Idő 
Értékelés 
Értékelés Te hoztad el a virágzó rétekr>tavaszi bűvös illatát,r>amikor tágra nyílt szemekkelr>először néztél reám.r>r>Te hoztad el a távoli napfényt,r>amely nem sütött soha rám,r>ártatlan lényed lágy mosolyávalr>boldog időket hoztál reám.r>r>Ezernyi bajtól védtelek tégedr>lelkemben víva ezer csatát,r>és most itt állok karom kitárva,r>mint egy vihartól tépett madár.r>r>Már messze vagy. Szíved kitágultr>s gyermeked szemében szép a világ,r>ugyan úgy érzel, ahogyan én is,r>mikor csöpp kezed- fontad reám.r>r>Oly messze vagy! Szívemben mégisr>olyan hangos a dobogás,r>hozzátok száll: s kérem az Istent,r>segítsen téged, s vigyázzon rád.r>r>Adjon erőt és vigyázzon rátok,r>ahogyan én is vigyáztam rád,r>s adjon erőt, hogy ott lehessek,r>hiszen veletek szép a világ.
Még itt vagy gyermekként szívembe zárva,r>magamban őrzöm arcodat,r>benne vagy minden kis sóhajtásbanr>szinte hallom a hangodat.r>r>Kacajod úgy él bennem most is,r>akár egy bűvös kis harang,r>mely tiszta hangjával elvarázsolr>elűzve minden gondomat.r>r>Még itt vagy bennem, mint gyönge gyermek,r>karomba fonva tartalak,r>álmomban, pedig oly messze vagy már,r>de hozzád fűz minden gondolat.r>r>Lelkemnek minden mozdulásar>akár egy bűvös láncolat,r>hozzád csapódik, mint a faágak,r>melyek a szélben hajlanak.r>r>Itt vagy bennem és itt maradsz mindigr>Míg magába zár az alkonyat,r>de még ott is, a szívem kitárvar>várlak: szeretlek kisfiam.
Ötvenen túl már másképpen látodr>másképpen éled az életed,r>sok minden van, mit másképpen tennél,r>sok mindent bánsz, hogy vége lett.r>Másképpen érzed a szíved dobbanását,r>másképpen látod a színeket,r>másképpen csendül a hang a füledben,r>halkabban hallod a lényeget.r>Ötvenen túl már megéltél annyir>szépséget, boldog életet,r>és ami rossz volt, próbálod feledni,r>de sok minden van, mit nem lehet.r>Annyira más lesz körötted minden,r>hiszen már te is más leszel,r>régi szépséged, karcsú lényedr>mára már csupán emlékezet. r>Mégse bánj semmit! Nem tudod mért volt,r>oka van annak, hogy így lehet,r>sorsod könyvében rég meg volt írva.r>Örülj annak, hogy itt lehetsz.r>Ötvenen túl is van miért élned,r>ugyanúgy látod a kék eget,r>annyi minden van, mi még rád várhat,r>ne bánd az elmúlt éveket.r>Örülnöd kell, minden apró csodánakr>melyet a sors még rejteget,r>Hogy legyen majd mire emlékezned,r>mikor már te is vén leszel.
Van annál nagyobb fájdalom,r>ha könnyben úszik a két szemed?r>S mégis: kiért a könnyed hullik,r>nem tudja, mennyire szereted.r>Hiába látja, szemeidbenr>mennyire fényesen ragyog,r>nem érdekli, bár lehoznád nékir>az égről a legszebb csillagot.r>Van annál nagyobb fájdalom,r>ha látod, semmibe vesz,r>s a könny mit miatta hullatsz,r>lelkéig sosem jut el.r>Hiába égeti bőröd,r>míg arcodon végigcsorog,r>sosem tudsz megkönnyülni,r>míg szíved ki nem nyitod.r>Felejtsd el. Temesd a múltat.r>Az már csak álomvilág,r>hol lelked viharként tombol,r>s nem hallja senki szavát.r>Szakíts át minden kis gátatr>mely örök rabságba zár,r>oly gyorsan suhan az élet.r>Szeress. Még száz csoda vár.
Szita az életem, Anettem!
r>Hiányzik veled a szerelem…
r>Mért kell nélkülöznöm?
r>Testemben… epedőn!
r>Nem akarsz már engem Anettem?
r>
r>Szerelmes szívedre éhezem,
r>Az nagyon kellene, úgy vélem!
r>Így, ép elme lehet?
r>Tovább így ez mehet?
r>Térj vissza hozzám, ó, Anettem!
r>
r>Vársz? Jöjj utolsó leheletem?
r>Add vissza szerelmet, Anettem!
r>Direkt megőrjítesz,
r>Direkt kikészítesz…
r>Nélküled, nagy magány a létem!
r>
r>Vecsés, 2021. március 15. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
