Idő 
Értékelés 
Értékelés A már öregedő és már bölcs pók,
r>Nem feszít hálót két nagy fa közé…
r>Ő két ág között él, de ő nem a kaszáspók
r>Okos döntés kell, hogy beférjen élet közé…
r>
r>Az öregség vajh’ együtt jár-e az okossággal,
r>Vagy egybefullad-e a sok mondott hazugsággal?
r>
r>Vecsés, 2017. május 23. – Kustra Ferenc József – íródott: filozofikus frappánsban.
r>
Három szolgálati kutya, köszi, jól van,
r>Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
r>Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
r>Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.
r>
r>No, de nem is ezt akartam elmesélni,
r>Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
r>Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
r>Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.
r>
r>Hosszú kitartásomnak lesz eredménye,
r>Szegény kutyuskának helyre áll a lelke.
r>Mostanában már egyre közelebb jött,
r>Velem szemben már nem ennyire csökött.
r>
r>Ma már a többivel együtt, odajött,
r>Orrával kezembe beleböködött.
r>Hagyta, hogy egyszer simogassam fejét,
r>Bízom benne, most már használja eszét...
r>
r>Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József
r>
Kihalóban az emberi értékek,
r>Világszerte nő az agresszió.
r>Miért nem kellünk egymásnak gyerekek?
r>Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
r>
r>Durvul a nép és bőszen gyűlölködik,
r>Gyűlölet van, közben nem kell a meló.
r>Mindenki állhatatlan, fenekedik.
r>Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
r>
r>Fiatalokat senki nem neveli,
r>Az öreg meg nem kell, ő már kikopó.
r>Lesz világ, emberi érték nélküli.
r>Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó…
r>
r>Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
Verset írok monotonon,
r>Zakatolunk vonatokon.
r>Utazzunk, és lássunk világot,
r>Ismerjük meg, egész világot.
r>
r>Jó dolog menni, kirándulni,
r>Ismeretlen tájat is látni.
r>Embereket megismerni,
r>Az újba belemélyülni.
r>
r>Van világba sok látni való,
r>Van világnak sok csodája, ó!
r>Minél többet lát az ember,
r>Annál inkább "igaz" ember.
r>
r>Persze más a finn vagy olasz,
r>Lehetőséget ne szalassz!
r>Meg kell nézni, amit lehet,
r>Ha tudod, járd be az eget.
r>
r>Budapest, 1998. július 29. – Kustra Ferenc József
r>
Uram, adsz még erőt, hogy
r>Éljek, vagy lemorzsol enyészet?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, csak tudnám, hogy a
r>Csutkám vajh’ kopasz szemét lesz-e?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, megveszekedett
r>Kétségek között nem élhetek.
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, az is fontos, hogy
r>A jövőben termékeny leszek?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, bízhatok benne,
r>Hogy olvasóim akarnak-e?
r>Még verset írnék…
r>*
r>Uram, adj fényes jelet!
r>Bizonyosság, létem alapja…
r>Még verset írnék…
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 3. - Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban és fél-haikulánc stílusban.
r>
