Idő 
Értékelés 
Értékelés Imádott életperc!
r>Elkorhadt tövűek
r>Életpercim, mind… konyultak!
r>*
r>Életperc, Te csodás.
r>Korhadtak, zuhanók,
r>Életperceimben élek.
r>*
r>Életperc állapot.
r>Élet részletei,
r>A megélt életperceim.
r>*
r>Elmúlt életpercek.
r>Bennük található,
r>Egész történelmi múltam.
r>*
r>Jövendő életperc.
r>Hozhatnál már jót is!
r>Élvezném a boldogságot.
r>*
r>Imádlak életperc!
r>Te adod életet.
r>Benne élem meg a jövőt!
r>
r>Vecsés, 2017. június 1. – Kustra Ferenc – HIAfo –ban írva.(HIAfo; a HIAQ utolsó sora feljön első sornak, így lesz fordított! Így először az összegzést olvassuk, és csak utána jön a leíró rész!)
r>
Torz idő a múlt,
r>Kopott sírok porosak.
r>Kínban szenvedés.
r>Vonat halad, kattogással,
r>Lassan, vágányjavítással.
r>*
r>Múlt nem ismeret,
r>Súlyos lélekszegénység.
r>És elbutulás.
r>Áthaladunk szikes réten,
r>Madártáncot látunk éppen.
r>*
r>Reszket a tudatunk
r>Szembejön velünk a jövő…
r>Az arcunkba nevet.
r>Nagy Alföldünkön haladunk,
r>A nap ránk süt, biz’ izzadunk.
r>*
r>Álmok égben jártan,
r>Bizakodva, reménykedőn.
r>Múlt, olyan, amilyen.
r>Látom, versenyt fut, őz csapat,
r>Kis gida, nagyon lemaradt.
r>*
r>A múlt fényei,
r>Vissza, már nem hozhatók.
r>Keresd, szépséget…
r>Odébb van, nagyobb belvíz tó,
r>Gólya áll, szeme kutató.
r>*
r>Eltemet múltad?
r>Hiszed, hogy a jövő szebb?
r>Mért hitetlenkedsz?
r>Vágányjavításnak vége,
r>Indul mozdony füstölgése.
r>
r>Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: TANQ -ban. Alatta a versrész címe: „Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!)
r>
Toll-percegtető harcostársak…
r>
r>Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek?
r>Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek?
r>A vérem az még biz' nekem kellene,
r>Törölni a vétkeimet… lehetne…
r>
r>Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja,
r>És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja,
r>A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt,
r>Mint cselszövő próbálja előhozni... rejtőzködőt.
r>
r>Mi, mikor fog megtörténni, mi lesz az, ami nagyon soká tart,
r>Még nem tudom, jövőt nem ismerem, de még taposom az avart.
r>Ó, Ti poéták, Ti toll percegtető harcostársak!
r>Olvasóink örömére, percegjenek a tollak…
r>Vélem, ha ezt tesszük, Istennek nagyon tetsző cselekedet...
r>De lélekkötelességünk is, pátyolgatni más lelkeket…
r>
r>Vecsés, 2015. február 04. - Kustra Ferenc József
r>
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz,
r>Én ráültem, Te meg az ölembe, ne legyen közöd a szálka karchoz…
r>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak,
r>Cirógattuk egymást, én meg nagyon megvágylatak…
r>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak.
r>*
r>(Leonidus)
r>Még nem bolondultam észben velem, tudom, nem is történt meg... képzelegtem,
r>Nem is voltál biz' ott velem, de egyedül… voltam és hiányoztál nekem.
r>Most azért elmesélem, hogy miket láttam, érdekelhet a dologi véleményem
r>Ha olvasol és átérzed, lehetne, hogy talán felélénkül igazi érzeted.
r>Istenkém, micsoda párom lehettél volna, ha nem a hülyécske sors fintora…
r>Vagy másként rendezi dolgokat, és nem érzéseink szerint intézi dolgokat.
r>De rejtélyes okból érvényesült… akarata csak ezértis megérvényesült.
r>Lehet, hogy sors is könyvből olvassa… mi legyen, nem is tudja, csak úgy kiolvassa…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst,
r>Nem fáztunk, ölemben sem fáztál… nem terítettünk le kis plüsst.
r>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst.
r>*
r>(Leoninusban írt 3 soros-zárttükrös)
r>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada,
r>Nosza föl a kabátot, rongya… jobb, ha indulunk, nem kell a vihar morca…
r>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada.
r>*
r>(Belső rímes, önrímes, 3 soros-zárttükrös, leonidusban írva)
r>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem,
r>Közben húztam mélázva terhem, végül, ha sírva is, de csak hazaértem…
r>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem.
r>*
r>(Senrjon csokor, anaforás, fél-haiku lánc-szerűen írva)
r>Az estélileg megjött
r>Magányom ismét megríkatott.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg magány
r>Úgy, vehemensen erőszakos.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg senki
r>Sincs velem, lélekőrlő nekem.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg bájos
r>Lét, magánynak, nincsen kiróva.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg újra
r>Előjött kispad ügyet… élem.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>*
r>Az estélileg alvás
r>Zokogással kezdődik… ez van.
r>Hol vagy? Nem velem…
r>
r>Vecsés, 2021. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
r>Séta az avarban, lassan tovább megyek.
r>Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
r>Embernél is van ősz, ez is… időszerű.
r>
r>Levél lehull, maradnak a kopasz ágak,
r>Embernél rögzülnek a régi fájdalmak.
r>Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van,
r>Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van.
r>
r>Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében,
r>Nevetés, vagy sírás látszik a szemében.
r>Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa,
r>Múlandó életnek, testünk csak a háza.
r>
r>Lombhullást követni fogja a hideg tél,
r>Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél.
r>Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell,
r>Én már nem harcolok, mint hős a végekkel…
r>
r>Vecsés, 2005. október 17. - Kustra Ferenc József – íródott: őszi meditációban…
r>
