Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös csokor)
r>Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
r>Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
r>Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.
r>
r>(2 soros leoninus csokor)
r>Kertben együtt a család, csodálja ég csillagát.
r>Sötétség terít fátylat, felhő köré von árnyat.
r>
r>(HIQ duó csokor)
r>Ülhetünk,
r>Eget bámulva,
r>Esténként.
r>
r>Családos
r>Tevékenységünk,
r>Udvaron.
r>*
r>
r>A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat,
r>Előttünk az utcán, alig látunk autókat, betonon nem verik föl porgócokat…
r>A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat.
r>
r>Lehűlt a nyáresti szél, pulóver most már elkél.
r>Szemben kihalt utcasor – nem száll a füst meg a por.
r>
r>Sötétség,
r>Magányos utca,
r>Hűsölés.
r>
r>Előttünk,
r>Program hiánya
r>Nyugalom.
r>*
r>
r>Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
r>Jó volt már igy, adomázás, régi ballagási történetek mesélése mellett…
r>Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
r>
r>Táncol az esttel a fény, üst alatt tűztünemény.
r>Feldereng sok-sok emlék, szállnak a régi mesék.
r>
r>Melegség,
r>Jó ennivaló,
r>Mellettünk.
r>
r>Élhetünk
r>Így még örökre,
r>Mesélve.
r>*
r>
r>Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt,
r>A tejüveg sötétség sűrűsödött, de a mi tűzünk ébren volt, nem aludt…
r>Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt.
r>
r>Lehunyta szemét az ég, szürkévé vásott a kék.
r>Éj, sötétbe öltözött, bográcstűz még őrködött.
r>
r>Elkopott,
r>Már sötétség volt,
r>Nálunk is.
r>
r>De csakis,
r>A tűz fényt adott,
r>Nem alhat.
r>*
r>
r>A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
r>Játszunk a kockákkal, gyerekeket összerakni kérjük, mind örömmel nézzük…
r>A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
r>
r>Árnyak s fények játéka, sok mozaikdarabka.
r>Rakjuk ki minden részét, s élvezzük az egészét.
r>
r>Megmarad,
r>Örömet szerez,
r>Játékunk.
r>
r>Gyerekek,
r>Kocka játékok,
r>Mind öröm.
r>*
r>
r>De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás,
r>Én slaggal fojtottam le tüzet, vendégek szedelőzködtek… lassan hazavonulás…
r>De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás.
r>
r>Lurkók már elfáradtak, aludni masíroznak.
r>Víztől a láng kialszik, vendég hazautazik.
r>
r>Álmosak,
r>Lakásba mennek,
r>Tűzoltás.
r>
r>Oly gyorsan,
r>Álmosodtak ők,
r>Elmentek.
r>*
r>
r>Vecsés, 2023. május 5. - Pápa, 2023. május 26. - Arad, 2023. július 18. - Kustra Ferenc József - Az alapművet én írtam. A leoninus duókat szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta. - a HIQ csokor: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam munkája.
r>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
r>
r>Tovább folyik a háború, Ti sok okos. Fekete bárányok között is mindig van kos.
r>Ezek… a mi juhaink, öntörvényű nyájban léteznek, bárányok meg nem fékezhetnek…
r>Úristen! Mában irtani a nemzedékeket… Őket, kik nem is értik a lényeget…
r>
r>Nyájban a fekete szőrű bárány
r>Mindig csak gond és hátrány.
r>
r>Sosem jó, ha sötét birka
r>Fejéből pattan ki a szikra.
r>*
r>
r>„Háború és Béke” megírva egy regényben. Béke nincs, háború meg benne a létben.
r>Koncentrálhatna egész világ. Ennél: szerintem többet érdemel az emberi világ.
r>Fekete kos még regnál, utódja már szarvakat növesztve sorban áll… a hatalomnál.
r>
r>Báránynak nincsen békéje, nyugalma,
r>Míg fekete kos a nyájat uralja.
r>
r>Fekete bárány a nyájat vadítja,
r>A gidáját is öklelni tanítja.
r>*
r>
r>Front prímán működik... eddig is, fekete kosok növelik agressziót, mint eddig is!
r>Sorban ismertetik a TV -k: lesz már kazettás bomba! Ezzel mindenkinek lesz… több halottja.
