindent nekik köszönhetek,<br>De azt is remélem, még sok évet velük élhetek!<br><br>Én már úgy szeretem nevelő szüleimet,<br>Ahogy más gyermek valódi szüleit,<br>Hiszen ők neveltek fel engemet,<br>S a két testvéremet is,<br>Szeretetben és békességben tölthetjük el éveinket!<br>

Bánatban megtört szívem<br>Belekiált az éjszakába<br>Fel az Égre a csillagokra<br>Miért hagytál el, gyere vissza!<br><br>Úgy várok Rád éjjel-nappal<br>Mint virág a lágy esőt,<br>Hogy magamba szívjam szerelmed,<br>Amit adtál, még nem régen.<br><br>Nem tettem én ellenedre,<br>Mért hallgatsz rossz emberekre,<br>Akik Téged nem szeretnek,<br>Csupán bánatba kergetnek.<br><br>Meg írtad már és mondtad is,<br>Hogy mellettem a Te helyed,<br>És én ezt el is hittem,<br>Sajnos csalódás lett a vesztem.