Idő 
Értékelés 
Értékelés Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve,r>Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe?r>Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap.r>Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap!r>Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe?r>Ha felrobban, elrepít minket a purgatórium másik végébe?r>Szokatlan fény, itt bizony nem bántja a ködtől nem látó szemet,r>De ne nézd a robbanást és fényét... katonaölő elegyet?r>*r>Arcát fürkészemr>Tél tábornoknak. Kemény!r>Hideget sejtet.r>*r>Miért vagyok én még itt?r>Miért is mennék haza?r>Miért hiszek a küldetésben?r>Miért hiszek még győzelemben?r>*r>Haza, nincsbe tűnt...r>De, szívem egy gyöngyszeme?r>Emléked? még él!r>*r>(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)r>Mert haza csak ott van, hol valamikor megszülettél?r>Mert haza csak ott van, hol a családod téged vár, él,r>Mert haza csak ott van! Enyém helyett hideg orosz tél.r>*r>Ar>Hazar>Nincsé vált!r>Szívem őrzir>?Leheletemig?!r>*r>Miért van üresség a szívemben?r>Miért van üresség a lelkemben?r>Miért van repesz a bőröm alatt?r>Miért lő orosz rám? Percek alatt?r>r>Miért vagyok itt a fronton, ahol megölhetnek?r>Miért vagyok alanya itt, csak, nehézségeknek?r>*r>Tél, álcát tépi?r>Nem finomkodik, fagyaszt!r>Katonahalál.r>*r>Miért van, hogy futnál innen, de mély hóban szó szerint nem lehet?r>Miért van, hogy még a lépés is lassú, de életed kergeted?r>Miért van, hogy a gondolatod mindig a múltban csavarog?r>Miért van, hogy a gyermeki éned is folyvást még itt kopog?r>*r>Becsvágy? Nem lelé!r>Tegnapot már túlélte?r>Merre jár halál?r>*r>r>Hóviharos, vad, arcfagyasztó széllel szemben,r>Aknavetős gránát -halálos- küzdelembenr>A hirtelen halál, biz? kikerülhetetlen?r>r>De én ágyban szeretném otthon... merevedjen az arc!r>De itt mínusz negyvenben nem hamis az öldöklő harc?r>Arcbőr tépően, erről régen lehullott az álarc!r>r>Itt még a nem létező villám is, lövedéket kikerülve cikázik,r>Katona a derékig érő hóban bármit tesz is, kihűlve bénázik.r>*r>Énr>Hazar>Őrzője!r>Rendülten ésr>Rendületlenül!r>*r>Nem tudjuk, hogy még mi lesz itt holnap! Meddig tart a háború?r>Miért van itt a katona, hogy legyen nyomorék élete? r>r>Látvány is tisztul,r>Ágyú lőporfüst lebeg.r>A halál röpköd.r>*r>(Anaforás, belső rímes)r>Miért van, hogy itt hónapok múltával elfelejted, keresed a szót.r>Miért van, hogy a tudatodból még mondani akarsz, keresed a jót?r>Miért van, hogy már elfásultál, nem tudod már, hogy mit is akarsz?r>Miért van, hogy magadba roskadsz, keresve... a lelkedben kavarsz?r>r>Reményteli félelem eluralja a lelkeket!r>Reménybeli életvágyak szaggatnák a fékeket...r>Reménytelen pillanatok mérgezik a lelkeket!r>*r>Ide a fehér-pokolba, több ezer kilométeres utam vezetett,r>Jöttem, mit tehettem mást, hatalom szerint, más utam nekem nem lehetett?r>*r>Percek, oly? vadulr>Henyélnek! Ágyútűz él?r>Sohse lesz vége?r>r>Vecsés, 2016. október 7. ? Kustra Ferenc ? íródott; versben, senrjú -ban, apevában?r>?Csuló? ? kézifegyver lövedéke.r>
Felhőkből fakadó zuhatag,r>vízesésben állok egymagam,r>utat nyitó égbolt csalogat,r>engedjem útjára bánatomat.r>r>Zubogó ár is vinné messzire,r>fájdalomtól szabadulnék örökre,r>szívembe zárt fájdalom nem enged,r>marcangolja meggyötört testemet.r>r>Szeretetet vágynék én most tőled,r>előlem elzártad örökre szívedet,r>felhők szárnyán küldöm keservem,r>meghallgatásért vágyom, epekedem.r>r>Földhöz ragadt testem nem enged,r>hogy várjam így örök szerelmed?r>sóhajom hagyom örökre távozni,r>fájdalmam szívembe végleg bezárni.
