Idő 
Értékelés 
Értékelés Szívem ritmusa a haza jajszavát visszhangozza.
r>Sok jó és igaz magyar elhullt a véres harcokba!
r>Vörös lett a vértje és fű-zöldje.
r>Győzött harc... az élet fejedelme.
r>
r>El, ne- veszítsd tenmagadat magyar!
r>Onnantól neked, az élet fanyar
r>És nem egyenesíthető kanyar!
r>
r>Szíveink ritmusa visszhangozza, a haza jajszavát!
r>Senki ne feledje jó és igaz, elhullt honfitársát…
r>
r>Vörös lett a kardja és fű-zöldjébe törölte!
r>Hőstetteket... akarta, de biz' el nem törölte...
r>Pedig de, mindent megtett, hogy árokba döfködje...
r>
r>Vecsés, 2014. október 23. – Kustra Ferenc József
r>
A mi zászlónk: piros, fehér és zöld!
r>Magyarnak lenni az érzés: fennkölt!
r>
r>Ide születtünk, miért kellene ezt szégyellni?
r>„Másoknak”, "máshol" miért lehet büszkének lenni?
r>Amikor forradalom volt kifolyatták apáink a vérüket,
r>Ezzel megmutatták az igazi, főleg, igaz-magyar lényüket.
r>
r>Túléltük a mongolok kegyetlen támadását,
r>Török sem állította meg a szív dobogását.
r>Folyt bizony a magyar vér, ezernyolcszáz közepén.
r>Sőt, ezerkilencszázban is majdnem a közepén!
r>
r>A magyarnak fontos, hogy a magyar szívek dobogjanak,
r>Meg, hogy mindig megfeleljenek a nagy kihívásoknak!
r>Egy évezrede eleget teszünk... élethullámoknak.
r>
r>Itt élnünk és halnunk is kell!
r>Érdemes légy… az élettel!
r>
r>A mi zászlónk: piros, fehér és zöld!
r>Magyarnak lenni az érzés: fennkölt!
r>
r>Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József
r>
Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk,
r>De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk.
r>A kicsi fellázadt, vicsorította fogsorát,
r>A nagy Góliát meg csak állt, nézett napokon át.
r>
r>Jött a nagy hadsereg, tankok, hazánk hős fiai ellen,
r>Kisfiúként láttam százötvenhárom tankot Pest ellen
r>Menni, hogy ott fiainkat leöldököljék…
r>Novemberben rövid szabadságot törölték.
r>
r>Mind, az egész világ rólunk beszélt,
r>Nép örömében vesztette eszét,
r>De vezetőink idegen csicskásai voltak…
r>Idegennek, haza ellenében meghajoltak.
r>
r>Szívünkben az október huszonharmadika
r>Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga.
r>Imádkozzunk, hogy többet ne történjen
r>És tegyünk, hogy a szívünk ne feledjen.
r>
r>Vecsés, 2011. október 15. - Kustra Ferenc József
r>
Történelmi emlékezés…
r>
r>Belesodródott a hazánk az őszbe,
r>Tavasszal meg holtakat... szél lengette...
r>Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet…
r>Csattanás? Nem kósza... tankágyú lövés lehetett.
r>Belesodródott a hazánk az őszbe,
r>Majd jött tavasz is… a bitók ideje…
r>Belesodródott a hazánk az őszbe,
r>Tavasszal meg holtakat... szél lengette...
r>
r>Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc József – írva: triolett versformában. Nyolcsoros strófa, amelynek mindössze két ríme van, és a kezdő sor háromszor, a második kétszer tér vissza.
r>
Reggelente az első értelemr>Köszönt alázatos tisztelettelr>S amíg újra behunyom szememr>Egész nap velem leszel.r>r>Magamban őrzöm minden léptedr>Szinte érzem szívverésedr>És lelked itt vanr>Hittel- bennemr>Eggyé lett a szeretetben.r>r>Összetart a szellemr>A szív mágikus erejer>Együtt vagyunk Egészr>És nemcsak reggelente.
