Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek,r>csak olyan messze vagyok!r>Nem tudok hozzád közel lenni,r>és félek: sosem tudok.r>r>Tengernyi gond, mely húzza a vállam,r>s ledobni mégsem tudom,r>bárhogy próbálom. Béklyóba zár, ésr>úgy érzem: megroppanok.r>r>A távolság szinte éket ver közénk,r>de mégis: úgy féltelek!r>Mint a szekrényem mélyén őrzöttr>értékes emlékeket.r>r>Mint a hegedű elszakadt húrja,r>nélküled olyan vagyok,r>ajkamról nem csendül többé víg dal,r>és olyan üres vagyok.r>r>Repülnék hozzád, mint a szélvész,r>mely néha olyan heves,r>hogy tövestől tép ki fát és bokrot,r>míg végül utat keres.r>r>Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek!r>Úgy fáj, hogy messze vagyok!r>Bármi is jöjjön, tudnod kell, hogyr>Szeretlek! Nagyon- nagyon.
Mit remélsz mondd, mikor feledni vágyolr>mindent, mi bántott oly nagyon,r>s mégis: mindennap arra ébredsz,r>hogy könnyek folynak az arcodon?r>r>Hiába űznéd mindenáron, mégis:r>mindennap úgy jön el,r>hogy pokollá teszi ébredésed,r>s testedből szinte tűz lövell.r>r>Felednél mindent. S tán megbocsájtaszr>annak, ki ártott oly sokat,r>de szemébe nézve szinte látod,r>milyen hatalmas bűne van.r>r>Mit remélsz, mondd? Lépj hát túl rajta!r>Sok minden van, mi szebb lehet,r>annál mi most van. Ne sajnáld többér>ami elmúlt, hisz jobb jöhet.
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban,
r>És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban.
r>Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban.
r>
r>A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
r>Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
r>A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja.
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg…
r>Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis…
r>Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom…
r>Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet…
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Rettegek,
r>Nem mellém lőnek…
r>Már halál?
r>*
r>Nem vágyok
r>Háborús tűzre.
r>Szalonna?
r>*
r>Kint fronton,
r>Élet vagy halál.
r>Nyomorék?
r>*
r>Szeretet
r>Otthoniaktól.
r>Csak ha még élnek…
r>*
r>Nincs nő sem…
r>Ki hozna kávét.
r>Bunker-lét.
r>*
r>Remeg már
r>Ez is, az is… sőt…
r>Nincs érzés…
r>*
r>(septolet)
r>Lőnek rám, én vissza.
r>Háború egy kergemarha.
r>Ki balga?
r>*
r>Gyilkos tűz,
r>Sortűz,
r>Kereszttűz,
r>Össztűz!
r>*
r>
r>(LIMERIK)
r>Én csak szeretnék boldog lenni,
r>Otthon a kedvesemmel lenni.
r>Szerethetnénk egymást,
r>Támogatnánk egymást…
r>Gyűlölöm a háborús veszélyt…
r>
r>Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]
r>
Ki mondja azt, hogy nem gondol arra,r>ködös, borongós alkonyon,r>hogy minden apró kis tévedéser>kőkemény sziklaként tolongr>előtte, és már nem tudna lépni,r>s keserű könnyek közt topog,r>százszor átkozva minden érzést,r>amely oly nyomot hagyottr>lelkében, amely visszatér újra,r>akár egy pajkos kis kobold,r>újra és újra megtépázvar>mielőtt tovább oson.r>Ki mondja azt, hogy nem űzi egyre,r>ami a fülébe zsong,r>mint egy szerelmes, búgó dallam,r>és sűrű könnyeket ont.r>Melytől megkönnyül, s másképpen látjar>a könnyekbe bújó tegnapot,r>s attól kap ismét új erőre.r>amit már megálmodott.
Hajnali fény, mely arcomra nézver>bekukucskál az ablakon,r>csukott szemhéjam körül játszva,r>mintha mondaná: itt vagyok.r>Ébresztene, de nem birok kelni,r>s fáradt testemmel harcolok,r>mintha kínok közt kifeszítver>érezném minden végtagom.r>Mégis muszáj. Hisz ezer a dolgom,r>s magamban sorsom átkozom,r>mért nem tesz végre igazságot?r>Mért üldöz engem oly nagyon?r>Keserű könnyek szántják az arcom,r>s míg meleg ruhámat fölkapom,r>úgy érzem, mintha ott feküdnékr>kiterítve egy kínpadon.r>Milyen jó volna néha- néhar>elfeküdni az udvaron,r>ringatózva egy hintaágyon,r>míg rám nem talál a nyugalom.r>Érezni, hogy a tavaszi szellőr>végigsimít az ajkamon,r>s minden gondomat elfeledver>hinni: az élet szép nagyon.
