Idő 
Értékelés 
Értékelés Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban.
r>
r>Van, hogy élet barátként öleli a fejedet,
r>A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet...
r>Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában,
r>Meg van csúnya, előtérben... tarol, egymagában...
r>Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar,
r>Mért kevés, amikor az örömmámor elural?
r>
r>Az
r>Élet
r>Ad és vesz,
r>Jót és rosszat.
r>Miért több a rossz?
r>
r>Szép emlékek szívedben élnek,
r>Az nem biztosítéka a boldog öregségnek.
r>*
r>Valamiért van benned bűntudat?
r>És ez nagyon vissza-húzólag hat?
r>Ezért van, aki téged nem becsül többé?
r>Meg van, aki már nem mosolyog, rád többé?
r>Zaj uralta csendes napjaidon, léhán-bénán sétálsz?
r>Fájdalom szaggatja a fejedet! Problémákkal, mit vársz?
r>
r>Rossz
r>Döntés.
r>Megbántad...
r>Nincs bocsájtás.
r>Van-e megoldás?
r>
r>Egyszer tévedsz... senkinek nem kelessz.
r>Bűntudat emészt, most mihez kezdesz?
r>*
r>Az életút olyan, mint amit precízen lebombáztak,
r>Ha nem figyelsz, gondolatod foglya lesz, e pompázatnak.
r>Téged is bámul a Nap, sőt néha rád is süt,
r>Meleg sugár megbocsátó! Ez vissza nem üt.
r>Gondolatod, ha beleesik a bombatölcséredbe...
r>Fejedbe dől el, hogy mi lesz! Csinálj rendet fejecskédbe...
r>
r>Nincs
r>Minden
r>Még veszve.
r>Tégy magadért,
r>Mássz ki kráterből!
r>
r>Mentsd tönkretett életed,
r>Újjá már nem építheted,
r>Elviselhetővé még teheted.
r>
r>Vecsés, 2016. június 19. – Pancsova, 2017. szeptember 29. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a tízszavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Újjá már nem építheted...”
r>
Vízió a hátralévő időről… vagy a végről?
r>
r>Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe
r>Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe,
r>Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe…
r>
r>Szív
r>Szorong,
r>Gondolat
r>Jövőt kutat.
r>Mennyi van hátra?
r>
r>Életem kereke forog,
r>Hátralévő semmiségbe robog.
r>Szemeimből, reménytelenség könnye csorog.
r>*
r>
r>Itt már nincsen is fűtés,
r>Kintről bejön a hűtés,
r>Közel… megsemmisülés.
r>
r>Cél
r>Sincs már,
r>Nincs miért!
r>Homokóránk
r>Lassan lepereg.
r>
r>Szívem szeretet nélkül tesped,
r>S jéggé dermed.
r>Enyészet bennem gerjed.
r>*
r>
r>Itt a könnyeimmel vagyok együtt, behunyom kisírt szemeimet,
r>Kis ablakon nézek vissza a múltba, de nem látok már részletet…
r>Az életem, soha nem volt egyben, soha, semmire nem késztetett.
r>
r>Már
r>Emlék
r>Sem dereng,
r>Szürke minden.
r>Hályog fedte múlt.
r>
r>Könnyeimmel küszködök, múltba kísérnek,
r>Alig látom életem romjait. Nincsenek emlékek
r>*
r>
r>Ide már a mozdony füstje sem jön, magányom kalitkája elzár,
r>Azt gondolom, hogy helyes, ha nem is fékezek, kaszás, úgyis vár már...
r>Lehet, hogy közelebb lesz... amikor már a hideg márványlap lezár.
r>
r>Itt
r>A vég,
r>Kiút nincs.
r>Megbékélni
r>S búcsút inteni.
r>
r>Robog életem kereke,
r>Magányom börtön. Fékeznem tán’ kellene?
r>Menekvés lehetetlene…
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a versszakok alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Életem kereke forog”
r>
Öregségi vizionálás…
r>
r>Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam,
r>Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam…
r>Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok,
r>Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok.
r>
r>Új
r>Roham...
r>Fordítva
r>Megy minden.
r>Öregszem talán?
r>*
r>Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok,
r>Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő angyalok?
r>
r>Csak
r>Lóg a
r>Bőr rajtam.
r>Tegyek botox-t?
r>Az sem segít már.
r>*
r>Kisfiúként –régen- nevelést is kaptam,
r>Így aztán magamnak, soha nem hazudtam.
r>Megszeretették az állatokat,
r>Soha nem bántottam páriákat…
r>
r>Jól
r>Nevelt
r>Anyám. Ne
r>Csalj! Szeres
r>Embert, állatot.
r>*
r>Nyomozó is voltam és bevarrtam a bűnözőket,
r>Kíméletlenül a megrögzött bűnelkövetőket...
r>Ahogy tudtam segítettem a gödörben levőket.
r>
r>Csak
r>Tettem
r>A jót, úgy...
r>Mindenkiért.
r>A nagy semmiért.
r>*
r>Elmúlt az idő felettem is, lehet, hogy ez az öregedés?
r>Eddig, amit leéltem hosszabban, már, az sem volt csekély… kevés.
r>Sors, még ró majd rám? Gondolom az további lehetetlenkedés…
r>
r>Sok
r>Nincsen
r>Már hátra.
r>Mit tehetek?
r>Eszem a kefét...
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – a verset és írtam, alá az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>
Nap
r>Enyhe,
r>Őszi szél
r>Sárgít, aszal.
r>Beérik minden.
r>*
r>Ősz
r>Színez,
r>Rőtre fest.
r>Nappal hűvös,
r>De szél még szikkaszt.
r>**
r>Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék.
r>Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség.
r>De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék…
r>**
r>Ősz
r>Tűnik
r>Szótlan. Tél
r>Ködöt lehel,
r>Jégvirág nyílik.
r>*
r>Tél
r>Hamar
r>Érkezik,
r>Jégvirágot
r>Ablakomra fest.
r>
r>Vecsés, 2014. január 21. – Kishegyes, 2017. július 7. – Kustra Ferenc József –
r>A verset én írtam, hozzá az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
r>
Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros
r>
r>Az esti csend gyors
r>Lámpaoltásba fogott.
r>Horkolás zaja.
r>Zaj töri meg a csendet,
r>A szél valamit lenget.
r>*
r>Kutyaól zajos,
r>Ugatás helyett horkol.
r>Cica, arra néz.
r>Kutyák riadót zengnek,
r>Macskák vadászni mennek.
r>*
r>A lábasjószág
r>Sötétedéskor elült.
r>Be vannak zárva.
r>Ülőn kakas szundikál,
r>Tyúk a fészkén bóbiskál.
r>*
r>Lovak szántottak.
r>Hallik szénahersegés.
r>Majd lefekszenek…
r>Lovak ettek s pihennek,
r>Mély álomba süllyednek.
r>*
r>Halk surrogással
r>Repülnek denevérek.
r>Sötétben is lát.
r>Denevérek éhesek,
r>Áldozatot szemelnek.
r>*
r>Távoli, gyenge
r>Neszezés… Ég, dörgést kezd.
r>Szél már feltámadt!
r>Sötét égbolt, csillag tűnt.
r>Viharjelzés meg nem szűnt.
r>
r>Vecsés, 2017. június 17. – Szabadka, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József – A haikukat én írtam, alá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit, a versrész címe: „Ki aludni, ki vadászni megy...”!
r>
