Idő 
Értékelés 
Értékelés Hoz el nekem a csönd varázsát,r>amit régóta keresek,r>hosszú éjszakák átálmodását,r>amely annyira kell nekem.r>r>Hozd el nekem az est nyugalmát,r>hogy álomra hajtsam ősz fejem,r>S örökös aggódás helyett végrer>Egy kis nyugalmat adj nekem.r>r>Add nekem vissza a hitemet végre,r>hogy higgyem: egyszer tán jobb lehet,r>Hisz a tengernyi küzdelembőlr>rég kivettem a részemet.r>r>Küzdelmes évek, emberöltőkr>súlya mely árnyékként követ,r>mázsás teherként földre húzva,r>megfeszítve a bőrömet.r>r>Ne kínozz már! Nem tettem semmit!r>Mért űzöl engem szüntelen?r>Hiszen nem volt csak annyi bűnöm,r>azt szerettem, kit nem lehet.r>r>Ne üldözz már! Add vissza végrer>mindazt, ami még jár nekem!r>Ne vedd el tőlem minden álmom,r>nézz rám! Segíts meg Istenem!
Nem így akartam elköszönni,r>amikor végleg elmegyekr>tőletek, hiszen hittem abban:r>talán köztetek van helyem.r>r>Elhittem azt, hogy szorgos munkáértr>kijár majd annyi tisztelet,r>mint annak, ki más után áskálódvar>árulkodik, és hízeleg.r>r>Tisztes munkának kevés a bére.r>És már tudom, hogy nincs helyemr>azok között, kik átgázolnakr>érzéketlenül mindenen.r>r>Elmegyek, ahol nekem is jut majdr>egy talpalatnyi kis földdarab,r>s elfogadnak majd ily szegényen,r>hiszen a lelkem gazdagabb.r>r>Nem így akartam elköszönni!r>El sem akartam menni sem.r>Hiszen a föld a talpam alatt ittr>puha bársonyként omlik el.r>r>Hiányzik majd, de mégse bánom.r>Máshol talán majd kedvesebbr>szavakkal várnak, megszeretnek,r>s örülnek annak, ha ott leszek.
Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam,r>hisz csak én tudom, mit, miért teszek,r>nem érdekel, ha durva szavak szólnak,r>meg sem hallja már rég, süket fülem.r>r>Nem érdekel, ha sunyin meglapulvar>gonosz pletykákat súgnak, mert lehet,r>talán ennyi csak minden boldogságuk,r>s minden csapástól erősebb leszek.r>r>Nem érdekel, ha hosszú éjszakákonr>magányod oly nagy, s hiányzom neked,r>mikor ott voltam darabokra törve,r>te sem kerestél. Nem voltál velem.r>r>Nem érdekel, ha könnyeidnek árjar>patakként folyik szét az arcodon,r> neked sem fájt, mikor miattad sírtam,r>s könnyektől ázott hűvös vánkosom.r>r>Nem törölte le senki, ha sírtam,r>s lelkemre hullott pergő gyöngyszeme,r>apránként, lassan kristályosodva,r>amíg szívemen burkot képzenek.r>r>Körbevonva, hogy ne fájjon semmi,r>s valahol mélyen mégis megrepedt,r>s hiába hívsz, és hiába jönnél,r>szakadt szívemben nincs többé helyed.
Lassan szeretnék megöregedni,r>ahogy a felhő a fák felettr>halad el, szinte nem is látni,r>hogy megy, csak azt, hogy ott lebeg.r>r>r>Feslett ruháját szétterítver>az égen, álmosan integet,r>olyan fehéres- halványszürkén,r>amilyen most az én fejem.r>r>r>Lassan szeretnék megöregedni,r>hogy sokáig legyek köztetek,r>látni, érezni: milyen érzés,r>ahogy nőnek a gyermekek.r>r>r>Kopott szívemben annyi érzés,r>amely átjárja mindenem,r>s hozzátok száll. Szinte hallhatjátok,r>ahogy boldogan megremeg.r>r>r>Mint a nyárfa, mely meg-megzizzen,r>ahogy a széltől megremeg,r>én is épp olyan remegve várom,r>hogy ott legyek végre köztetek.r>r>r>S ha majd az éjjel hideg csókjar>fáradt szememet zárja le,r>hadd mondhassam, hogy boldog voltam,r>amíg itt voltam köztetek.
Egy elhagyatott teleken állok,r>mely régen az otthonom volt.r>Csak egy üres lyuk tátongr>ahol valaha egy kút mormolt.r>r>A régi házat lebontották,r>már csak gaz nő helyében,r>régi lakói már elhunytak,r>de rájuk még jól emlékszem.r>r>A homokozó, hol játszottam,r>nem más mint kísérteties üreg,r>nem nő benne más mint r>csalán, bogáncs s vadfüvek.r>r>De egy gyám itt még őrködikr>mintha óvva nézne le reánk -r>volt otthonunk drága kincse –r>az a régi, szeretett diófánk.
