Idő 
Értékelés 
Értékelés A korral az életcél szélei
r>Kezdenek bőn elmosódni.
r>A vágyak már elmosódott álmok,
r>Üressé válik a kinyílt marok.
r>
r>Vecsés, 2002. május 20. – Kustra Ferenc József
r>
Pár szóban az őszről…
r>
r>Hűvös lett az idő, megjött az ősz,
r>Hűvös, északi szél lett a dizőz.
r>Ma is szomorkás az idő, borult,
r>Úgy tűnik, minden az őszbe szorult.
r>
r>Szomorúan lógnak a levelek,
r>Tán hívők és jobb világba mennek.
r>Már a kutyusunk is bundát növeszt,
r>És a változásra, szemet mereszt.
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált,
r>Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált.
r>Így sokat voltam, oly' lélektani helyzetben,
r>Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem.
r>
r>Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta,
r>Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva…
r>Bizony, hogy, hogy nem volt jó, azt tudom, de nem majd holnap, hanem már ma.
r>
r>Lélek nélkülinek lenni tán' jobb, mint lelketlennek,
r>Mert ők csak elfáradt, nemtörődöm, felületesek…
r>Míg a lelketlenek teljes érzelem nélküliek.
r>
r>Amerre szögesdrótom szegélyezte utamat, nem mehettem,
r>Ahol meg nem volt ilyen semmi, arra meg én balga, nem mentem…
r>Lábam, térdig lejártam, hogy felszálljak… de azt meg nem tehettem.
r>
r>Ma már a lélektani helyzet biz', sokkal rosszabb, mint valaha,
r>Életvizem kiapadt, életem, a sors, megfeneklett, hala…
r>Gyermekkoromban, magamnak jobb sorsot szántam, mások is, vala.
r>
r>A legfőbb, mai lélektani helyzet,
r>Egy elfuserált, tárgyi élethelyzet…
r>Ki ezt előre tudja… kinek kellett?
r>
r>Lelkem, benne van teljesen a tudatalattimba,
r>Így én vagyok lelkem sajátos, igavonó barma…
r>Nyakamra erősítve, lélek, alakított járma.
r>
r>A jó és rossz egyvelege dallamként zakatol a fülembe,
r>Ebből a rossz a domináns, ő a földesúr az életembe…
r>Sőt, az a kis jó is olyan, hogy besodorhat a végveszélybe.
r>
r>A lélekben, lágyas hullámokat vet, az érzelmek kavalkádja,
r>Meg jól kileng a tudatalatti, mint meglökött hajóhintája…
r>
r>A kecskepásztor is kedveli az ürühúst,
r>Szüret után van, hogy elkészül az édes must…
r>Lélek meg nem nyugszik, csak gyötri a mustos-húst.
r>
r>Nekem, mindig katonás, sarkos, kemény, a lélektani helyzet,
r>És ha kell, levágja a sorsot, mint egy disznót… az élethelyzet…
r>Hmm… nem csak a régi magyaroknak! Nekem is, jó nagy Mohács kellett?!
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 15. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond,
r>Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez.
r>A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond
r>És
r>Félszóból sem derül ki igazság... út jellemhez.
r>
r>Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond.
r>
r>Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Septolet)
r>Jó lenne…
r>Nem-csak munka lenne!
r>Mindenki dolgos lehetne…
r>Lehetne.
r>
r>Munka érdekli… kicsit?
r>Fikarcnyit?
r>Jottányit?
r>*
r>Normális, szokott élet kell neki?
r>Semmittevő léhaság élteti?
r>
r>Tehetne hangyányit,
r>Akármit!
r>Gyűszűnyit,
r>Mákszemnyit…
r>Valódit!
r>*
r>
r>(3 soros-zártükrös duó)
r>Vajon milyen azoknak élete –egyenként-, akik élnek?
r>Akik csak létszámnövelői az egész emberiségnek…
r>Vajon milyen azoknak élete –egyenként-, akik élnek?
r>
r>Már lassan –mindenkinek(!)-csak emlék az ifjúság,
r>Az élet a vége felé, nem egy nagy mulatság...
r>Már lassan –mindenkinek(!)-csak emlék az ifjúság.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Vajon milyen emlékek azok, melyek csak úgy a könnyedségről szólnak,
r>Ha nem volt az ólban disznó, akkor nem is kellett adni a disznónak!
r>És a munka sem volt szempont, nem is volt meszelése a disznóólnak.
r>*
r>
r>(Senrjonix trió)
r>Mulatság, gondtalanság,
r>Szórakozás, ingyen vendégség!
r>Buli meg buli!
r>Vajh’ biz’ szórakozás az élet?
r>Van kinek! Normál élet lehet?
r>*
r>Ember, nem fáradhat el…
r>Mutatni; mulat egy magyar úr!
r>Ráerősítés!
r>Állandón szórakozó: buta!
r>Annyira, hogy nem maga ura…
r>*
r>Vannak; eszem-iszomok,
r>Fogy a kávé és a vadkender.
r>Ez modern élet?
r>Ez egy nagyon egyirányú lét!
r>Másra, Te nem hallgatsz biz’ ismét...
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ha majd végül sok lesz, az eszem- iszom, lesz majd hadd-el hadd,
r>Bíznod kell abban, hogy egy jövendő életre még marad…
r>Ha majd végül sok lesz, az eszem- iszom, lesz majd hadd-el hadd.
r>
r>Vecsés. 2016. március 21. – Kustra Ferenc József - A vers alloiostrofikus versformában íródott.
r>
