Idő 
Értékelés 
Értékelés A Nagy háborúbanr>r>Rövid, néhány nap alatt, csak úgy, az osztag a felére fogyott?r>Utána hirtelen, ez a tendencia, elhalt, lehorgonyzott.r>Thélis volt az, aki a fáradt emberekben tartotta a lelket,r>És a sokk ellenére beléjük töltött egy kis ?lázas? jókedvet.r>r>Egy reggel a Meaux mellett egy pilóta bizonytalan kezer>Vezette gép vágódott az út menti töltésnek, bele a földbe.r>A kerekek összetörtek, a motor egészen a földig ért le.r>r>Ez, a nap ébredésének a pillanata volt,r>Amikor az éjszaka szelíd árnyain látszott,r>Hogy a hajnal, hasadó fényével találkozott.r>r>A leges-legmélyebb csend zárta körül a láthatatlan ösvényt,r>Melyet a landoló repülő kevert, mint láthatatlan örvényt?r>r>A hátsó fülkéből nagy nehezen, Marbot szállt ki,r>Vállából fecskendezett vére, vékony sugárnyi?r>r>Görnyedten, lassan a gép elejéhez csoszogott,r>Ahol nem régen a kapitány sisakja látszott?r>A lába megroggyant, ájultan a földre bukott.r>r>Múlt az idő és Thélis eszmélve látta a növekvő fény hátterét,r>Aztán megérezte, hogy a kormánykerék összeroncsolta a mellét,r>Közben elkápráztatva nézte kelő nap sugarainak szépségét?r>r>Gépiesen lefejtette magáról a vastag bundát,r>Majd lecsúszott? amíg lába érintette a föld porát?r>Halotti csend uralkodott mezők felett?r>Thélis kapaszkodva felegyenesedett.r>r>A mezők, hallgatagon elterülő csendje vonzotta,r>Semmit sem értett, üres volt? nem volt semmi gondolata.r>A hajnal friss levegőjében megfeszültek az izmai,r>De önálló életet éltek a súlytalan végtagjai.r>Már teljesen elvesztette a teste fölött az uralmát,r>Csodálkozva nézte a karjai inga-szerű mozgását?r>Bal oldalából langyos forrás csörgedezett,r>De ezt nem tudta, ilyet ő már nem érzékelt?r>r>Az volt az érzése, mintha régen sétálna a mezőkön?r>Holott a friss napfényben, már régen elvágódott a földön?r>Szomjas volt? beleharapott a harmatosan zsíros fűbe,r>Még megpróbált fel is állni, de csak úgy maradt félig ülve.r>Azután a hátára dőlt, mellén keresztbe tett karokkal,r>Sebéből egyre gyorsabban kifolyt a vére? patakokkal.r>r>A kapitány, még élve hullt a halál szelíden ölelő karjaiba?r>Az aranyszínűre váltó napfény, a sugaraival beborította?r>r>Vecsés, 2015. augusztus 17. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.
A Nagy Háborúbanr>r>Két napig erősen szeles, viharos volt az idő,r>És a felhőalap alacsony, nem elkerülhető.r>Addig barakkban kártyáztak, az időt eltöltendő.r>r>Közben meg már i is volt függesztve a parancs: ?Ahogy kitisztul,r>Öt repülőből álló, harci patrouille megalakul!?r>Fel kell venni velük a harcot,r>Irtani kell a martalócot.r>r>Elsőnek megint kapitány gépe szállt fel,r>Mögötte Jean zászlós, megfigyelővel.r>A raj háromszögbe formálódott,r>Elment harctérre, venni revánsot.r>r>A zászlós, mint 'újonc' még nem ismerte a repülés részegségét,r>A vad szél elkábította, élvezte motor, zúgó lélegzetét.r>Az ég magányában repülve, büszkeség csak feszítette mellét.r>r>Reménykedve, mohon itta be tekintetével az egész űrt,r>Bízva abban, hogy meglátja ellenséget, aki arra repült.r>Boldog várakozás tudata áthatotta és peckesen ült.r>r>Várta a pillanatot, hogy végre meglássa a fekete-keresztes szárnyakat,r>De a drágakő tisztaságú, szikrázóan kék ég továbbra is üres maradt.r>r>A táj szemléletébe merült a lövészárkok hálózatával,r>Mit a felkelő nap, lassanként megtöltött sárgás hullámaival.r>Keresésben elmerült, míg nem szembesült a gép hullámzásával.r>r>A gép hirtelen lefelé ereszkedett,r>Előtte, egy vörös füstfelhő leledzett.r>Utána függőlegesen fogva ment a föld felé,r>Majd, gyorsan és hirtelen lendülettel tört ég felé...r>r>Mikor a gép egyenesbe került, a kapitány, mosolygós arccal,r>Hátramutatott egy repülőre, vele birkózott, de nem harccal.r>r>Thélis hirtelen oldalvást fektette a gépet,r>Jean meglátta, mélyen lent, a repülőgépet?r>Nyomjelzőkből látta, hogy jól eltalálta léget?r>r>Pilóta és gép ismét egy gyors fordulót csinált,r>És a zászlós csak egy újabb ellenséget kívánt.r>r>Mikor leszálltak úgy tűnt a többi gép már ott várta őket.r>Jean meg egy ?semmi nem volt?- al leszerelte kérdezőket.r>r>Közben még egy repülőgép csak előkerült,r>Pilótája kiugrott, és mint egy megkergült,r>Ordított, hogy ki volt az, az ökör, aki majdnem lelőtt engem?r>Jean csendben-ijedt volt? 'jaj, majdnem társat lőtt le a fegyverem'?r>r>Vecsés, 2015. augusztus 13. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.
