Imádkozunk, reméljük a jövőt,r>Majdcsak végre meglátjuk eljövőt?r>Imádkozunk, reméljük a jövőt.r>r>Múltunk egy már elérhetetlen, biztosan fel nem dolgozott,r>Mi benne volt, az mára már a semmibe elkalandozott?r>Múltunk egy már elérhetetlen, biztosan fel nem dolgozott.r>r>Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör,r>A sok tíz év, már nem mond semmit, már az öregség, végesen gyötör?r>Végül is az életünk darabokra hullik, mint a törött tükör.r>r>Ami már elmúlt, azzal nem tudunk, nincsen mit kezdeni,r>De jő jövő oly' ahogy ideér, kezd a jelen lenni?r>Ami már elmúlt, azzal nem tudunk, nincsen mit kezdeni.r>r>Mindig új a feladat, ahogy a jövő lesz, mint átlényegült jelen,r>Ezen el-filozofálva el is lehet mélyedni, de ez már jelen?r>Mindig új a feladat, ahogy a jövő lesz, mint átlényegült jelen.r>r>Feladat, nem kell -búban- a múltba tévedve révedni,r>Feladat, hogy a jövőnek kell maradékát leélni?r>Feladat, nem kell -búban- a múltba tévedve révedni.r>r>Vecsés, 2021. november 30. - Kustra Ferenc József ? íródott 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)r>
Csermely az élet, botorkálunk,r>Bár a kövek közt meg- meg állunk.r>Messze van, nem látjuk ér végét,r>Ki, hogy fogja élni életét?r>r>Kinek élete hosszan folyik,r>Ő az életével jól játszik.r>De, élete széles is lesz?r>Ez nem tudni, hogyan is lesz...r>r>Az életnek is van hordaléka,r>Mi lerakódik a folyópartra.r>Úsznak benne motoros hajók,r>És csorognak rakott uszályok.r>r>Vagy kanális, vagy Amazonas,r>Vagy csak banális, vagy hatalmas.r>De mindenképpen tovább kell élünk,r>Medrében, továbbfolyik életünk...r>r>Budapest, 1997. augusztus 30. ? Kustra Ferenc Józsefr>
A hajnali köd nesztelenül, lassú léptekkel
r>Oson át a nyálkás, a nedvességtől csöpögő
r>Útszéli fák között, versenyez a kikelettel
r>És a betonúton mutatta, hogy ő az erő.
r>
r>Az út olyan lett, mintha egy termoszból
r>Gőzölgő, forró kávét kilocsoltak
r>Volna, hogy ki ne lássunk a köd sugarából
r>És az úti vándorok lassacskán haladtak.
r>
r>Korán keltem, úton voltam
r>Suhantam a célom felé.
r>Jött a pirkadat, haladtam
r>Mint, ahogy a vándor teszé.
r>
r>Kísértetként lebegve suhanok az úton,
r>Opel Zafirából a szememet meresztem,
r>Hogy jól lássak a sötét, ködárnyék monoton
r>Sötétjében… kormányt, félelmet nem eresztem.
r>
r>Suhanok ködbeveszően, mint ninja…
r>A sötét és nyálkás út nem akadály.
r>Én vagyok a sötétség eltűnő harcosa,
r>Repülök előre, mint a tengeri sirály.
r>
r>Olyan volt, mint háború vérgőzös ködje,
r>Én suhantam, hogy odaérjek mielőbb.
r>Csak attak volt és rohantam előre,
r>Bennem volt az, hogy mi lehet, lesz később…
r>
r>Épp, hogy észrevettem, az átvágó vaddisznókat,
r>Libasorban meneteltek, mint köd katonái…
r>Tapostam a féket, koptattam a gumikat,
r>Sikerült… áldom Urunkat, jók az imáim!
r>
r>A hátamon nem volt batyu pogácsával,
r>Mentem dolgozni, kávét vittem magammal.
r>Ködös hajnalon róttam a betont kocsival,
r>Lett napfelkelte… napfényt is vittem magammal.
r>
r>Budapest, 2011. november 14. – Kustra Ferenc József
r>
Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak,
r>Viharban is repülnek a madarak…
r>
r>Siránkozó lőrések vágyják a harcot,
r>Én mikor vághatok csodálkozó arcot?
r>
r>Sokan várjuk, eljön az idén is a tavasz,
r>Bár a zord tél, még hamiskás, sőt talán ravasz.
r>
r>Gügye álmából, bízzunk, felébred a világ,
r>Lesz még itt jó lét, akarjuk… lesz még boldogság.
r>
r>Vecsés, 2013. március 12. – Kustra Ferenc József
r>
Veled, ágyba menni,r>Ott kéj-réteden legelni?r>Isteni eledel.r>*r>Pettinget akarnál?r>Kettő, három vagy négyujjast?r>Orgazmusod számít!r>*r>Beléd hatolhatnék,r>Fék nélkül, nyakra csókokat?r>Vad csípőringatás.r>*r>Cickókat, érzéki r>Simogatással szeretném.r>Hátra? puszi halmaz.r>*r>Megint.még akarod??r>Nyomjam szerelem-fészekbe?r>Orgazmus őrület!r>*r>Hason akarsz lenni?r>Kielégítetlen vadvágy.r>Helyezkedj jólesőn?r>r>Vecsés, 2019. január 15. ? Kustra Ferenc ? íródott; kissé erotikus HIAQ csokorban.