Idő 
Értékelés 
Értékelés Csendes őszi erdőt járjuk, én és a párom,r>kéz a kézben, avar közt boldogan sétálok,r>szeretetét érzem, kezének szorításán,r>szempilláim lehunyom, szívemben boldogság.r> r>Bárányfelhő vándorol, kopasz ágak körül,r>nagy utat megtéve, a magasban elterül, r>felvillan fényesség a bárányfelhős égen,r>nap, bágyadt sugarait, szórja szerte széjjel.r>r>Láng színű, száraz levelek, hullnak elibénk,r>keringőzve hozzák nekünk, ősz üzenetét,r>rozsdás, sav nem járta szív alakú levelét, r>mint áradat, a fa alatt lágyan terül szét.r>r>Csodás fényesség ragyog páromnak szemében,r>mint a villám, láng lobban szerető szívemben,r>felnézünk a sötét égre, sok csillag ragyog,r>mintha búcsúznának, a zsongásukat hallom.r>r>Kéz a kézben indulunk avar lepte úton,r>elkísér a halk nesz, lábunk alatt morgón,r>mintha macskaalom terítené csodás utunk,r>ezen jót derülve, otthonunkba jutunk.
Hétköznapi pszichológiar>r>Ha valakit nem akarunk megbántani, akkor hazudunk? mellébeszélnünk neki,r>Akár gyermekmese szinten, eltereljük a figyelmét! De, mi nem bukhatunk le!r>Van még olyan is, hogy igen is nem mondhatjuk meg azt az oly' súlyos igazat nekir>Ésr>Bár hányan tudjuk is, az igazságot teljességgel el kell titkolni előle!r>r>Végrehajtása és titokőrzés, embert-próbáló, jó, ha senki el nem fecsegi...r>r>Vecsés, 2020. augusztus 5. ? Kustra Ferenc
Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,r>Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom.r>Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat,r>Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat.r>r>Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás,r>Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás!r>Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a papíron,r>A gyertyáim is súgják, hogy írjak, hagyjak tenta nyomot, lépjek át saját tudáson.r>r>Három gyertyát is egyszerre égetek asztalon, hogy lássak,r>Melegítik a lelkemet, hogy kiadjam lényegét, mának!r>Egy ég szemben, középen,r>Egy-egy meg asztalszélen?r>r>A falról, körben mindenhol lelógó láng-árnyak egymásnak vibráló játéka,r>Kölcsönözte azt, mitől kísérteties a csendes szobának a hangulata.r>r>Az újonnan beállított gyertyám pislákolgat lágyan,r>Lángja lassan lobog, gyengéden táncot is lejt magában.r>Csak úgy mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,r>A láng meg lassan lobog, mintha értené, néha sercen.r>r>Lelki egészségemhez írni kell, mindent mi eszembe jut,r>Ez aztán a lelki kényszer, ebből biz' nincsen semmi kiút.r>Kalamárisban a tinta, melyet használni kell betűket leírni,r>Őszintén, gondosan fogalmazva, a lényeget nagyon beleszőni...r>r>A három gyertya fényénél látszik, meddig van tele a kalamáris,r>Ahogy fogy a tenta, lúdtoll sercegve előjelzi... tölteni máris!r>r>Kalamáris a tenta, a lúdtoll és papír,r>Ez az egyensúly és ne kelljen tintaradír!r>A három gyertya fényénél, látszik, hogy tenta fényes,r>Majd matt lesz, de addig hozzányúlni fölöttébb kényes.r>r>Vecsés, 2016. június 25. ? Kustra Ferenc
Úgy látom, ősz van?r>r>A szokásos, áttetsző reggeli ködben, ősz van!r>Komor és zord látvány,,, látótávolság, alig van.r>A ködpászmák között, fejünk fölött egy repülő,r>Ami rögtön láthatatlan lesz? tovarepülő.r>*r>Ködös reggelbenr>Köd majd? hegyet is fedi.r>Köd ül völgyekben.r>*r>Ködös időben,r>Fénytelenül kel a nap!r>Láthatatlanság.r>*r>Ködös reggelenr>Elrepülő repülő!r>Villanásnyira!r>*r>r>A gyomorgödrömben sajgott és érzem, megkötözött vad vagyok,r>Ködházat építettek nekem, arra ébredtem, hogy itt lakok?r>A gyomorgödrömben sajgott és érzem, megkötözött vad vagyok.r>*r>Hajnalok, hidegr>Köddel ébrednek, vaksik.r>Napot, nem látni.r>*r>Ablak is vaksi,r>A köd a külső függöny!r>Napfény aligha?r>*r>r>Mintha már látnám is, hogy ébred a nap? nem panaszkodok,r>Ahhoz semmi kedvem, hogy azt mondják: vicces fiú vagyok?r>Mintha már látnám is, hogy ébred a nap? nem panaszkodok.r>*r>Derengő ködbenr>Remeg a reggeli nap.r>Napsugár vibrál.r>*r>r>Mit nekem az ősz! Tetszik nekem a reggeli szépsége,r>Bízok, hogy lassan ér ide, megvadult tél hidegsége.r>r>Vecsés, 2020. március 3. ? Kustra Ferenc ? íródott: Alloiostrofikus versformában. r>
Békés élet kellene, sors ad magatehetetlent!r>Sors amúgy nem ad ilyent, csak jól elviselhetetlent,r>Csak gerjeszti tovább, fáradhatatlan lehetetlent.r>*r>r>(haiku)r>Szenderül a táj,r>Elnémult a madárdal.r>Ezüst ruhát ölt.r>r> (senrjú)r> Lassan mozdul már,r>Sok év terhét cipeli.r>Vágya békés lét.r>*r>r>Dér hidegen októberi, őszi a reggelem!r>Nem egy ilyen csípős, vad élet kellene nekem?r>Sors csak fütyül rám, csak tapos tovább, bele a lápbar>És látszik, jól érzi magát, ebbe a mulatságba?r>*r>r>(septolet)r>Bőszr>Őszr>Hideget kettőz.r>r>Deres reggelenr>Ülni kinn kellemetlen.r>Ősz körülöttem,r>Őszbe ért életem.r>*r>r>Az immár sálviselős októberi reggelen,r>Felismerem? itt a tél, jóm alig van? ne vesszen.r>Sorsom, nem fázik, saját mocskában engem üt, izzadr>És ez azt eredményezi, pozitívum nem fakad?r>*r>r>(sedoka)r>Csípős már az ősz,r>Közel kóricál a tél.r>Meleg szoba? szív kövül.r>r>Ha nincs, ki ölel,r>Meleg szoba nem segít.r>Szél süvít, kinn s szívemben.r>r>Vecsés, 2019. szeptember 12. ? Szabadka, 2020. március 26. ? Kustra Ferenc ? a versszakokat én írtam, alájuk a haikut, senrjú ?t, septoletet, sedoka ?t, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Elnémult a madárdalr>
