Idő 
Értékelés 
Értékelés Anya ki tested benn neveltél óvtál engemet, anya ki mindig féltettél és fogtad két kezemet. Anya ki ha sírtam karodban ringattál, ó anya bárcsak elmondhatnám neked, köszönöm hogy életet adtál és szerettél engemet.
Április verőerein ömlik a tavaszr>Tajtékot vernek a hőhullámok s porol a szélr>Korai lenne ha siratnálak, der>keselyű arcú remény kapaszkodik gondjaim kocsijábar>s fekete lovakat fog belér>s fekete kocsisokat ültet a bakrar>s fekete asszonyokat hoz, akik követnekr>És fekete sugárnyalábok hullnak a napbólr>a lábam elé a kövekre , hiába mondom, hogy szeretlekr>Riad bennem a gyermekr>Szűkölnék mint kutyák akiket vackaikból kivertekr>s menekülnékr>de csak ülök, s bámulom kezeimetr>tehetetlen teérted feleselő emlékeim közöttr>Anyám.r>r>Bácsalmás, 1971
Nem ő volt a legszebb, nekem mindig ő marad,r>sejtjeimbe élő kép, minden kedves szavad.r>idő vasfoga hiába, nem lepheti rozsda.r>néha csintalan voltam én, mára sok a borosta.r>nem korholtál vagy szidtál soha soha.r>r>Ott csüngtem karodon, mint szárítón a ruha,r>erős volt két kezed, s mégis oly lágyan puha.r>egy kézzel végezted tovább dolgod szüntelenr>a bajokból sem kerültem ki mindig sértetlen,r>hányszor megígértem,s leléptem kéretlen.r>r>De nem múlt el nap ne jutottál volna eszembe,r>ha valamit teszek vagy csinálok ott a fejembe,r>intelmek amiket halkan magadnak suttogtál.r>az év egy napján a csokortól elpirultál,r>gyermekeid mondták szeretünk, amit mindig is tudtál!
Jéghideg, fagyos táncot lejt szívemben,r>Fekete tűznek örök rabja lettem.r>Napsugárban nékem többé hazám nincsen,r>Fekete tűznek ajka kísért engem.r>r>Böglyök szállnak álmoknak rothadó húsára,r>Remények csontja lett kutyák vacsorája.r>Bár egy zúzott lélek törne már förtelmes haragra,r>De néma az, kinek szavát csak önmaga hallhatja.r>Fáradtan hullik le egy száraz fa odvába,r>Pár könnycseppet elmorzsol, most, még utoljára.r>Távolból már hallatszik a keselyűk sikolya,r>Lassacskán elhamvad fekete mosolya.r>r>Lám együtt járjuk násztáncunk szívemben,r>Fekete tűznek immáron hitvese én lettem.r>Napsugárral nékem dolgom most már nincsen,r>Hűvös földnek mélye lett az én bilincsem.
Reménytelen, esélytelen, lehetetlen,r>Mikor egyedül vagyok ez elviselhetetlen,r>Saját könyörtelen gondolataim előjönnek,r>Rossz emlékek százai előtörnek.r>Egy ember van, aki ezen segíthet,r>Kinek személye kedvre deríthet,r>De földi lénye számomra elérhetetlen,r>Ezért vagyok magammal elégedetlen.r>A gondolataim mindig feléje jár,r>S álmaimban úgy szereplünk mint egy álompár.r>Szeretném érezni puha ajkait magamon,r>Ez minden vágyam nem tagadom.r>Bárcsak tudhatnám milyen vele,r>Érdekel minden egyes lélegzetvétele.r>Vajon milyen lehet sétálni vele a parton?r>Mikor a fejem a vállára hajtom,r>Mikor csak a naplemente létezik rajtunk kívül.r>De felébredek és a szívem kihűl.r>Ez a pillanat olyan illúzióromboló,r>Mikor rájössz hogy ez csak képzelet az lélekromboló.
