Idő 
Értékelés 
Értékelés Még meddig hitegetsz Borbála?
r>Döntésedet úgy vártam mára.
r>Beleegyezésed,
r>Mutatja készséged.
r>Ne nyomj a kétségek aljára!
r>
r>Lator az életem nélküled,
r>Álmodozok én… de csak veled.
r>Délibáb, mit látok,
r>Álmon futkorászok.
r>Ha lerázol, seb be nem heged.
r>
r>Vége szerelmem, engem emészt!
r>Pedig rád pazarolnám egészt…
r>Ó, de szeretnélek,
r>A jóba vinnélek…
r>Ha nem... Erős vágyam elemészt!
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor
r>
Vágyam csak ennyi, kedves Emmi!
r>Egy csók és ölelés, más semmi!
r>Kezdetnek megteszi,
r>Ha nyakam öleli.
r>Vágyam most ennyi, kedves Emmi!
r>
r>Férje megrögzött italozó,
r>Kiskegyednek ez biz’, nem való!
r>Elvenném Önt tőle,
r>Így lesz jobb jövője!
r>Ne ellenkezzen, legyen mohó!
r>
r>Legyen enyém, erre úgy vágyok,
r>Érti? Menekülést kínálok!
r>Tenyeremben hordom,
r>Lelkét kiglancolom.
r>Biz’ így! Magácska, kedves Emmi…
r>
r>Vecsés, 2021. február 20. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Bármilyen az a kín, az csak lélektaposó lehet!
r>Ha meg a szívben van, csak azt nagyon facsaró lehet!
r>Mély és felemelő gondolat, még biz’ jó is lehet,
r>De
r>De ha, közben üres gondolat szádból... csak lehelet?
r>
r>A bezárkózásod, oly’, mintha valaki ön- temet…
r>
r>Vecsés, 2019. november 7. – Kustra Ferenc
r>
Asa Vaughan Los Angelesben született és huszonhét éves volt.
r>Pilóta iskolát végzett és társai között, messze a legjobb volt.
r>Német fogságba esett, három hónapig internáló táborban volt.
r>
r>Német, a George Washington Légióba gyűjtött embereket,
r>Felajánlották neki, beáll, vagy táborban tölt el egy életet.
r>Asa gondolkozott és bölcsen kiszűrte az egyik, jobb végletet.
r>
r>Az orosz frontra osztották be, mint pilótát, főleg futárgépre.
r>Annyira csodálták képességeit, hogy a főtiszteket vitte.
r>Most is egy tábornokot vitt, kinek kezében ott volt a térképe.
r>
r>Már Lengyelország fölött repültek, nem messze az orosz határtól,
r>Ő ült a Storch pilótaülésébe, magasan a havas fáktól.
r>
r>Hirtelen egy hatalmas árnyék vetődött közel, rájuk,
r>A Storch megbillent egy szélörvényben ez csapódott rájuk.
r>Jobbról mellettük megjelent egy orosz vadászgép,
r>Ami ha lőni kezd, belőlük nem marad csak pép…
r>Az orosz pilóta tudta, hogy fölényben van,
r>Integetett és látszott… az arcán mosoly van.
r>
r>Fordulót kezdett, máris hátulról, igen gyorsan közeledett,
r>Tüzelt a gépágyúból és géppuskákból, rájuk fenekedett…
r>Storch találatot kapott, érezhetően a vég közeledett.
r>
r>Asa a sérült szárnyakkal is bedöntötte a gépet,
r>Majd, más lehetősége nem lévén, lejjebb ereszkedett.
r>Az orosz pilóta, még egyszer mosolygott, integetett.
r>
r>Orosz, ismét lőtt rájuk, a tábornok vállát, golyó találta,
r>A szélvédő is összetört, egy szilánk, Asa arcát megvágta.
r>
r>Asa felkiáltott: nézzük Te strici, tudsz-e repülni…
r>Neki fogott a Storchot hatszáz méterre, lejjebb vinni,
r>Majd szinte zuhanásba, gépet lejjebb ejtette,
r>Olyan fájó volt a havas erdő közelsége…
r>
r>Már csak, úgy százötven méteren volt, Asa és a gépe,
r>A JAK meg mögötte szorosan, hogy végleg elintézze.
r>
r>Asa a megfelelő pillanatban a csűrőkormányt lebillentette,
r>Az orosz meg kifordult, hogy a végzetes összeütközést elkerülje…
r>Utána meg ötszázzal beleszántott, a szűz hóval borított erdőbe…
r>
r>Asa visszahúzta a kormányoszlopot, gépet megemelte,
r>Hatszáz méteren, már nagy nyugodtan állította egyenesbe…
r>Tábornok, hogy zseni… zseni, folyvást magának ismételgette.
r>
r>Vecsés, 2016. március 1. – Kustra Ferenc - II. Világháborúban, a keleti fronton…
r>Jack Higgins: „A Führer parancsára” c. regénye alapján.
r>A repülőgép itt látható = videóban
r>https://www.youtube.com/watch?v=wZouzzfZcrg Fieseler Storch take-off
r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1726
Hiába, no, ügy tűnik megöregedett a szerelem,
r>Volt ugyan nekem is, de már hiányzik a másik felem!
r>Arcomról már nem mosolyok lebbennek,
r>Arcomról, derűs képek sem jelennek…
r>Itt le már, szépséges szavak sem szállnak,
r>Tudják nincs, amitől elolvadnának…
r>
r>(LIMERIK)
r>Mond, hol vannak… szép napok, Janka!
r>Mi lett öregedett napokra?
r>Nem bírlak feledni,
r>Össze kén’ tartozni.
r>Elhagytál… nincs szükség karokra.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Őszi leveleim, csak zizegve susognak,
r>Már vaksis szemeim, csak előre bámulnak...
r>Éveim, egyedül biz’, nyugdíjba vonulnak.
r>
r>Vecsés, 2021. március 19. – Kustra Ferenc – öreges romantika, Alloiostrofikus versformában.
r>
