Jó lenne már játszani Anett!r>De nem olyat, mint egy kis-liget!r>Adjuk módját nagynak,r>Párnák közt a fagynak.r>Tálalj már kis fagyit, hideget.r>r>Jó lenne játszani, de mivel,r>Mi van az ember köszvényivel?r>Térdelni és állnir>Se, hát még csúszkálni?r>Ágyban? parázás jószerivel?r>r>Jó lenne kicsit veled? Anett!r>Ketten megfognánk a lényeget.r>Mindenki ítéltet,r>Ha elhagyta véget!r>Ne illantassuk el a szépet!r>r>Vecsés, 2019. április 12. ? Kustra Ferenc ? anaforás, romantikus LIMERIK csokor.
A vers itt marad. Csak én, én múlok el...r>Mennybe vágynék, ha kapnék szárnyakat,r>de lehet, hogy maga az ördög visz el,r>ha bezárul a kéklő árnyalat.r>Álmodtam róla, hogy magával cipel.r>Úgy hitte, fázom, s jó, hogy rám akadt.r>Emlékszem, nem féltem. Az élet ilyen.r>Hamisak, igazak... hiszem, nem hiszem.r>r>Alkotott pokol... egyre nő mélysége.r>Hajszolt a bűn, ártani szenvedély.r>Hogy honnan ered...? Soha nem lesz vége...r>gonoszé e kór, egy lélek-fekély.r>Fölénnyel csábít gőgje a hűségre.r>Eladott lelkekért pazar esély...r>Cinkos lehetnék... a vonzását érzemr>lehajtott fejjel, rózsafüzér kézen.r>r>Könyörgés fakad, soha nem írt imák,r>nincs jegyzett leltár, az sem, hogy hányszorr>szakadt fel sóhajtott \'Ámen\'... csendvilág.r>Kinyílik, ha kell. Itthon a vándor!r>Családért fohászom sokszirmú virág.r>Magamért nem kell, talán majd máshol,r>ma még vagyok... a gondolat bezárul,r>\'Isten hírével\' a sötét megbámul.r>r>Adj erőt, jó Uram! Meg ne szánjanakr>sötétlelkű malasztot keresők!r>Mert erőssé tesz az is, ha bántanakr>álszent \'simák\' és méregkeverők.r>Bennem vénült el... haragom hallgatag.r>Az üres szók sehonnan eredők.r>Csakis Isten lát a lelkem tükrével.r>A vers itt marad. Csak én, én múlok el.
Voltam a keringésből kiszakadt rész,r>s váltam egésszé jussom követelve,r>jóllakottan vagy fel-felöklendezver>néha a túl mohón ízlelt életet...r>Tárulkozón nyíltak ajtók, s csapódottr>arcomba néhány... hogy higgyem, átkozottr>az én utam.r>Meggyónt bűn és bűntelenség,r>örök e furcsa párhuzam,r>ahol nincs tökéletesség...r>r>...békétlenségemért, mondd, hány imát kérsz,r>jó Uram...? Míg tudok, ember maradok,r>s fogadom, hogy hiába nem ígérek.r>Lelkem él pengeélen... sebzett, sajog,r>mégsem vérzik el, míg hozzád eljutok.r>Ahányszor sérül, annyiszor gyógyulok.
Gomolyog felhőkkel a hajnali pára,r>bújik a hegycsúcs, mint puha paplanába.r>Lebbenti, űzi szél, nem kell még rejtőzni,r>hisz csak most kezdődik, s jó itt elidőzni.r>Szárít őszi vigasz, mert csupa könny a zöld,r>bús melankóliára napszíneket ölt.r>Vöröses árnyalat élekre, fonákra,r>mind egy emlékezés a nyár mosolyára.
Kopasz ágon őszapó ül,r>zajonganak cinegék.r>Tudják, az ősz menni készül,r>búcsúztatják zöldikék.r>r>Mátyásszajkó rikoltozik,r>ül az ágon, mint egy csősz.r>Kopasz ágon tollászkodik,r>figyeli egy szelíd őz.r>r>Van lakoma a fa alatt,r>lehullott a sok dió,r>ami széttört, kettéhasadt,r>madár vendég fogadó.