Le fog ütni a vágyam, Ella!
r>Ezt kívánod Te, nekem mára?
r>Te vagy vágyam csúcsa,
r>Másképp; netovábbja...
r>Gyere, ess már velem az ágyba.
r>
r>Cipzáram a mészárszék ajtón,
r>Oda bejutni, nem csak fa-lón!
r>Dugd csak be a kezed,
r>Pezsegni fog véred.
r>Szemedben látnám, hogy óhajtón!
r>
r>Tajtékosan gyűrnénk lepedőt,
r>Mindketten élveznénk kéjerőt!
r>Nem csapnák kezedre,
r>Simi' fenekedre…
r>Kéjcsúcs vak… várnánk következőt!
r>
r>Vecsés, 2019. május 16. – Kustra Ferenc – Erotikus jellegű LIMERIK csokor.
r>
(3 soros-zárttükrös csokor, önrímesekben)
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>Én marha, önként beleugrottam, megharaptak… disznók!
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>
r>Engemet is figyelmeztek, de minek... mit nekem disznók!
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>Engemet is figyelmeztek, de minek... mit nekem disznók!
r>
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>Tudtam, hogy helytelenségemet, megbüntetik a disznók!
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>
r>Ki eléjük kerül, elveszett… mindenevő vad-disznók!
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>Ki eléjük kerül, elveszett… mindenevő vad-disznók!
r>
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>Én már szabadulnék, szűk már nekem... társasági disznók!
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>Gyötrelmes az élet, szabadság nincs disznóólban… disznók!
r>Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 5. – Kustra Ferenc József – A „Korpa közé keveredtem…” c. már publikált művem újragondolása és átirata, újszerű feldolgozásban. Link = https://www.poet.hu/vers/136501
r>Íródott: 3 soros zárttükrösben, amit úgy kell olvasni, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2 és 3. sort egyben és ekkor kell levonni a konklúziót!
r>
Látunk egy közeli háborút
r>
r>(anaforás senrjon csokor, félhaiku lánc formátumban)
r>A hadak útját, hittük,
r>Hogy már benőtte a szép zöld fű…
r>De nem zöldfülű…
r>*
r>A hadak útját, hittük,
r>Jóember lelkek fölszántották…
r>Sors, nem jólelkű…
r>*
r>A hadak útját, hittük,
r>Homokozóvá alakítják…
r>Nem galamblelkűk…
r>**
r>
r>(Tíz szavas duó)
r>A hadak útja pusztulásában hittünk,
r>De tankok szántják… pedig hitünk…
r>
r>A világ vezetői jók, ezért hittünk…
r>Vezetők tanokat küldtek… hitünk?
r>**
r>
r>{Septolet)
r>Gránátok,
r>Járjátok,
r>Játsszátok…
r>Mondják: méláztok!
r>
r>Menekült családok, gyerekek!
r>Féltelek; elmegy eszetek…
r>Hadi út: és veletek?
r>**
r>
r>(3 soros-zártükrös)
r>Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja,
r>Közben meg kiásta magát, a kiismerhetetlenség kútja…
r>Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja.
r>**
r>
r>(Senrjú)
r>Kórházak égnek,
r>Harckocsik is kiégnek…
r>Itt; menekültek…
r>**
r>
r>(Sedoka)
r>Iskola nem lesz!
r>Az már csak egy kőrakás.
r>Óvóhely nincs… pince se…
r>
r>Munkahely nincs már!
r>Az egész egy romhalmaz.
r>Férfiak; többség elment…
r>**
r>
r>(LIMERIK)
r>Ötven millió volt mindannyi!
r>Disszidáltak, meghalt; mindannyi…
r>Nincsen ki dolgozzon,
r>Nincsen ki tanítson…!
r>Lakósság fele… csak mindannyi!
r>**
r>
r>(Senrjú)
r>Atomerőmű
r>Meg véres vita tárgya.
r>Arra lődöznek!
r>**
r>
r>(anaforás, bokorrímes, önrímes)
r>Mi nem vagyunk vitapartner, csak, mint kicsike, peches szomszédok.
r>Mi nem ellenségeskedünk… aggódunk, mint itt lakó szomszédok.
r>Mi menekülteknek segítünk, befogadunk: mint jó szomszédok…
r>**
r>
r>(anaforás leoninus duó)
r>Jön a tél, vajon lesz fűtés? Sok fagyhalál lesz az Európai mély ütés?
r>Jön a tél és bármi is történhet, ez a sok nép meg már megelégelhet…
r>Jön a tél, az meg bizony senkit nem kímél, ő a vacogóktól nem fél…
r>
r>Vannak, akiknek félni kéne... mert a végén, egyszer a nép itéle...
r>Vannak, akiknek telik, fussa... de talán észbélileg, igen nyurga...
r>Vannak, kiknek adatott hatalom... de lyukas zsebükben nincs irgalom...
r>
r>Vecsés, 2022. augusztus 20. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Ősz ölel tájat,
r>Rétegfelhő szétesik.
r>Hideg víz zuhog.
r>*
r>Őszi borultság,
r>Bizony lélekhangoló.
r>Támadó vihar!
r>*
r>Ősszel bizalom?
r>Veszett, mint üres magány.
r>Rézkakas forog.
r>*
r>Őszben sok szép van,
r>De lelkem már elveszett.
r>Rézkakas nyikorg’…
r>*
r>Ősz a tél elő,
r>Nem lehet már harcolni.
r>Rézkakas bólint.
r>*
r>Őszbe belemúl,
r>Élet és a szerelem.
r>Rézkakas vagyok…
r>*
r>Ősszel bizony már,
r>Nem áll helyre semmi szép.
r>Vén diófánál?
r>*
r>Ősszel, már álom
r>Is múlik… eső mossa!
r>Nyári vágy kútban.
r>*
r>Ősz figyelmeztet,
r>Úgyse... te marha öreg…
r>Hörög a vihar.
r>*
r>Ősz, mint borotvás
r>Mester, erdőt kopaszít.
r>Lelkem is sírva…
r>*
r>Ősz mosolyogva
r>Nem nevel kukoricást…
r>Öntörvényűség.
r>*
r>Ősz már fölkészít:
r>Elvesztésre, múlásra…
r>Ködnek igaza…
r>
r>Vecsés, 2020. november 9. – Kustra Ferenc Ferenc– íródott: anaforás senrjú csokorban
r>
Korán reggel, ázott,
r>Immár őszi úton sietünk dolgunkra.
r>Őszidő vágtat nyomunkba.
r>Csoszogás is hallatszik…
r>Egy fázós hajléktalan indul, kukázó útra.
r>Enne, keresgél… romlott múltba.
r>A vándormadarak sehol!
r>Itt már nem csivitelnek, nem tojnak, messzire repültek,
r>Tavaszra, új életbe érkeznek…
r>
r>Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog versformában, amit én alkottam meg. 3 versszakból áll. Szótagszámok: 6-12-8 – 7-14-9 – 8-16-10 Rímképlet: xaaxbbxcc
r>