Nem ő volt a legszebb, nekem mindig ő marad,r>sejtjeimbe élő kép, minden kedves szavad.r>idő vasfoga hiába, nem lepheti rozsda.r>néha csintalan voltam én, mára sok a borosta.r>nem korholtál vagy szidtál soha soha.r>r>Ott csüngtem karodon, mint szárítón a ruha,r>erős volt két kezed, s mégis oly lágyan puha.r>egy kézzel végezted tovább dolgod szüntelenr>a bajokból sem kerültem ki mindig sértetlen,r>hányszor megígértem,s leléptem kéretlen.r>r>De nem múlt el nap ne jutottál volna eszembe,r>ha valamit teszek vagy csinálok ott a fejembe,r>intelmek amiket halkan magadnak suttogtál.r>az év egy napján a csokortól elpirultál,r>gyermekeid mondták szeretünk, amit mindig is tudtál!

Jéghideg, fagyos táncot lejt szívemben,r>Fekete tűznek örök rabja lettem.r>Napsugárban nékem többé hazám nincsen,r>Fekete tűznek ajka kísért engem.r>r>Böglyök szállnak álmoknak rothadó húsára,r>Remények csontja lett kutyák vacsorája.r>Bár egy zúzott lélek törne már förtelmes haragra,r>De néma az, kinek szavát csak önmaga hallhatja.r>Fáradtan hullik le egy száraz fa odvába,r>Pár könnycseppet elmorzsol, most, még utoljára.r>Távolból már hallatszik a keselyűk sikolya,r>Lassacskán elhamvad fekete mosolya.r>r>Lám együtt járjuk násztáncunk szívemben,r>Fekete tűznek immáron hitvese én lettem.r>Napsugárral nékem dolgom most már nincsen,r>Hűvös földnek mélye lett az én bilincsem.

Reménytelen, esélytelen, lehetetlen,r>Mikor egyedül vagyok ez elviselhetetlen,r>Saját könyörtelen gondolataim előjönnek,r>Rossz emlékek százai előtörnek.r>Egy ember van, aki ezen segíthet,r>Kinek személye kedvre deríthet,r>De földi lénye számomra elérhetetlen,r>Ezért vagyok magammal elégedetlen.r>A gondolataim mindig feléje jár,r>S álmaimban úgy szereplünk mint egy álompár.r>Szeretném érezni puha ajkait magamon,r>Ez minden vágyam nem tagadom.r>Bárcsak tudhatnám milyen vele,r>Érdekel minden egyes lélegzetvétele.r>Vajon milyen lehet sétálni vele a parton?r>Mikor a fejem a vállára hajtom,r>Mikor csak a naplemente létezik rajtunk kívül.r>De felébredek és a szívem kihűl.r>Ez a pillanat olyan illúzióromboló,r>Mikor rájössz hogy ez csak képzelet az lélekromboló.

Virágkertem közepénr>elmerengve állok én,r>melyiket is válasszam,r>választékból bőven van.r>r>Búzavirág, szarkaláb,r>nemesített szép csodák,r>mind magamhoz ölelném,r>csodás földi teremtmény.r>r>Simogatom egyenkéntr>bársonyos kis levelét,r>tenyeremhez tapadnak,r>szeretetet elvárnak.r>r>Szeretem is én őket,r>levágni, óh, mily vétek,r>ékesítsék kertemet,r>vidítsák a lelkemet.r>r>Gyönyörködöm bennetek,r>kertben a ti helyetek,r>szívem melengetitek,r>óh, csodás ékességek.

Újra élek szívemben már nincs harag meg békéltem a világgal elfogadtam sorsomat.Szívemből a gyász ki költözött,újra ön magam vagyok tele reménnyel vágyakozással mit isten adhatott.Érzem újra a nap melegét testemen,érzem a szelőt fújni az arcomon,látom újra a színeket nem csak a feketét s fehéret.A remény a szívembe költözött újra élek végre megint önmagam vagyok.