Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában.
r>
r>(Senrjon)
r>Járvány még nem múlt végleg,
r>De pluszban már van egy háború.
r>Harc dúl egy hete…
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Lesz cudar világ,
r>Egyhamar nem múlik el.
r>Egy hete harc dúl.
r>*
r>
r>(Leoninusban)
r>Rettenetes veszteségek lesznek, érzem is, hogy most erre éppen-nagyon ráérzek.
r>Emberiséget és a mai világot ismerve, szomorú… részt veszünk figyelve.
r>Szemlélőnek lehetnek víziói, de jelzem, már nem lehetnek illúziói.
r>*
r>
r>(6 sorosban, leoninusban)
r>Európa középső részén kitört a háború, ez mit hoz, az maga a ború!
r>Itt hetven éve nem volt háborús összetűzés, nem kellett semmilyen visszaszerzés.
r>Nagyon messze vannak ők, a kiagyalók, jelen háborúban ők a ragadozók!
r>De
r>Nagy a baj, de nagyon, mert meghülyült mindenki, majd egyszer, ki fogja ezt jóvá tenni?
r>
r>Múlthoz képest már „éhező” a jelen, nép védtelen, pártolók szeme meg sem rebben…
r>*
r>
r>(Sedoka duó – félhaiku láncszerűen)
r>Nagy disznóság ez
r>Az emberiségtől… no!
r>Ártatlanok megszívják!
r>
r>Pénz-hatalmasok,
r>Emberiség részei!
r>Ártatlanok… megszívják!
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Menekültek,
r>Szerencsétlenek,
r>Gyerekek!
r>Családok szétesnek!
r>
r>Katonák, majd meghalnak…
r>Gyerekek apa nélkül maradnak…
r>Özvegyek lakolnak…!
r>
r> Vecsés, 2022. március l. – Kustra Ferenc József – íródott: a világban beállt életrealitásról, alloiostrofikus versformában.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r> (Anaforás, 3 soros zártükrös)
r>Esteledik már az életem, ez a vég a végső?
r>Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő…
r>Esteledik már az életem, ez a vég a végső.
r>
r>Bemennék a tyúkólba is, de sok a létra-lépcső,
r>Bemennék, de a tyúkok már elültek este késő…
r>Bemennék a tyúkólba is, de sok a létra-lépcső.
r>*
r>(Septolet)
r>Mászni,
r>Hadonászni,
r>Adomázni.
r>
r>Folyóparton szívem is dobog,
r>Gyors folyam vízként robog.
r>Reménytelen
r>Minden… elképzelhetetlen.
r>*
r>(Septolet)
r>Unom, jelentéktelen,
r>Fékezhetetlen a végsőség.
r>Idő nem áll meg!
r>*
r>(Apeva)
r>Az
r>Élet
r>Olyképpen…
r>Ahogy akar!
r>Szembe gurul vég…
r>*
r>(Bapeva)
r>Tyúkól,
r>Kínálja
r>Magát, bőszen.
r>Tyúkok kárálnak,
r>Adnak, esti csendnek!
r>Létrán fölmenni tudni,
r>De csak fejem verem be, jól.
r>Tyúkok nekem nem segítenek
r>Megoldásban, minek jön, a végső...
r>Pillanat, mi tarolva rám telepszik,
r>*
r>(10 szavas)
r>Állítólag élet, nem filozófiai kérdés,
r>Hétköznapi pszichológia, maga… a kérdés.
r>*
r>Arcomat kentem korommal,
r>Egy jó, kettő nagy marékkal.
r>Hátha elmegy most mellettem
r>És én élhetem életem.
r>
r>Kakaskukorékolásra fölébredtem…
r>Filozófiámba, jól beleébredtem…
r>
r>Vecsés, 2021. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott, alloiostrofikus versformában.
r>
Tengetem, végtelen életem…
r>Végtelen életem, tengetem…
r>Életem végtelen, tengetem…
r>Ezt nem! Nekem ez elegem…
r>
r>Életben szerencse szerepe fergeteges,
r>Nekem nem lehetne életem elégséges?
r>Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de
r>Életem mentes lenne… helyes cselekedettel.
r>
r>Mézes méhecske, legyek, repkedve, de
r>Nem, én rengetegben megyek, epekedve.
r>Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek,
r>Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek.
