Idő 
Értékelés 
Értékelés Még karjaiddal melegen átöleltél engem.r>Még emlőidből tápláltál édes anyatejjel,r>Még védelmet éreztem, jó anyám, öledben.r>Még a sors nem szúrt meg ezer tüskéjével,r>Addig volt jó nékem...r>r>Még esténként hallhattam altatódalodat,r>Még tanítottál engem a sok-sok szavakra,r>Még imáidban is az Istent kérted értem,r>Még álmodtál rólam minden egyes éjjel,r>Addig volt jó nékem...r>r>Még karácsony napján kalácsod ehettem,r>Még fekete kenyered jobban ízlett nékem,r>Még hazavártalak mindenhonnan téged,r>Még az élet vidám napokat hozott nékem,r>Addig volt jó nékem...r>r>Még Anyák napján, neked virágot vihettem,r>Még körülcsókoltál könnyekkel küszködve,r>Még szemeidből derű és egészség sugárzott,r>Még erőd mindent legyőzött ezen a világon,r>Addig volt jó nékem...r>r>Még zengő muzsikaszó felvidított engem,r>Még hangjától nem folyt könny szememben,r>Még hirtelen, tova nem szállott egészséged,r>Még halálod tőlem örökre el nem választott,r>Addig volt jó életem...
Oly gyorsan szállsz el fejem felett, könyörtelen vagy,r>Magaddal vittél mindent, mi történt, csak emlékeket hagysz.r>Elvitted magaddal, valaha fekete és dús, ragyogó hajamat,r>S mit hagytál azóta... fehéren csillogó, ezüstös szálakat.r>r>De sok örömet, bánatot és sírást cipelhetsz magaddal,r>Azért meg nem állsz egy pillanatra, semmikor és soha.r>Ó... te tovaszálló, könyörtelen, fukar, aljas és mostoha,r>Előbb-utóbb te leszel és voltál is mindenki gyilkosa.r>r>Néha, esténként, ha mégis felnézek a jó, öreg holdra,r>Kérdezgetném sok mindenről, ha ő válaszolna.r>Nem felelne semmire, noha a választ csak ő tudja,r>Hisz` fenn volt ő az égen a földnek születése óta.r>r>Hiába hát minden, sajnos, egyre csak öregszünk,r>Bizony, a szép nyár tovaszállt s elmúlott felettünk.r>Bele kell nyugodnunk abba, hogy már ősz van,r>És tudnunk kell, jő a tél, de nem tehetünk róla.
Elmegyek messzirer>s nem biztos hogy visszajövök r>ki látott, s lát r>remélem megjegyez egy életrer>r>Ha visszajövök fel ismersz e?r>elfelejtetted e arcom?r>sok időt voltam oda r>s már ismeretlen vagyokr>r>Mágváltozok s felnövök r>nem leszek már gyerekesr>s belsőleg se ismersz meg r>de bennem maradt akit ismertél.
Mint régi tévén az oszciloszkópr>ha szétszaladt s szétesett a kép,r>úgy tűnök el én, kaleidoszkópr>bont színes kockákra, és miképpr>egy mocsár böffen egyet a pokolr>nyel nagyot, s már nem leszek sehol.r>Két kézzel szórtam szerte napjaim,r>eljátszottam létem, talmi fényr>volt reflektor rajtam, az álmaimr>nem ébredtek, vágy vitt, a törvényr>nem nekem íródott, lelkem, szívemr>szabad maradt, hát én így éltem.r>Nevetve búcsúztam, hittem vége,r>könnyű volt, magamra maradtam,r>mert éltem, talán már ezer éve,r>lángolva égtem - elfáradtam,r>és jöttél, Isten újat teremtett,r>más lett a világ, értelme lett.r>Élni akarok, érted, miattad,r>szeretni, mint még soha-soha,r>veled élni, látni mosolyodat,r>és ölelni minden éjszaka,r>vedd hát két kezedbe létezésem,r>szeress - és fogadd el szerelmem.
Kőszobrok, falra festett freskók,r>hallgató Jézus, Mária és a szentek,r>a végtelen a falra akasztva lóg,r>fáradt pillanatok arcunkon, nézlek.r>Karcsú tested mint márványba vésettr>szobrok sorába illesztett szépségr>töri meg az áhítatot, szerelmetr>hirdet, rád nézni is gyarló vétség.r>Szemedben féltés - magad vagy én?r>lelkedben a tegnapok szorongása,r>kezed megremeg mikor imád végénr>kezemért nyúlsz - könnyek csillogása.r>Az idő lustul a rég-padok között,r>ezer évek figyelnek álmosan ránk,r>botránkozó öregasszonyok bámulnakr>mikor vadul szeretkezni kezd a szánk.
