Idő 
Értékelés 
Értékelés Horvát Jánosnér>Óh... be szeretnék sokszor vándorfelhő lenni,r>Halkan suttogó széllel szobádba repülni,r>Gyönyörű szemedbe nézni, csókolni a szádat,r>Veled tölteni hosszú-hosszú éjszakákat.r>r>Szeretnélek szeretni,r>Karjaimmal lágyan átölelni,r>Odabújni hozzád a csendes félhomályban,r>Szeretni téged a végtelen éjszakában.r>r>Álomba ringatnálak ölelő karommal,r>Altatnálak halk, suttogó szavakkal,r>Nézném álmodó, csodaszép arcodat,r>Simogatnám szép selymes hajadat.
Délibábos utcán eltűnődve megállok, r>Ámulva figyelem, hogy itt is,ott is barátok.r>Vállamra borulva megölelnek, köszönnek,r>Icipici lelkünknek szavak nem szükségesekr>Drága éltünk egymásért, s a barátságért szenteljük,r>Napról napra barátságunk egyre szebbé neveljük.r>A viharfelhők megjelentek pillanatok alatt,r>Kegyetlen közeledésük semmi jót nem tartogat. r>r>A vihar előfutára már hamarabb ideért,r>Nagy záporban hullott a tavaszi jég.r>Cudar hideg lett, s elkezdődött a harc,r>Sompolyogva tört elő a nagy felhőhad.r>Igyekeztek,győztek, s a délibáb szertefoszlott,r>Keserves sötétség uralta a frontot.r>Álltam... s feleszméltem, ez, ami volt, mind csak képzelet,r>Teljesen egyedül,más barátok nélkül álltam ott veled.r>Ó, csak most jöttem rá, ki az,aki szeret!r>Lelkem mélyén én is mindig veled leszek!
Az igaz barát veled van,r>Ha rontasz valamit ő ott marad,r>Az igaz meghallgat,r>Az igaz barát megnevetett,r>Bármilyen rossz napod is lehet.r>r>Az igaz barát a véleményét elmondja,r>Lehet jó és rossz veled megosztjar>Mindig kiáll melletted,r>Ha senki se szeret ő ott van veled.r>Aki nem azért a barátod mert adni tudszr>hanem azért hogy kapni tudj.r>Aki nem bánt ha reggel kócos hajjal kelsz,r>hanem ő is össze kócolja a haját,r>És nem ő nevet rajtad ha nem ti egymással.r>r>akinek a titkaidat elmondhatod,r>Mert nincs előtte szégyellni valód,r>Aki nem árul el,r>Bármennyire is össze vesztek,r>ő akkor is ott van melletted,r>ha nem akarod hogy ott legyen veled.r>(saját)
Anya ki tested benn neveltél óvtál engemet, anya ki mindig féltettél és fogtad két kezemet. Anya ki ha sírtam karodban ringattál, ó anya bárcsak elmondhatnám neked, köszönöm hogy életet adtál és szerettél engemet.
Április verőerein ömlik a tavaszr>Tajtékot vernek a hőhullámok s porol a szélr>Korai lenne ha siratnálak, der>keselyű arcú remény kapaszkodik gondjaim kocsijábar>s fekete lovakat fog belér>s fekete kocsisokat ültet a bakrar>s fekete asszonyokat hoz, akik követnekr>És fekete sugárnyalábok hullnak a napbólr>a lábam elé a kövekre , hiába mondom, hogy szeretlekr>Riad bennem a gyermekr>Szűkölnék mint kutyák akiket vackaikból kivertekr>s menekülnékr>de csak ülök, s bámulom kezeimetr>tehetetlen teérted feleselő emlékeim közöttr>Anyám.r>r>Bácsalmás, 1971