r>Szülők és árva gyerekek, földönfutó nagyszülők… És még veletek mi lesz őzvegy nők?
r>
r>Kosok tette kész botrány…
r>Háború oltárán gyűlik az áldozati bárány.
r>
r>Egyre több juh feketébe öltözik –
r>Kosok miatt lelkükbe gyász költözik.
r>*
r>
r>Bárány-nyáj, fizetett terelőkutyákat tart, nem lézeng, de egy ilyen soha nem eseng…
r>Kutyák viszik utánpótlást… és készítik a különféle, dehonesztáló listázást…
r>Terelőkutya fekete szőrű, birkák közt bújik… Fizetésért, soha el nem bukik!
r>
r>Terelőeb a falka legalja,
r>Ki saját bőrét a kosoknak eladja.
r>
r>Juhászkutya, parancsra a nyájat hajtja,
r>Hogy a lehulló morzsákat felnyalja.
r>*
r>
r>Tizenhét hónapja, ömlik hozzánk a menekült, csonka család! Kisfiam, hol az apád?
r>Kislányom, apukád mond merre jár? Nem tudom… hogy hazajöjjön, az már, nekünk járna már!
r>Robbanások, zengő parancsszavak! Nagy robbanás és itt ma már nem lesznek parancsszavak.
r>
r>Szomszédos legelőt éri a sorscsapás…
r>Szétszéledt nyájnak léte csak rohanás.
r>
r>Irháját mentené a riadt nyáj-csorda –
r>Fél… otthonába berepülhet egy bomba!
r>*
r>
r>Mekegik fekete bárányok, látnokok, folytatják új négy évre háborút… Látnokok!
r>Ez kosoktól van és a bűnök bűne, s egyáltalán nem érdekli őket népek dühe…
r>Ez klassz, nagyon modern, művelt világ, a fekete bárányok közt, nincs kis gyertya-világ
r>
r>Szegény bárányok lesznek még pácban –
r>Veszélyes agybaj terjed a nyájban…
r>
r>A kerge birkák egymásnak esnek,
r>Vezérkosok meg nagy élvezettel lesnek…
r>*
r>
r>Emberek halljátok? Idáig hallom, sírva zúg és bánatos a Keleti Kápátok.
r>Zivatarból van sok könnye, mert nem szereti a háborút, ami most a világ bőve’…
r>Emberek halljátok? Képzeljétek, elveszettnek érzi magát a Keleti Kárpátok…
r>
r>Kelet felől hallatszik fájdalmas bégetés –
r>Báránynak nincs ínyére a vérengzés.
r>
r>Elveszett juhok, kínjukban csak sírnak…
r>Vajon még mennyi szenvedést bírnak?
r>*
r>
r>Atyám! Te miért hagyod: apák, gyermekek vére folyjon, sok jó ember haljon a fronton?
r>Atyám! Jobb lenne védened ártatlanokat, közben kordába tartani a kosokat.
r>Atyám! Mindannyian kérünk, tégy már békéért, belegárgyulunk háborús semmisségért…
r>Atyám! Vagy szavunk sem lehet kosokon, kik uralkodnak bárányon, népen, hatalmon?
r>
r>Kosok gárdája mészárlást csak végig nézi –
r>Ki fogja őket számon kérni?
r>
r>Ártatlan bárányok szenvednek, zokognak…
r>Pásztorbot suhintása kéne már a kosoknak!
r>
r>Vecsés, 2023. július 21. – Pápa, 2023. július 23. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videókat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. A leoninust én írtam, a tíz szavasokat szerzőtársam: Nagyné Vida Renáta.
r>
Te vagy... nők legjobbika, Aliz!
r>Anyád tartja, hogy még ne palizz?
r>Lehetnénk mi egy pár.
r>Benne repertoár...
r>Anyád, biztos félt: kezem tapiz.
r>
r>Bár anyám félt, s ellened lázít -
r>Széltől is óv ő… de mit számít!
r>Én már alig várom,
r>Hogy legyél a párom.
r>Szerelmedtől szívem nem tágít!
r>*
r>
r>Nélküled, doh-szagú az élet,
r>Találjuk már meg a békémet...
r>Legalább presszóznánk...
r>Beindulna "csatánk"...