r>
r>Vezekelni kell és lehetne,
r>De nem lehet, mert elnyelne
r>Fergeteges ellenérzés, szerencse szemében
r>És lennék lehetetlen peches, szeretetben…
r>
r>Hegyekben is lehetnék, nézném fent,
r>Lent lehetetlen esetek nem reggelt
r>Teremtenek nekem, este békét sem.
r>Nem, de fellegeket… én magam mentem.
r>
r>Emberek, kérdezem, szerettek engem?
r>Egyébként nem szerettek engem?
r>Jelentkezem csendesen, személyesen,
r>Vezessetek engem ezen lékveszélyen.
r>
r>Nekem nem megy, elegem
r>Lett, mert tengetem életem…
r>Nektek lehet, elég… nektek,
r>Sebesen cselez életetek.
r>
r>Lehetne-e, nekem is, esetleg én cselezzek?
r>Nem elég… én nem hebrencsen teszek!
r>Életem végtelen… de én tengetem…
r>Nem ez kell! Nekem ezzel elegem!
r>
r>Szép emlékek szememben,
r>Fekszek és nézem e szépeket.
r>Elszenderedek egészen békében,
r>És tengerében meglelem békémet?
r>
r>Vecsés, 2012. március 15. – Kustra Ferenc József – eszperente nyelven íródott.
r>
Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés?
r>Sok a körülmény, mi legyen a döntés?
r>Tudok én dönteni jól és vagy rosszul,
r>Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul.
r>
r>Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz.
r>A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz?
r>Átcsap-e sorsrontó tragédiába
r>És mint senki, mehetek vakvilágba.
r>
r>Ötven éves vagyok és újra kezdtem,
r>Próbálom sikeressé tenni éltem.
r>Az életben én csak rosszakat látok,
r>Rossz úgy behálóz mindent, mint a pókok.
r>
r>Zeusz és a többiek! Haragusztok?
r>Tán mondanátok, miért haragszotok.
r>Mondjátok, én tán el vagyok átkozva?
r>Ki lehet oka, talán egy boszorka?
r>
r>Kérlek, hogy vegyétek le már a rontást
r>És sújtsa inkább a rosszat, bárkit, mást.
r>Tudok sokat, ki ezt bőven érdemli,
r>Már legyen más, ki ezt tényleg érdemli.
r>
r>Feladjam, nem adjam, ez itt a kérdés?
r>Bontsam le én a saját váram, no és?
r>Ötven évesen önként így dönteni,
r>Az magamat már örökre leírni.
r>
r>Már küzdöttem eleget, tettem érte,
r>Hadd érjen be már a munkám gyümölcse.
r>Már lejárt a hét szűk esztendő plusz egy…
r>Engedjétek, mi jó, mi előre megy.
r>
r>Már csak nem veszitek a lelketekre,
r>Egyel még több lesz a szegény, embere.
r>Mi ebben az élvezet, mi jó ebbe?
r>Ott ebből nincs mindenkinek elege?
r>
r>Döntöttem, most még kérlek benneteket…
r>Megtagadtok? Tagadom léteteket.
r>Elég ebből! Mért vagyok senkiházi?
r>Tán ti tagadjátok azt, mi világi?
r>
r>Ne csak csillantsátok felém a reményt,
r>Tegyetek végre, igazi engedményt.
r>Megígérem, még keményebben fogok
r>Dolgozni, mint ahogy én rászorulok.
r>
r>Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés?
r>Most már végleg kezetekben a döntés.
r>Élhetem tovább, mihaszna életem?
r>Előkerül, túloldali végletem…
r>
r>Én meg fogom markolni a szerencsét,
r>Adjatok belőle, egy kis üvegcsét.
r>Kezdjétek el legalább csepegtetni,
r>A sok-sok csepp majd, elkezd megáradni.
r>
r>Korpa közt hadd legyek én a búzaszem,
r>Mely cseppektől csírázik, szárba szökken.
r>Ebből lesz az aranysárga búzaföld,
r>Szakmám, az életet adó termőföld.
r>
r>Nem csak rólam van szó, már másokról is,
r>Kérdezik, hogy boldogulunk? Mikor is?
r>Ennyiünket már mégse büntessetek,
r>Ez tán’ nem a legjobb élvezetetek.
r>
r>Győzzön végre szakértelem és tudás,
r>Ez legyen a világ sora és nem más.
r>Fontoljátok végre, eljött a döntés:
r>Feladjam, ne adjam? Ez itt biz’ kérdés…
r>
r>Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József
r>
Magas falak alatt
r>Vadas falat halad…
r>Marad az akarat
r>A falat hadd halad…
r>
r>Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc József
r>
