Idő 
Értékelés 
Értékelés Fortyogó lelki éhem…
r>
r>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését,
r>És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését…
r>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését.
r>
r>(10 szavasok)
r>Bosszúvágy? Hallani rémes!
r>Megvetés fájdalmat okozni képes,
r>Az érzés ellenséges.
r>
r>(HIAQ –k)
r>Édes ám a bosszú,
r>Nyalánkság mézesmadzagon.
r>Torokra forr lassan.
r>*
r>
r>A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát,
r>Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát…
r>A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát.
r>
r>Nekem az élet árnyékos oldala jutott,
r>Fényben néhány pillanat úszott.
r>
r>Emberek megvetnek.
r>Mások nyomorát élvezik.
r>Nincs ez így jól - nem kell!
r>*
r>
r>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított,
r>Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott…
r>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított.
r>
r>Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott,
r>Jó szót, boldogságot alig adott.
r>
r>Min múlik a siker?
r>Éppen úgy, mint a boldogság,
r>Hozzáállás dolga?
r>*
r>
r>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém,
r>Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém…
r>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém.
r>
r>Sors-titkának kulcsát keresem,
r>Ebben telik életem... ám, meg nem leltem.
r>
r>Fiatalság titka
r>Egy egyszerű képlet csupán:
r>Fitt agy és hű lélek.
r>*
r>
r>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal,
r>Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal…
r>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal.
r>Jött a magány, növelte lelki éhínségem,
r>Vagy százszor, elvette életigenlésem.
r>
r>A halál még várhat.
r>Túl szép az élet - gyorsan fogy.
r>Okulj ma a múltból...
r>*
r>
r>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem,
r>Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem…
r>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem.
r>
r>Imádom a csillagfényes éjszakákat,
r>Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat.
r>
r>Csillogó ékszerek
r>Nem tesznek gazdaggá senkit.
r>Számít -e még benső?
r>*
r>
r>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember,
r>Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher…
r>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember.
r>
r>Elmém pátyolgatom, ápolgatom,
r>Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom.
r>
r>Keserű a bánat.
r>A megkeseredés is fáj.
r>Öröm azért még él...
r>*
r>
r>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
r>Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna…
r>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
r>
r>Kit nagyon szeretek,
r>Mellette nem lehetek...
r>Vajon, hiú reményeket dédelgetek...?
r>
r>Hűség sokat ér ma...
r>Mint a szerelem, oly' néha.
r>Megfoghatatlan, lágy...
r>*
r>
r>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
r>Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult…
r>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
r>
r>Megfakult éveim vállaim nyomják,
r>Hiányosságok életem tovább rontják.
r>Végül kiontják...
r>
r>A rossz is kijár még.
r>Fakul a boldogság, szépség.
r>Remény csak egy hajszál.
r>*
r>
r>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek,
r>Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek?
r>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek...
r>
r>Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem...
r>Lelkem békéjét mégsem lelem,
r>Kínos gyötrelem...
r>
r>Furcsa a lét lelke.
r>Magától nem ad semmit sem.
r>Mindig küzdelem van.
r>*
r>
r>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos,
r>Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos…
r>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos.
r>
r>Sorsom vize sodor,
r>Fuldoklom, életem nem lélekdonor,
r>Hervad, mint vadrózsabokor.
r>
r>Haldoklás életben
r>Elkezdődik sokszor sajnos.
r>Van, aki nem is él.
r>*
r>
r>Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
r>A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik…
r>Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
r>
r>Gazdagoknak miért jár minden...?
r>Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben...
r>Valóban minden...?
r>
r>Ne hidd el soha sem,
r>Hogy csak akkor vagy értékes,
r>Ha jókor jó helyen...
r>*
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22.
r>-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -őket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin Szőke Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája
r>
Eltűnnek az évek, Loretta!
r>Előtűnt mindnek a múlása…
r>Pár évvel ezelőtt,
r>Volt, mindenekelőtt…
r>Szerelem, érzelem, Loretta!
r>
r>Remény bennem, sokszor jót lobban,
r>De, eltűntél időmúlásban…
r>Pedig szerettünk mi,
r>Ketten, nagyon és mi.
r>Én azért várlak, jó nagy csókra!
r>
r>Eltűntek az évek, Loretta!
