Már meghaltam, ne sírjatok. Fentről mosolygok rátok, s csillagként ragyogok. Latom hogy hullik könnyetek,s együtt érzek veletek. Eszembe jutnak az együtt töltött idők, sok kedves mosoly, rengeteg közösen eltöltött idő. Ha esik az eső, titeket siratlak, mert tudom, nem lehetünk együtt újra. Ha ragyog a nap, mosolygok reátok, mert visszagondolok ti rátok. Mennyi szépet és jót adtatok nekem, így visszagondolva az élet, ne mis oly förtelem. Használjátok ki minden egyes percet, legyetek boldogok, és elvezzetek az eletet. Egy napon minden feledésbe merül, én fény kent ragyogok rátok, és tudom, emlékem szívetek mélyére kerül. Nem leszek a feledésé, bennetek tovább élek, miattatok éltem, ennyi közös evet.könnyes szemmel búcsúzom tőletek, mert szívem mar nem dobban, lelkem tovább el, míg emlékem fent marad.

Bámultam ki az ablakon, r>Szemem vakította a fény, r>Mi lesz ha megfordulok, vajon?r>Dermesztő, sötét, ocsmány lény.r>r>A tükörből tekint vissza rám, r>Elbitorolta arcomat magának, r>Önnön undok, mocsok fajtám, r>Vége van életem javának.r>r>Az úton pedig csak mennekr>Mintha mit sem érne semmi.r>Kocsik, biciklik, emberekr>Már ennyi embernek lenni.r>r>Hiánytermék lett az élet, r>Végül ez is elhalványult,r>Néhány belátja, hogy téved,r>S a végtelenbe tova száguld.r>r>Leromboltad, amit tudtál, r>Romokon lépkedve tapsolsz,r>Régen karjaim közt voltál.r>Saját véred ellen volnál?r>r>Te, ki magad ellen vagy,r>Te, ki mindent tönkretettél,r>Te, ki fajtád ellen fogad,r>Te, ki mindent rosszul szemlél.r>r>Én, ki magam ellen vagyok,r>Én, ki mindent tönkre tesz, r>Én, ki fajtám ellen adok,r>Én, ki minden jót elvesz.r>r>Végül nem vagyok én se másr>Épp az vagyok, ami ter>Valamelyest ez megnyugvásr>Önnön elmém őrülete.r>r>Ha van miért még élnem,r>Letakarlak egy lepellel.r>A tükör mögött figyelsz ébren,r>S küzdök a belső sebekkel.

Szeretnéd-e tudni, mi lehetett volnar>Ha mindketten hátat fordítunk a múltnak?r>Akarod-e tudni, mik lehettünk volnar>Ha hangot adunk a szívből jövő szónak?r>Kíváncsi vagy-e, ki lenne mellettedr>Ha tudnák titkaid mik betöltik életed?r>Érdekel-e, hogy érdekelsz-e még?r>Vesztegetnéd időd így, hogy csak egyszer élszr>Rám, kinek ez az egy élet is kevés r>Veled, hiszen mikor megfogtad a kezem,r>Az örökkévalóságot akartam szüntelen.r>Szeretnéd-e tudni, mi lehetett volnar>Ha mindketten csak bólintunk a jóra?r>Akarod-e tudni, mik lehettünk volnar>Ha végül igennel feleltünk volna?r>Kíváncsi vagy-e, hogy ott lennék-e mégr>Ha büszkeséged félretéve a helyes útra lépsz?r>Szavaid, mint apró tőrök szúrták át szívemet,r>Tetteid, mint futótűz égették fel életem.r>Megtörve, egyedül, de mégis itt állok,r>Egy világban, hol remény reményt öl,r>Reménykedve csak rád várok.

Drágámr>egyetlen menedékemr>még-csak csillag sem sejlikr>az égenr>ebben az éjbenr>nincs semmi biztatásr>semmi álomr>úgy van hogy mindenr>összejött !r>szoríts magadhozr>hogy ne fájjon !r>r>Drágámr>egyetlen menedékemr>ebben a lázas,r>didergő éjbenr>nincs semmi játékr>megnyílna a földr>hogyha járnékr>nincs semmi vágy ésr>semmi szégyenr>nincs hatalom,r>aki védjenr>r>Drágámr>Egyetlen menedékemr>Ebben a csillagtalanr>didergő éjben félekr>szoríts magadhozr>hogy ne féljek !

Télikertbenr>mellettem kiterített vadkan bőrer>karma matt tompa már nem éles r>levedlett szőrcsomók szanaszéjjelr>testéből elillant a kilőtt lélek r>így múlik el a világ dicsőséger>itt fekszik szánalmasan r>kiterítve száraz bőrrel szelídenr>tovább már dúvadként sem vadulr>kiszolgáltatott prédává lapult r>fekszik haszontalan porfogóként r>nyiroktalanulr>r>de kint a hajnali nyirok az úrr>pókhálókon gyöngysort mintázr>faágakra aggat árnyakat színeket r>szemfényvesztő nyár végi intarziátr>r>rejtve van a lopakodó r>ősz a haragos zöldbenr>tölgyfák vigyázzák a határt félkörbenr>ásító szájként nyílik a búzavirágszirom r>s mindent ural a nyirok a nyirok a nyirok r> r>levélálca mögé bújt madarak hangszála r>kettémetszve torkukban megalvadt az ének r>kerítésoszlopon kereszt r>és csurgatott vér festéke r>előtte kőtojás benne kőmagzat szorongr>csőrével héjat nem repesztr>abortált bezápult élete r>r>a fának támasztott fakó székbenr>nedves nyitott Ikerkönyv rajta bagoly r>helyett mintha maga az ördög volnar>fekete kóbor macska ül r>alig mozog benne r>a teremtőtől kölcsönzött lélek r>fázik vedlik csapzott éhesr>szőrén az erdő nyála csillogr>hidegen a nyirok a nyirok a nyirokr>r>és mint fúvócsőből r>kilőtt mérgezett nyílvesszőr>átfut rajtam egy végzetes gondolatr>mi lesz ha nem jön el értem a holnapr>ha a halál az életből kilakoltatr>s a kuvik torkában megalvadt ének r>felenged és kioldódik bennem a méregr>nyálkás hűvös nyirok vesz majd körber>s mint kőmagzatot kőtojása őriz r>feltámadásig feltörhetetlen börtönében r>a küszöbön az ördög r>kóbor macskája lesz a porkoláb r>csörgeti majd kulcscsomójátr>börtönfolyosómon cellámtól cellámigr>dorombolva botorkál púposan sántán r>mímelve kenyéradógazdáját a sátánt r>a keresztre vér festéke fröccsen majdr>a zaj elmenekül csöndben is csönd lesz r>csak a porlepedő ropog majd alattamr>finom por lesz rajtam majdan a paplanr>s miután kiürül belőlem a nyirokr>olyan leszek mint ez a vadkanr>fekszem haszontalan porfogókéntr>pókhálóktól körülvéve nyiroktalanulr>kiterített száraz bőrrelr>mint akit nem a halálr>mint akit az élet ölt meg