Idő 
Értékelés 
Értékelés Szabad nagyot álmodni.r>Szabad az álmod valóra váltani.r>Szabad, szívből őszintének lenni!r>Szabad lelked bátorságra bírni.r>Szabad, szabadnak lenni!!!
Mindenki más és, másként érez,r>másképp szövi az álmait,r>mégis: mindenki szerelemről,r>boldog jövőről álmodik.r>r>Mindenki vágyik valami újra,r>mely megszépíti az életét,r>hallgatni, s néha megcsodálni,r>mit a természet tár elé.r>r>Mindenki vágyik nyugalomra,r>csöndre, amelyik úgy beszél,r>hogy szavak nélkül is meghall mindent,r>s meggyötört lelke újra él.r>r>Mindenki próbál boldog lennir>rendbe tenni az életét,r>s mégis, mindenhol gátak vannak,r>melyet a balsors tár elé. r>r>És mégis: nem szabad félni,r>haladni kell a cél felé,r>újult erővel, izzó tűzzel,r>s hinni kell azt, hogy van remény.
Annyit szeretnék csak e rút világtól r>megkapni, ami jár nekem,r>ami számomra minden lett volna,r>de mégsem kaptam meg sosem.r>r>Valami csöndes nyugalmat, békét,r>amely a lelkemben terem,r>valami kedves, féltő érzést,r>amiből nem jutott sosem.r>r>Kerestem én a lángszagú nyárban,r>mely felajzotta a szívemet,,r>de tűző hevével, vöröslő lánggalr>felégette a bőrömet.r>r>Kerestem volna az őszi napfényben,r>amely az arcom cserzi meg,r>de már hideg szél gyengítette,r>s nem volt ereje semmi sem.r>r>Már csak fagyos szél fújta az arcom,r>és fáztam. Rázott a hideg.r>Hideg szelével felkavart márr>mindent, mi itt maradt nekem.r>r>Most itt vagyok. Erősen, bátran,r>s bárhogy is megtép, nem hiszem,r>hogy meg tudna törni bárhogy, próbál,r>hiszen csak edzettebb leszek.r>r>Jöhet dér, vagy csikorgó szél is,r>fagyos szelével hűtve le,r>testem melege messze űzi,r>s nem fogok tőle fázni sem.r>r>Jöhet vihar, mely őrjöng, tombol,r>nem riaszt vissza semmi sem,r>majd megcsitul, ahogyan én is,r>s nem tud kárt tenni semmiben.r>r>Bár legyőztek, s próbálnak újra,r>de mégis, azért is felkelek,r>s össze rombolok minden gátat,r>de mindent legyőzök, bármi lesz!
Miért akarnál hazamenni,r>ha már semmi sem ugyanaz,r>ha már nem vár rád ölelő kar,r>csak rég kihűlt üres falak.r>r>Hiába szólsz. Nem érti senki,r>nem hallják szíved szavát,r>bár néha még feltör a csendbőlr>pár hangos szívdobbanás.r>r>E néma csöndtől mit is remélnél?r>Messze van már, ki hazavárt!r>Remegve fogod a hideg kilincset,r>s hallod, hogy kattan a zár.r>r>Szíved szinte torkodban dobban,r>míg ott állsz oly tétován,r>S titokban várod szíved mélyén,r>hogy mondják: hiányoztál.r>r>Mégse szólnak. S a méla csöndbenr>Nem vár, csak üres magány,r>e néma létben ricsajként hallod,r>hogy a szú serceg a fán.r>r>Ugyan úgy, ahogy te is érzedr>belülről. Szinte valami rág.r>Mégse mondod, hisz úgysem értik,r>de mégis annyira fáj.r>r>Hiába vár rád meleg otthon,r>a szíved csak vissza vágyr>abba a régi lakatlan házba,r>hol egykor boldog voltál.
Estefelé, ha alkonypír látszikr>vöröslő nyelvvel az ég peremén,r>valahol ott, a kihunyt sugárban,r>az utolsó fényben ott leszek én.r>r>Estefelé, ha szürkülő ködbenr>egyedül ballagsz hazafelé,r>ne félj az árnytól, mely eléd vetődik,r>tudod: mögötted ott leszek én.r>r>Vigyázok rád. Onnan is. Fentről,r>hogy ne törjön össze bús magány,r>Éjszakánként majd társadul szegődver>álmodban mindig vigyázok rád.r>r>Ne sirass majd. Csak nyugodni térek,r>ahol nem bánthat senki sem,r>hisz ott maradok a szívedbe zárva,r>S megtalálsz engem, hogyha kell.r>r>Gondolj majd rám csukott szemekkel,r>s talán érzed, hogy ott vagyok,r>gyönge szellőként arcod simítva,r>míg el nem áraszt a nyugalom.r>r>Ne sirass majd. Mindig jön új napr>Amely majd erőt ad neked,r>s ott, a távoli messzeségbőlr>nézve, őrzöm a léptedet.