r>Nincs nekünk… szerelem záloga.
r>Hiányzol és nem vagy,
r>Örökre bennem vagy…
r>Megtartom érzelmem, Loretta.
r>
r>Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
A sötét fátyolában megérkezett éjben,
r>Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
r>Néha hallunk halk állathangokat
r>Vagy letört nagyobbacska ágakat.
r>
r>Szomorú sötétség töri a békét,
r>Rakja tönkre az ember lelkét.
r>*
r>
r>Az erdő végül is nem olyan nagy
r>De sok az ősvény, ami jól elhagy…
r>Bizony kicsit-jól eltévedtünk,
r>Nem tudjuk, merre a lakhelyünk…
r>
r>Mind,
r>Egyszer
r>Induljunk,
r>Egyenesen
r>Sokan haladunk.
r>
r>Sokan haladunk,
r>Egyenesen,
r>Induljunk
r>Egyszer
r>Mind.
r>*
r>
r>Éhesek vagyunk és didergünk kicsit,
r>De megyünk előre, talán csak picit!
r>Egymásba karolunk az bizalmat ad,
r>Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad.
r>
r>Öröm tölti a reménytelen szívünket,
r>Mikor a boldogság oka megérkezett.
r>*
r>
r>Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa
r>Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra.
r>Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot,
r>Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot…
r>
r>Új
r>Minden
r>Folytatjuk,
r>Az út vége
r>Ránk vár örökre.
r>
r>Ránk vár örökre
r>Az út vége.
r>Folytatjuk,
r>Minden
r>Új.
r>
r>Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta.
r>
A hiány nem életcél, de… hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Leoninus trió)
r>Hosszú életemben részese voltam mindennek, mi elérhető, pontosan... semminek!
r>De még az sem volt nekem elérhető, mert az is nekem csak látens volt, nem visszatérő!
r>Volt még olyan, hogy a visszatérő bejelentkezett, de nem láttatta magát eleget!
r>
r>A semmi eltűnt,
r>Valamitől menekült,
r>Ha érkezik, marad, mint sebesült.
r>*
r>A semmik pedig kicsinyessé teszik az embert, mert hiánnyal szemben, mindegy, mit kertelt…
r>Hiány: látens, bujkál, rejtőzködik, ember meg keresés közben jól leértékelődik.
r>A hiány híd alá űzi a peches embert, ki örülhet, hogy tető van feje felett!
r>
r>Az értelmet keresi szenvedve,
r>De nem talál csak gonosz emberre.
r>*
r>Más van a dominánsoknál, a gazdagoknál, mert bőven nő a fűszál… a nagyuraknál.
r>Ők észreveszik, ha fűben gaz üti föl a fejét, gyökerestől irtva a lényegét.
r>Konklúzió adott; ki hová született, sorsa úgy alakult, ahhoz való lehetett!
r>
r>A pénzes ember védett,
r>Mert szegényre lépett,
r>Kegyetlenül gyengét sértett.
r>*
r>(A nagy Konklúzió, bokorrímesben)
r>Ki, királyfinak született
r>Az bizony biztos király lett,
r>S bármilyen bolond lehetett.
r>
r>Esélytelen igazság,
r>Világszerte elterjedt valóság
r>Isten előtt mind csak adósság.
r>
r>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – A leoninust én írtam, alá a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Ghica Izabella Iasmina.
r>
Életváram parancsnoka…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok,
r>Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok…
r>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok.
r>*
r>(HIAKU)
r>Kereszt’ –ben születtem,
r>Nagy hajcihő volt életem.
r>Osztályrészem semmi.
r>*
r>(Senrjú)
r>Vaktyúk is talál
r>Szemet, míg meg nem döglik.
r>Én meg vajúdtam…
r>*
r>(Senrjon)
r>Persze leigázottság
r>Osztályrészből, kaptam én bőven.
r>Létem elbujkált.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
r>Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava…
r>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
r>*
r>(Bapeva)
r>Élet
r>Lényeget
r>Keresettet
r>Bírnom kelhetett.
r>Hajcihő nem kellett,
r>Ez kit érdekelhetett?
r>Lelkem szárnyalva lephetett,
r>Jót vissza… hozni nem lehetett.
r>Agyam koponyámban keveskedett!
r>Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett?
r>
r>Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!)
r>
