Idő 
Értékelés 
Értékelés Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
r>
r>Ez a háború
r>A hiúság vására!
r>Kos hiúságok.
r>*
r>Magukra túlzón,
r>Pénzre nagyon figyelnek.
r>Kosék túl hiúk!
r>*
r>Mély hiúságból
r>Háborújukat őrzik!
r>Kosok népírtók!
r>*
r>
r>Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
r>Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
r>Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
r>
r>Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
r>Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
r>Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
r>
r>Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
r>Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
r>
r>[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
r>
r>Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
r>Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
r>Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
r>
r>[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
r>
r>Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
r>Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
r>Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
r>
r>Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
r>Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
r>Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
r>
r>Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
r>Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
r>Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
r>
r>Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
r>
Látunk egy közeli-szomszéd háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet…
r>
r>(senrjú csokor)
r>Gőgös, zuhanó
r>Naplemente. Vaksötét.
r>Száradt kóró sor.
r>*
r>Gőgös pirkadat.
r>Délelőtt csendes eső.
r>Korai alkony.
r>*
r>Hideg fényt áraszt,
r>Gőgös ezüstös csillag.
r>Hideg szél támad.
r>*
r>Késő-hajnal fény
r>Múlt éjszaka gőgjével…
r>Ködfoltos reggel.
r>*
r>Összehúzta már
r>Magát a gőgös hőség.
r>Jön hajnali dér.
r>*
r>Ködálarcban jő
r>Reggel… gőgös pirkadat.
r>Didergős idő.
r>*
r>Réten gőgös köd
r>Dagonyázik. Vakítón.
r>Hallgat… csendesség.
r>*
r>
r>(Bokorrímes csokor)
r>Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok gőgje” vezette bajba hazát és népem.
r>Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
r>A gonosz „királyok” állítják, hogy a nép alázta őket, ezért vegzálják őket.
r>
r>Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy süvít a villany-madzagok között,
r>Onnan, lantok hangja hallatszik! Valami megváltozik a drót-lét között?
r>Ez a „torz lelkű” gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?
r>
r>Duruzsol a fanfárok nyekergése,
r>Sikít a dróthegedű remegése…
r>
r>Gyökerestől kitépett, lebombázott fák körben mindenütt,
r>Bánatos ember szívében fájdalom örökre befészkült…
r>A háborúban bomba ereje tarol! Majd’ beteljesült…
r>
r>Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova,
r>Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója?
r>Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora?
r>
r>Engemet ez a rettenetes, háborús vihar inzultál!
r>Ha komolyabban, sokkal jobban ráfigyelek… rondán szekál.
r>Sőt; úgy látom és úgy érzem, nem tévedek, hevenyen vegzál...
r>
r>Vecsés, 2023. október 5. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradó-ban a videókat is… meg a szakértőket is, kendőzetlenül!
r>Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel
r>
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet…
r>
r>(leoninus csokor)
r>Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
r>Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
r>Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
r>Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
r>Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
r>
r>Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
r>Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
r>Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
r>Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
r>Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
r>
r>Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
r>Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
r>
r>Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
r>Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
r>Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
r>
r>Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
r>Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
r>Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
r>
r>Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
r>
Jaj! Te szép, szerelmetes Veca!
r>Hulló erdőm, betakarna ma.
r>Hasadon nyomnálak,
r>Másoktól óvnálak.
r>Erdődbe járnék, mint harcosa…
r>
r>Jaj! Nap már, hágva-égve, végre,
r>Hulló bánattal, mi is végre…
r>Fennkölt lenne hágás,
r>Nem volna kifogás.
r>Lámpanyél heve, heves végre.
r>
r>Jaj! Napnak lehet… nekem Veca?
r>Hulló erőm… ez felturbózza.
r>Hevítené vérünk,
r>Jó kutadba férünk…
r>Kacér húsod, finoman nyalva!
r>
r>Vecsés, 2019. április 26. –Kustra Ferenc József– Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 402
Történelmünk egy szelete…
r>
r>Október huszonharmadika,
r>Az újkori szabadság napja.
r>Fegyvert fogott és harcolt a nép,
r>Két hét után, biz' eljött a vég.
r>
r>Mi, bizony igen jól emlékszünk,
r>Hogy jött a sok-sok tank ellenünk!
r>Gyerekek és nők, kint az utcán,
r>Molotov koktél repült is mán’.
r>
r>Nem hiányzott hazaszeretet,
r>A szabadságvágy hívta népet.
r>Ment, akit érdekelt a haza,
r>Sokan bizony nem tértek haza.
r>
r>Az idegen hatalom tankjai,
r>Tapostak, mint óriás lábai,
r>Nem kímélték a nőt és gyermeket,
r>Irtották a hazafi fejeket.
r>
r>Elbukott a dicső szabadságharc,
r>Őrködjünk, ne legyen már itt több harc!
r>Népünknek ez olyan szép emlékkép…
r>Becsülettel őrizzük emlékét!
r>
r>Budapest, 1997. augusztus 30. - Kustra Ferenc József – íródott; az 1956 -s Forradalom és szabadságharcunk emlékére…
r>
