Idő 
Értékelés 
Értékelés Megfogva paripáját a hős vitézr>körbenéz az átokülte tájon,r>mióta látta eltelt bő tíz év,r>látására szíve sajdul fájón.r>r>Ezt a szent földet ment megvédenir>sakálfejű gyilkos hordák ellen.r>Rég megfakultak az emlékei,r>de most visszakúsznak lassan, csendben.r>r>Itt érte őt az első szerelem,r>boldogság virága nyílt ki néki,r>mit leszakított a veszedelemr>azt hitte nem tud nélküle élni.r>r>Távol otthonától vérben gázoltr>kőabroncs ejtette fogul szívét,r>de most már épp eleget harcoltr>újra érzi a szabadság ízét.
Három hete nem fürödtem,r>és saját orrommal észlelemr>a hónalj, a láb és fenék szagom.r>r>De most már elegem van, mertr>irtózok olajos, festékes kezemtől is.r>Fürödnöm kell, és a koszt le kell súrolnom!r>r>Csak a citrom és alma szag volt mentésem r>hogy eltűrjem magam, mert hetekig r>festettem sárga és piros csendéleteket.r>r>De néha kimentem a nyílt és dúsan zőld dombokra is,r>poros ösvényeken, és engedtem hogy az izzó napr>égesse nyirkos testemet az irgalmatlan hőségbe.r>r>Ezek a kirándulások hasznos változást nyújtottak,r>mert fél tucat Provence-i jelenetet is sikerült megfestenem -r>ragyogó zöld cserjék, barnás tetők, és csillogó kék egekkel!r>r>Végül is itt állok, mint egy zsákba öltözött bűnbánó, ahogy r>a forró víz gőzölög a kádban. Szappan, pamacs, és a borotva r>készen áll egy új, bemutatható énemnek létrehozására.r>r>És ha végre kilépek a kádból, mint egy újszülöttr>csecsemő első fürösztése után, szeretőm, aki mégr> egy rövid ideje kifogásolva ráncolta az orrát,r>r>már melengetni fogja az ágyamat a paplan alatt, r>ahonnan megcsodálhatja tiszta testemet, és végre r>telt karjai és combjai közt extázisig ringathat.
Ördögöd van, angyali ördögöd,r>sorsod felett eddig jól őrködött.r>De előre is nézz, ne csak hátra,r>többre nem is egy szívdobbanásra.r>r>A láthatáron feltűnt egy angyal,r>sorsokat átmetsző sötét karddal.r>Szépség álarcába bújt gonoszságr>otthona talmi, hamis menyország.r>r>Angyali ördögöd még átölel,r>nagy segítség ez, de csak félsiker.r>Hiteddel kövezd ki sorsod útját,r>taszítsd el kísértés édes csókját.
(In memoriam: Berencsi László)
r>
r>Faragott sast kaptál ajándékba,
r>Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka.
r>Legyen tied minden... a látóhatár...
r>Élted hosszú legyen, kívánom immár.
r>
r>Életutad jól végigtekintve,
r>Sok jót látunk, és nem erőlködve.
r>Család s munka töltelék életedben,
r>Tartalmas lehetett végeredményben.
r>
r>Lakótelep omló, düledező,
r>Te csináltad, Te kísérletező!
r>Jó isten azonban nem ver bottal,
r>Csak egy lakótelepi lakással.
r>
r>Fiatalabb, lehet bölcsebb is vagyok,
r>Tán’ nem falra hányt borsók a tanácsok.
r>Azért szólók hozzád, oly' hosszan máma,
r>Bízom, csak benő végre fejed lágya.
r>
r>Az életnek három fő feltétele
r>Ad lehetőséget hosszú életre.
r>Ez a nagy hármas adja meg nekünk,
r>Hogy még soká veled ünnepeljünk.
r>
r>Kutatók és élet bizonyította:
r>Szükséged lenne sok-sok "c" vitaminra.
r>Naponta egyél meg, jó sok fokhagymát,
r>Nyaggasd esténként, hosszan a nagyságát.
r>
r>Hatvan év az idősebb kor kezdete,
r>Leszel lassan mindegyikünk gyermeke.
r>Megígérjük, majd rólad gondolkodunk,
r>Veled, mi, ha akarod, társasozunk.
r>
r>Most már nincs más hátra, mint baráti
r>Hosszú, boldog életet kívánni.
r>Lacikánk! Maradj meg nekünk sokáig,
r>Mondjuk úgy, Isten éltessen sokáig.
r>
r>Vecsés, 1998. augusztus 19. – Kustra Ferenc József
r>
Hőstörténetünk…
r>
r>Az oszmán Szulejmán szultán,
r>Az Mohács környékén járván,
r>Ezerötszáz huszonhatban,
r>Belegázolt, az hazába.
r>
r>Győzött Eger ötvenkettőben,
r>Elesett négy évvel későbben.
r>Szigetvárnál, az gaz szultán,
r>Ötvenhatban ostromol mán.
r>
r>Számára Szigetvár vívása,
r>Erővel elfoglalása,
r>Délnyugat-Dunántúl bírása,
r>Hatalma megszilárdítása.
r>
r>Ne feledjük ki védte a várt,
r>A tiszttartó, horvát Sztancsics Márk.
r>Vitézek kétszázan, vértben,
r>Hazafias szeretetben.
r>
r>Szembe velük a gaz török,
r>Ekkor bizony mondott csődöt.
r>Itt győzött a hazaszeretet,
r>Horvát Márkó mindent megtett.
r>
r>Vele küzdtek vitézei,
r>Ezek a hősök, Szigeti
r>Végvári harcosok valának,
r>Segítettek nagyot, hazának.
r>
r>Méltóak, dicsérjük őket,
r>Értünk hullatták vérüket.
r>Testüket vágták- szaggatták,
r>Ők törököt kaszabolták.
r>
r>Győztek, életben maradtak,
r>Említsük ezt utókornak.
r>Szeressétek és tiszteljétek,
r>Méltóak; Szigeti vitézek.
r>
r>Hatvanhatban újabb ostrom,
r>Támad az oszmán hatalom.
r>Szigetvárnál régi szultán,
r>Újra, megint ostromol mán.
r>
r>Közben várat erődítették,
r>Védte horvát bán, Zrínyiék.
r>Szaggatták- vágták testüket,
r>Ők kaszabolták törököket.
r>
r>Nagy volt a török túlerő,
r>Hazafiság… nem elegendő.
r>Gaz török győzedelmeskedett,
r>Zrínyi Miklós is elesett.
r>
r>Zrínyi kirohant a várból,
r>Lekaszabolt az oszmánból.
r>Várvédelem, emlékezetült,
r>Ez a halál, óh megdicsőült.
r>
r>Az oszmán Szulejmán szultán,
r>Az Sziget környékén járván,
r>Dicsőségét meg nem érhette,
r>Hurikhoz távozott a lelke.
r>
r>Tragikus, hazánk ezer éve,
r>De volt néhány, nyertes, szép éve.
r>Emlékezzünk mindig, hősökre,
r>Vitézekre, méltó ősökre.
r>
r>Budapest, 1997. április 5. – Kustra Ferenc József
r>