Múlt életen meditálás?r>r>Az életben, csak bénultan álltam a járdán,r>Egy elhaladó hosszú limuzint? rőt sárgán.r>Az utasai vidáman integettek a vártánr>Álló girhes alaknak? a szomorúsága láttán.r>r>Mindig azt a visszaigazolást kaptam, alkalmatlan vagyok a létre,r>Minek is rontom a levegőt? Így csak toporogtam a járdán, lézengve.r>r>Mindig is felhő takart, negyedhold sápadt fényénél volt-telt lassan éjemr>És sokszor elmaradt a pirkadat. Napfogyatkozás lett nappali létem.r>r>Vecsés, 2018. január 20. ? Kustra Ferenc
Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztekr>És vágyaimat? megvalósítani, soha nem sikerültek?r>Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,r>És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha? de nem teljesedik.r>r>A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,r>És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.r>Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,r>Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?r>r>Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,r>Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.r>r>Nem voltam én soha piperkőcködőr>Bár nem voltam én soha kévekötő!r>Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,r>De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!r>r>Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,r>De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér?r>r>Vecsés, 2014. december 12. ? Kustra Ferenc
SAS behívót kaptamr>r>Én SAS behívót kaptam és gyorsan idekerültem?r>Sokan vagyunk itt, itt látom, nem csak egyedül jöttem!r>Itt a hómező olyan, mint a zöldellő, buja dzsungel,r>Haladni benne nehéz, elveszni lehet, végérvénnyel.r>Minket is itt, mint nyári fenyvesben terjedő tűzvész riogat,r>De itt a tűz, ágyútűz, ha eltalál, bizton kilő több fogat.r>r>Nem nagy hideg várt itt minket ősszel, amikor még nem fáztunk,r>Az óta tudjuk, e hely életünkben a csonka vágányunk.r>Itt a mínusz negyvenben csak, jobb híján makogunk és fázunk!r>r>Olyanok vagyunk, mint vándor, aki nekivágott a végtelennek,r>És itt nem talált mást csak, jégcsapokat, amelyek éghetetlenek.r>Minden percben, minden nappal, belezuhanunk egy másik életbe,r>De ott is bomba vár, így folyvást takarózunk a vak félelembe.r>Itt a bánatunkat nem segíti ki az ész bontókalapácsa,r>Defektes a mozdonykerék, itt ez, az életünk csonka vágányar>r>Én, jelen vagyok!r>Fáradt, én vagyok!r>Mellettem állok!r>r>Én magam mitévő legyek, hódító vagyok, kiengesztelhetetlen,r>De majd ha, ránk támad az orosz, ők lesznek itt a megfékezhetetlen.r>Szinte légüres, de végtelen itt a hómező,r>Rettenetes, és farkasordítóan dermesztő!r>r>Itt vagyok a végtelen térbe, a valóság határán túl,r>A közös vakvágányt már bontják, mozdony is itt marad és múl!r>r>Itten parancsra megy minden, nincsen morális megfontolás,r>Nem mondhatom azt, hogy tudok jobbat, nem tetszik és legyen más!r>A fronton helyben lelövést kaphat a parancsmegtagadás!r>r>Aki nem volt ott, az ne is ítélkezzen,r>Otthon a nagy fotelban csak képzelegjen?r>Nekünk ott minden mindegy-hideg volt,r>Mert a harcunk a túlélésért folyt!r>r>Egy frontkatona, hogyan álljon helyt, morálisan és mentálisan?r>Bármit tesz, parancsra vagy a nélkül, élete a tét reálisan...r>r>Háború, nem enged, fogva tart engesztelhetetlenül!r>Te ott vagy és próbálsz túlélni, küzdesz reménytelenül!r>De lőnek rád és parancsokat kapsz, fékezhetetlenül!r>r>Itt lent a ködben az úr, a homály-reménytelenség?r>Felhős az ég, de a felhők felett, tán? tiszta az ég?r>Örök kérdés a levegőben? Leszünk-e holnap még?r>r>Lélekbe maró mindenség, fájó gyalázat-szenvedélyr>Itt a fakó élet, és mindenestől hazug meredély...r>Mohón felőrli a lelket, ráadásul, nagyon kevély.r>r>Ma reggel a lövészárokban, pír besávozta a napfelkeltet,r>A végtelen hómező felszíne ritkás köd-párától remegett?r>Néztük is az árokból, hogy - mint, oly' finom tülltakaró - kicsit fedte.r>Hómező és mi az árokban? szép hajnalkoszorúként viselhette.r>r>Hová visz a sínpár, milyen messzire vezet el az út,r>Ahová megyünk jég és fagy lesz? Lesz élő hó-alagút?r>Zakatol velünk az életvonat, elviszi életünk,r>Ablak nincs de, kinézzük, kicsit azért reménykedhetünk?r>r>Elhagyott sínpárokr>Végén, dőlő az állomás,r>Menedéket nem ad?r>r>A múlt itt is csendes,r>De lövések, oly? zajosak!r>Micsoda vészhelyzet!r>r>Vagyok! Magam vagyok!r>Élek, de kérdés, hogy meddig?r>Lehet, meg se tudják!r>r>Itt múltba révedni?r>Miközben akna száll erre?r>Betalál, gyors halál!r>r>Szemtől szemben állunk a halállal, gyűlölt méregetés,r>Föl sem fogja ember, olyan gyorsan elcsattan a lövés?r>Szemtől szemben állunk a halállal, gyűlölt méregetés.r>r>Ha, ezt nem élem túl, a történelem halottja leszek,r>Fa sírkeresztek alatt semmi nincs, ott ne keressetek!r>Otthon emlékezzetek, szeretetteljesek legyetek.r>r>A szétcsúszott sínpár,r>Már csak doni csonka vágány.r>Már bizony, meghalt ő?r>r>Vecsés, 2016. január 4. ? Kustra Ferenc - emlékezés a hős őseinkre. A fivérre, apákra, nagypapákra! Aki a fronton életben maradt az hős! Aki meghalt, ő meg a mi hősi halottunk!
