Idő 
Értékelés 
Értékelés Ott...ahol....valaholr>A masinéria ködben zakatol,r>És fennhangon karattyol-r>Az újrendnek itt az alkalom.r>r>Leplezett viasz vigyor alattr>Nem látszik az alvadt r>Vér- a fog éppen mibe harap.r>Egymásnak - megemelt kalap.r>r>Tisztséget betöltőkr>Tisztességesnek feltűntetőkr>Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,r>Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.r>r>Tűntetést a tűntetők ellen -r>Az a kitűntetett, érdemi szellem,r>Mert az az igaz , s hiteles jellem-r>Ami a kitűntetetteknek kellem.r>r>A kapzsiság éhség -r>Űrbéli fekete lyuk!r>Több melyiküknek jut?r>Nekik csak ez a kétség!r>r>A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!r>Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,r>Mert nincs másokban annyi vér-szem!r>És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.r>r>Ott.....ahol.....több helyen valaholr>A kapzsiságnak még nyílik alkalom,r>Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!r>Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!r>r>Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-r>Van, hogy ez kijárt örökség!r>Alapozatlanul semmi kétség -r>A népnek ott marad a kötelesség!r>Meg a tudat,r>Hogy tapsolhatja az urat.
Egy villódzó nyári naponr>Keblére ölelt a Balaton.r>Magyar földnek tengerszeme;r>Örömöknek szép kedvese. r>r>Lágyan duzzadt a vitorla, r>Siklott hajónk partot hagyva. r>Üde szellő beszélt hozzánk -r>Húzzuk fel az orrvitorlánk. r>r>Egy-két fufu meglendített, r>Vizet pancsolt, felfrissített.r>Lelkem duzzadt,mint vitorlar>Ölelt a fény, s a táj mámora. r>r>Élvezettel ringatóztunk, r>De parancsokat betartottunk, r>Mert komoly dolog matrózkodni, r>Cikk-cakkozva vissza jutnir>A kikötőbe.
Dermedt fák ágaikkal kapkodnakr>A szélben magatehetetlenül sodródór>Hópelyhek után. r>Csak egy ölelésre, r>Végül dideregve r>A szeretet ráolvasztja r>Csillogó gyémántként r>A szerencséseket.r>r>A tova táncolók olykor csoportosulvar>Árnyékként megtelepszenek a törzsr>Menedéksávjában, csillagokról álmodozva.r>r>A holnap verőfényes melegébenr>Egylélekké olvad a csillám-ragyogás, r>És álmuk a körforgásban beteljesedik.r>Valahol majd könnyezve siratnak,r>Valahol tapintatosan a tájra telepednek. r>Valahol csillagfényt fürdetnek,r>Egylelkükben szeretetben r>Boldogság cseppjeikben.r>r>Vízgyöngy csüng az ágról,r>Hópehely múltrólr>Suttog a metamorfózis végtelen léte, r>És az értetlen elme tudatar>Megszakad r>A gőg felsőbbrendűségében. r>r>Ciklusokban ismétlődikr>A véletlenszerü Értelem r>E parányi, összetetten r>Egyszerü megnyilvánulása.r>A magyarázat sokrétü lehetr>A hajtóerő felett, - r>Az a Nagylélek szeretet.r>Minden benne terjed. r>r>Hópehely r>Vagy univerzumok halmaza, r>Mindenerő egy gondolat-r>Az Egy eleme része minden;r>Ha van is titok, égi rejtélyr>A természettel, r>Hogy egy lehettélr>Hálás legyél!r>r>Jót adjál, és szeretetet;r>Szebb lesz úgy a te életedr>Is Istenben. r>Mert miként a hópehely átalakulr>Akaratlanul, r>Ránk is vár a végtelen utazás.r>Már felszálltunk -r>Nincs kiszállás.r>r>A metamorfózis körforgásábanr>A lélek kvarkjar>Istenhez tapadvar>Időtlenül jelen lesz mindenüttr>A Természetben.
Hosszú út pora ráült a cipőmre,
r>Sajna, nem vagyok büszke életemre.
r>Nagy utat bejártam, zarándokoltam,
r>Utóbb kiderült, semmit nem csináltam.
r>
r>Ötvenkét év alatt bizony ez történt
r>Senki nem pártolt, sem hosszan, sem tüstént.
r>Így csak vergődtem, szétdobált az élet,
r>Nem is tudom az életem mivé lett.
r>
r>Mire születni? Kínlódás az élet,
r>Küzdünk, birkózunk mindennel. Mi végett?
r>Ha becsülne család és társadalom,
r>Sikeres lehetnék, és ezt akarom.
r>
r>Életem fanyar, furcsa sors-fintora,
r>Hogy nincs kezemben a siker záloga.
r>Ötvenkét évet már vissza nem lehet
r>Forgatni, mert az már történelem lett.
r>
r>Tán rossz helyre születtem és nősültem,
r>Eleve elkárhozott a sikerem?
r>Már tudom, hogy így van és így is marad.
r>Nem számít, hogy szívem bánattól szakad.
r>
r>Magamban: jobb sorsra volnék érdemes,
r>De életem múlik, már nem érdekes.
r>Jövő hónapban földönfutó leszek,
r>Vagyok a legpechesebb fenegyerek.
r>
r>Törvény: semmivé foszlik, mihez nyúlok,
r>Ha újat kezdek, élettől kikapok.
r>Tudom: Peches ember nem kacérkodjon
r>Se a jégen, se sikerre áhítón.
r>
r>Sose kacérkodtam, élni akartam,
r>De a sorsom büszke:” ezt én nem hagytam”.
r>A harcnak lassan vége, zaj elcsitul,
r>Én meg eltűnők, sikerre vágyastul.
r>
r>Budapest, 2000. május 6. – Kustra Ferenc József
r>
Láttam Kegyedet… csodálkoztam,
r>Csak ment… én meg odafordultam.
r>Vakon is keresném,
r>Bízok, hogy meglelném.
r>Micsoda élmény, hogy láthattam!
r>
r>Feledhetetlen volt látványom,
r>Álmomban előjön, mint álom!
r>Bármerre is nézek,
r>Mindig csak remélek.
r>Megyek… és Kegyedtől fényt várom.
r>
r>Kegyed nélkül, minden rút, kopár,
r>Lélek Kegyedé, nem csapodár.
r>Más nők nem kellenek,
r>Játszóm sem lehetnek.
r>Láttam Kegyed… várom, hogy bevár!
r>
r>Vecsés, 2022. január 10. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban, Adelbert von Chamisso: „Láttam, és az óta” … c. verse átirataként. (Fordító: Szöllösi David- január 10 2022.)
r>
