Idő 
Értékelés 
Értékelés Az ember az csodásr>Hatalmas elmer>Hiú és gőgös r>Jónak lenni gyenger>Épít és rombolr>Ez az elemer>Mintha a génekber>Ez lenne jegyezver>r>Pszeudo az eszmer>S a tévhit ügetver>Masíroz mintha-csakr>Felvonuláson díszelegner>Közben lóhalálában r>Köpönyegét forgatvar>Sok-k politikar>Rohan a vesztéber>r>Sok helyen a hős-égr>Erdőtüzek pusztítanakr>Torzul a személy-is-égr>És az Ember-is-égr>Fogynak a nemzettekr>Sorban állnak nemzetekr>Hogy a múltba vesszenek.r>r>Szomorú fűzfákr>A látószögembenr>Száz éves fa alattr>Godomat letettemr>Hosszú a sóhajr>Szorít a bánatr>Mi lesz a gyermekkelr>Ha a Világ már fárad.
Elszállt a nyár, elfutottál,
r>Elmentél és jól elhagytál.
r>Éppen fölém hajol az ősz,
r>Széllel… süvít, nyarat lefőz.
r>
r>Én csak vágytam… süssön rám a nap.
r>De fénye, min jött… tükördarab.
r>Árnyékom is becsapott,
r>Mindig csak mögöttem volt.
r>
r>Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
r>Hogy nyáron hideget éreztem…
r>Majdnem mind a hatvanháromszor?
r>Életemben, bizony jó párszor.
r>
r>Vágytam pedig élet melegségére…
r>Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
r>Legyen boldog… úgy minden másnap,
r>De csak hamisan sütött rám… nap. .
r>
r>A karmámban nincs ilyen.
r>Mi benne van, semmilyen!
r>Napsütötte élet… vágyálmom,
r>A ború alatt csak kínlódom.
r>
r>Elszállt a nyár, elfutottál,
r>Elmentél és jól elhagytál,
r>Magad mögött borút hagytál,
r>Úgy tűnik, hogy nem is voltál…
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József
r>
Fenyők koszorúzta völgy ölén,
r>Aranyszavú madár ül fészkén.
r>Dala ó, de szépen szétterül, pörén,
r>Öröm neki, mert ez laka lévén.
r>
r>Nyissatok is legott ablakot,
r>Hogy hallhassátok hangot…
r>Tárjátok ki neki szeretettel,
r>Magyarszó terjedjen élettel.
r>
r>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót,
r>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót.
r>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek,
r>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget!
r>
r>Magyar szótól égbe nyúló fenyők
r>Zúgnak és nagy életörömmel.
r>Isteni aranymadár, hogy hoztak a felhők,
r>Édes otthonod, lakd be örömmel.
r>
r>Dalolja madár és zengd át ezt a tájat,
r>És fakadjon virág, Te meg éleszd bájat.
r>Csendesen reppenj, telepedj le sorba,
r>Menj is el egy havasipásztor kunyhóba.
r>
r>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót,
r>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót.
r>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek,
r>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget!
r>
r>Tűzzetek lobogókat a bércek ormára,
r>Lengessen zászlót valamennyi fenyő…
r>Figyelni kell az aranyszavú madár hangjára,
r>Az zengje, magyarban még van őserő…
r>
r>Csengj még Te magyar szó madárdalban is,
r>Áraszd patak zúgását meg erdő susogását is,
r>Meg a völgyben zugú harang kongásába,
r>És az újszülött dajkájának altató dalába.
r>
r>Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott; Pósa Lajos (1850 – 1914) azonos c. verse átirataként. Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító (február 26 2023)
r>
Egy kicsike részlet…
r>
r>(leoninus duó)
r>Bajban lehet némi bú vagy báj? Borban meg lehet netán bú vagy nagyobbrészt az báj?
r>Lelkemet, szeretettel mindenkinek adom, én szeretettel, a lelkemben lakom.
r>Ha okom van vigadok, de föltétlenül bájjal, közben akár azonosulok, mással.
r>
r>Sokat vert sorsom, lötyögött lelkemben a bú, báj elbujt a sarokba, mint bájkoszorú.
r>Ez volt a végtelenség búja a hetvenöt évemben, báj kevesebb, ezen években.
r>A vígság meg csak akkor jó, ha a báj az uralkodó, bú csak meg legyen búsolkodó…
r>
r>Vecsés, 2023. július 3. – Kustra Ferenc József
r>
Majd még ideérkezik…
r>
r>Jégeső kopog,
r>Téli… elő reggelen.
r>Hideg is támad.
r>
r>Ablakon meg van
r>Vízből készült, jégvirág…
r>Hideg is támad.
r>
r>Nagy hó lepte be,
r>Ott a szembe hegyoldalt…
r>Hideg is támad.
r>
r>Plédre várhatnak
r>Barázdalakó magok.
r>Hideg is támad.
r>
r>Zúzmara fent van
r>Már korai hajnalkor…
r>Hideg is támad.
r>
r>Magányos kóró
r>Egyedül várja telet!
r>Hideg is támad.
r>
r>Vecsés, 2023. január 3. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban, fél-haiku láncban.
r>
