Idő 
Értékelés 
Értékelés Lélektemetőr>r>Novemberr>r>Tombol a szélvihar a temetőkertek alján,r>Az elmúlás csendes sírhalmán.r>Szomorkodik a naplemente a letört ágak lombján,r>Ledőlt kereszteken üvöltöz az orkán.r>r>Az ősz sárgán int búcsút a nyártól,r>Halott világ halkan sír az emlékek vágyától.r>A csillagok békés, arany fényén,r>Nyugszanak a temető végtelenség sötét mélyén.r>r>A vándor lehajtott fejjel megáll, elméláz,r>A temető körül a vihar lehalkul, sírón megáll.r>Az öreg vándor ott élt a vadonban,r>Ott állt a Hold fényében úszó árnyalakban.r>r>Örök álmot kínál az őszi, novemberi est,r>Gyertyák fényénél a tájat bíborra fest.r>Elnémul a sírás temető alkonyi reményében.r>Új nap virrad az élők ébredő szemében.
Széles, kopár vidéken élekr>Lágy, fényes éjszakákon.r>Szerelmes szívem érted dobog,r>S varjú károg fenn a fán.r>r>Ablakomon át beragyog a Hold fénye,r>Nélküled, Kati, lelassulna az életem.r>A hajnalok könnyű kínján ébredek,r>S varjú károg fenn a fán.r>r>Szívem bánatos, dérlepte jég lett,r>Siralmas vágyakon gyengülnek a fények.r>Búsongó tájon szeretlek téged,r>S varjú károg rám a fán.r>r>Elszánt szívem boldogságra vágyna,r>Gyötrő, rossz emlékek kínoznak.r>Egy este részegre itattál,r>S lám, ma varjú károg rám a fán
Eltűnt a hajnalok fényer>r>Jő a hajnal havas esővel, széllel, faggyal,r>Hideg ágyakban fetreng az élet, száll a sóhaj.r>Kopott, kormos serpenyőn üresen kong a holnap,r>Rozzant szekéren eltűnt egy korszak.r>r>Szegénység öli a lelkeket, nincsen fénye,r>Árnyékunkon dér, eltűnt az élet reménye.r>Kunyhóinkban repedt hideg éjek,r>Hull a hó vakító, fehér fénnyel, olyan szép ez az élet.r>r>Jégcsapok ereszkednek, kályháinkban szunnyad a hamu,r>Hegedűnk bús hangján kinyílik a temetőkapu.r>Csontsovány testű népemnek néma a lelke,r>Száll kirekesztve fel a fellegekbe.r>r>Tarnazsadány, Hideg vég, 2020. október 30.
Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,r>Kopár, kies tájat a szél járja át.r>Lassan sétál a holdsugár az égen,r>Hideg szobámból a hópihéket nézem.r>r>Mit keres egy költő e siralmas vidéken?r>Elmémben örömöt és bánatot idézek.r>Bűn, nyomor, kín ez a falu, reménytelen,r>Hol szegénység az úr, ott az élet esélytelen.r>r>Szívemben hordom e lelki világot,r>Nézem a felhők vonulását, s felkiáltok!r>Miért taszít nyomorba az élet ennyi életet,r>Miért lettünk, Istenünk! - szabadlábon védekező végzetek.r>r>És amikor megteremtette Istenünk,r>A fekete és barna népet.r>Nem adott hozzá nyugalmat és békességet,r>És a csillagok fénylő során védettséget.r>r>Égre törőn sóhajt még a nyár,r>Kopár, kies tájat a szél járja át.r>Lassan sétál holdsugár az éjben,r>S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.r>r>Tarnazsadány- Hidegvég, Északkeleti Régió
63 éves lettem - november 21.r>r>Szívemet szúrja Jézus töviskoronája,r>Lelkemnek siralom völgyében siratása.r>Reménytelen jövőm keserves élete,r>Kínokkal nyugszik le majd a temetőbe.r>r>Olykor áldott kezek emeltek magasra,r>Hegyek fölé épített kőabroszokra.r>Szegényen, csórón hordom a keresztetr>Cigánytelepek nyomorán kirekesztve.r>r>Emberré érettem gyermekként,r>Szüleim a csillagok között ragyognak vesztesként.r>Dögkutak mélyéről jött felénk az élet,r>Múltam életforrásai ezek a régi képek.r>r>Hogy is lehetne elfelejteni a falusi telep nyomorát!r>Az ősznek novemberi gyümölcse vagyonát.r>Mégis szépek azok a múlt idők,r>Jézus szeretetén éltünk szenvedőn.