r>Érezném, hogy szívem ölelhet.
r>
r>Érted égő vágyak átjárnak –
r>Belehalnék, ha nem látnálak…
r>Leljük meg a békét,
r>Szívünk érintését.
r>Presszónál, vagy bárhol… várnálak!
r>*
r>
r>Nők legjobbika, Te vagy Aliz!
r>Te szolgáltatnád, ami: nő-íz!
r>Foghatnánk kezünket,
r>Mutatnánk lelkünket.
r>Lehetne, életünk továbbvisz?
r>
r>Te vagy a megtestesült álmom,
r>Lelkem Feléd boldogan tárom.
r>Vedd kezedbe kezem,
r>Maradj mindig velem...
r>Helyem csak melletted találom.
r>
r>Vecsés, 2019. március 8. – Pápa, 2023. július 2. - Kustra Ferenc József – romantikus LIMERIK csokornak írtam. A párosok, szerző-. és poéta társam, Nagyné Vida Renáta írása.
r>
Malomkerék semhogy rögtön áll le,
r>Ha faragott nyilat lőnek bele…
r>Malomkerék semhogy rögtön áll le.
r>
r>Minden temetésen szól az öreg harang
r>Ilyenkor a lelkem sírok között barang’…
r>Minden temetésen szól az öreg harang.
r>
r>Az emlékezésem beindul,
r>Emlékek halmaza föltolul…
r>Az emlékezésem beindul.
r>
r>Bármi is elmúlik, emlék megmarad,
r>Ember! Ne várd, hogy azonnal elszalad…
r>Bármi is elmúlik, emlék megmarad.
r>
r>Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörből
r>Vagy mint ki elment… halottad, utazó bőröndből…
r>Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörbő.
r>
r>Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod,
r>Jegyezd meg a múlt feledés, tán lehet életben óhajod…
r>Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod.
r>
r>Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. {Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága!}
r>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
r>
r>Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
r>Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
r>Úgy hallottam, hogy a poéta határolodjon el, de harcoljon a verseivel…
r>
r>A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés…
r>A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója…
r>Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki döntse a kerítést…
r>
r>Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni…
r>Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok…
r>Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca…
r>
r>Egyáltalán minek a szeretet, ha nem élhetek vele, Még szólnak egy bombának, le vele…
r>Rokonaim nincsenek is, de vannak közelben távoliak, lelkükben még távolabbiak…
r>Azért van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek…
r>
r>Én írásfüggő vagyok… most erre jön a süvítés, éppen a szeretetről írok, nincs mentesítés…
r>Nem sikerült a telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom…
r>*
r>(Senrjon)
r>Kit szeresek, ha nincs kit?
r>Hallom, front most ideközelít…
r>Magány… sorstalan!
r>*
r>Szeretetlenség bomba!
r>Gyertyám is ég! Betalálhatna…
r>Magamnak élet!
r>*
r>Párom, meg a légnyomás
r>Összeölelkeztek. Mi ez más…
r>Társas magányom.
r>*
r>Vagy vinnének kis a francba a frontra? Ez az, a halálnak volna friss lakoma…
r>Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem…
r>A háború szomszédságában élni, azt a sok rothadt port folyvást lekefélni…
r>
r>Ma délután le is eresztettem, mint a kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi…
r>Itt ülök egy kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom…
r>Hazafiként a frontra menni, az a valami! Bírnám, ha besorozna valami.
r>
r>Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot. Én meg itt írom a poéta másságot.
r>
r>Le kell írnom, a tetves háborút a gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék…
r>De a sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek…
r>Én itt vagyok a teraszon magányomban tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral…
r>
r>Szeretetlenségben, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese…
r>Ma délután egy „kolléganő” keményen átölelt. Tán’ megmutatta, hogy ez tőle kitelt…
r>De embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll…
r>
r>A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Az utca tele van özveggyel, gyerekek…
r>Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom…
r>Véget érhetne ez a totális pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás…
r>
r>Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
r>Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
r>Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát…
r>
r>Élni kéne még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség…
r>Egy szó, mint száz, biztosa sokan gyűlöljük a más háborúját, Abbahagyni(!) a nemjóját!
r>Én még maradok, kéne valakit szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni…
r>
r>Vecsés, 2023. június 7. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon…
r>