A Nagy Háborúbanr>r>A két gép a hangárok előtt várta a pilótákat,r>És kapitány, mindig maga próbálta ki hajózókat.r>r>Tegnap jött meg Maury hadnagy, aki már gyakorlott pilóta,r>Ő ült előre, kapitány, mint megfigyelője hátulra.r>Chenina Des Dames fölé repülni, volt a feladata.r>r>A másik gépet meg Deschamps vezette,r>Givall volt a társa, megfigyelője.r>A motorjukon javítani kellett, mert ?amerikázott?,r>Így később egyedül indultak, lekésték közös szeánszot.r>r>Kapitány kérte a zászlóst, mint parancsnok helyettesítse, míg oda vannak,r>Ő meg igyekezett helytállni a bizalomnak, felemelő feladatnak...r>r>Aztán valaki kiabált, hogy jön a kapitány gépe?r>Lassan, láthatóan motor nélkül, csak siklott lefele?r>Landoltak és mesélték, négy ellenséges Fokker volt a nyakukon,r>Mind lőtt rájuk, alig kaptak be? de hűtővíz elfolyt egy kis lukon.r>r>Kapitány kérdezte, hogy Deschamps megjött-e, hol van,r>De csak azt tudták, hogy feladaton? valójában.r>r>Az idő gyorsan elmúlt és a mézszínű földtakarór>Hirtelen sötétszürke lett. Repülő még nem látható.r>Mindannyian idegesek voltak, süket félelem lakozott bennük,r>Bajról nem beszéltek, -babona- nem lehetett, le volt hajtva a fejük.r>r>A kantinban ücsörögtek, beszélgettek, volt ki részegen,r>Ma, korán sötétedett, mondta a zászlós?! Csak úgy félszegen.r>r>Telefonáltak állásokba és megfigyelőkhöz,r>Hadtest-parancsnokságra az összes felderítőkhöz,r>De sehol nem tudtak semmit tenni az előzőkhöz.r>r>Valaki kérdezte a kapitányt, hogy négyen voltak a támadásnál?r>Thélis kapitány csak nézett, nem felelt... Kantinba besuhant a halál.r>r>Vecsés, 2015. augusztus 01. ? Kustra Ferenc - Joseph Kessel: ?A repülőtiszt? c. regénye ihletésével írtam.
Nyakunkon a tél elő?r>r>Én már látom a téli hideg, loholva közeledik,r>Még talán messze van? tudjuk, ő soha nem késik.r>A kergetőző szél előrejött, tőlünk nem idegenkedik!r>r>Télr>Közeleg, fagyos a szél,r>Az ősz isr>Lassan útra kél.r>*r>r>Lesz itt még, hogy égben, erdőben, süvítve bőg az orkán,r>Ellapátolhatatlan hó-hegyeket épít nekünk a pusztán,r>Ekkor csak imádkozhatunk? leszünk tavasszal megtisztulván?r>r>Hó!r>Kicsiknek öröm! Hahó!r>Felnőttnekr>Nem kedvre való...r>*r>r>Ha megjön a jeges idő, majd öleljük a fákat, egymást, mint lombozat,r>Közben bent várjuk a tavaszt, fenntartjuk a vágyat.r>De még jobban várjuk a távoli? alkonyi sétákat.r>r>Télr>Is elmúlik... a célr>Túlélni.r>Hoz tavaszt a szél...?r>*r>r>Vecsés, 2018. január 12. ? Szabadka, 2018. október 16. ? Kustra Ferenc ? a bokorrímes versszakokat én írtam. A kínai versformát; Shiliuziling 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa ? szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers cím: Közel jár a tél
Emlékezés őseimre?r>r>Ahogy vége, elmúlt az élet? már nincsen több akarat,r>Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.r>Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel?r>Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel?r>r>Téged takar itt egy nagy síremlék halom,r>De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!r>Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon?r>És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon.r>r>Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni,r>Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz? nem látni?r>Ahogy lépegetek, puha? tehát alulról rothad az avar,r>Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar.r>r>Vecsés, 2015. január 2. ? Kustra Ferenc
