Idő 
Értékelés 
Értékelés Ásítva kelt fel a nap, némán, lábujjhegyen;r>elkísérte a szél huzatos, kusza gondolata.r>Levelek kacér tánca hömpölygött körbe-körber>Csalódott Égi zápor. Az ősz bódult varázsa eltörött,r>kiábrándult harsány színek váltakoztak benne.r>r>Gyászba öltözött a tél, zord arca sápadt, elgyötört.r>Az emlék köntöse fakó, megkopott, porral teli.r>A felejtés duzzadó fellege nem oszlik már széjjel.r>Múlik az idő - öregszik a sokat megélt, tiszta lélek.r>Elfáradt az ember, ráncos tenyerében ott van a kor nyoma.r>r>Szó, mi üres csendbe ér, rég nincs, csak a magány egyszínű árnya.r>Gondolat, ami némán ott ragadt vén szíve lüktető peremén.r>Könnyű dér, bársonyos, puha, könnyű szellő kíséri őt-e februáron.r>Az elmúlás oly nehéz, karddal kivont angyal, ki ott várja rég,r>óvó tekintete végigkíséri, lassan vállára hajtja fejét.r>r>Végállomás a testeknek, lelkekből ácsolt gyönyörű híd a túlsó part felé.r>Áradó könnyek tava, lüktető hulláma nem járja ziháló vad táncát már.r>A csend feneketlen mélyén, a színnel teli világ végénr>a teste megpihen, boldogan lebeg , már nem fél, nyugodt mosoly kíséri el.
Várj, ne menj el még, egy csókkal tartozol nekem.r>Várj... ne menj, ne legyen itt vége, még nem lehet.r>Ne törd össze a szívemet, ne kavard fel a lelkem.r>Kellesz nekem, te hozzám tartozol, kedvesem.r> A csókod elvesztettem, szívem most nagyon fáj.r>Hibám mint dühös tenger hulláma most arcomba vág.r>De higgy nekem, kellesz nekem, kell a vágy, és kell a szerelem.r>Kell a csókod, lelkünk vad tánca, illatod magával ragadó bája.r>Míg az álmos hajnalt nem váltja a hűvös, mély sötét, ésr>ringat minket nappal és éj, én szeretni foglak ,ne félj.
Tőlem egy évtizeddel korábban talált rád az élet,r>hamarabb koptattad a tanterem vaskos, szilárd padsorait,r>majd rád talált a szerelem, a szent házasság örök hűsége,r>később a gyermekáldás, mennyei pillanat ölelt át téged. r>r>Szürke hétköznapok tolakodva sorakoztak egymás mögött,r>állandóság, a megszokás, mindennapok, szép ünnepek között,r>álmod legyen mindig igaz, érd el, mit kell, mit a becses szíved diktál,r>de ne változz, drága barátom, olyan légy, mint eme percben.r>r>Lelked egyszerűen szép, tiszta szikrákat szór e földre,r>bölcs gondolatok övezik derék, sokat látott léted.r>Barátságod sokat jelent, nyugalom a nyugtalan világban,r> vihartól zilált, örvénylő sivatag nyomában feneketlen oázis.
Gyermekáldás!r>r>Múltamban rejlő szívet facsaró vágy,r>Egyre többször felbukkanó elképzelt hangja, oly lágy,r>Más emberektől irigyelt oltalom,r>Titkon sem tudtam,hogy mit jelent a gyermekáldás fogalom,r>r>Szörnyű érzésektől fojtogatva tettem a dolgomat,r>És még nem tudtam hogy Ő,Ő az ki meghatározza mivoltomat,r>Egyre többet játszva el a csodaszép gondolattal,r>Anyagiaktól való rettegéssel ostoroztam magam éjjel s nappal,r>r>Egyszer csak a semmiből felbukkant a remény,r>Elkezdődött az Isten által irányított jövőmet meghatározó esemény,r>Életem párjával együtt lélekben felkészültünk a harcra,r>Hogy amíg a pocaklakó a kilenc hónap végén ki nem bújik ne essünk arcrar>r>Hosszú hónapokig tartó kemény várakozás,r>Nem kívánt betegségektől való félelem a szívünkbe bele vás,r>Reményünket a mindeható Istenbe vetve,r>A magzatpózba burkolódzott várva várt kincsünket mindentől megvédte,r>r>Mikor aztán elérkezett a mindent eldöntő pillanat,r>Az apás szülés közepette a szorongás megmaradt,r>De mikor a kis pocaklakó a fényre jőve ordítva felsírt,r>eme Isteni csoda útján az életünk könyvébe új fejezetet írt,r>r>Minden, a hónapok alatt felgyülemlett szorongás tovaszállt,r>És a megszokott mindennap egy új, boldogabb vágányra állt,r>az el nem mondható érzések áradata a családi szálakat összefonta,r>A létünkből a szomorúságot a meggyötört gondolatokat kivonta,r>r>Az egészségtől duzzadó elbűvölő kincsünk lett a reménység hajnala,r>Méltó lett a szép nevéhez ami így hangzik Nadin Zorka
A szerelem 100%-osr>Nem mint mir>Én 50, te 50r>Így együtt 100r>r>Sírok ha látlakr>Sírok ha nemr>Mi ez ha nem szerelem?r>De azr>r>Marad a fájdalomr>Te nemr>Ő belém ivódottr>Te nemr>r>Ég a bőröm a kezed alattr>Tehát fáj is, meg nem isr>Nem jutok szóhoz, de ordítokr>Adok ki hangot, és mégsemr>r>Szemem könnybe lábadr>De nevetekr>A szemed mosolyogr>De a szád mást mondr>r>Nevetünk és sírunkr>Saját nyomorunkonr>Fáj e a szerelem?r>Azt mondjukr>r>Boldog vagyok,de csalódokr>Akkor ez boldogság?r>Nemr>Csak szerelem
