Idő 
Értékelés 
Értékelés Mikor olvastamr>József Attilát r>Bús-csalódott lelker>Úgy tűntr>Ott volt a közelembe.r>r>Keser irónia isr>Ott lebegettr>És hallottamr>A vágytól sóvárgór>Elveszett gyermeketr>r>Szíve dobbanása r>Jéggé fagyott a szóbanr>Tinta helyett lelker>Csepegett r>Bánata volt a tollbanr>r>Igazságot jót keresver>Útján akkor senkir>Nem ment veler>Csak az ördög r>Jött vigyorogva szember>r>És akkor Isten felemelte
Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá,
r>Méltóságra mehet, de a lelke... az soha nem lehet arannyá…
r>Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá.
r>
r>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik,
r>Mély gyökeret nem hajt, véle enyész a neve is. Majd szétfoszlik…
r>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik.
r>
r>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet,
r>Mely fölszentelve magát, javára hevíti a hazafiúi létet…
r>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet.
r>
r>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül,
r>Így szentelve magát, néki, az ő javára örök égbe lendül…
r>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül.
r>
r>Aztán ha korodnak bölcsen igénylő nyelvén érdemed mégis alkonyodik,
r>Ne lépj hátra, de kettőztesd a maradék erődet, ne várd, hogy csontosodik…
r>Aztán ha korodnak, bölcset idéző nyelvén érdemed mégis alkonyodik,
r>Egy buzgóbb maradék, akkor áldja a hideg porodat! Bár már csontosodik…
r>
r>Vecsés, 2022. október 24. – Kustra Ferenc József – íródott: Kisfaludy Károly: (1788 – 1830) azonos c. verse átirataként, az 1956 -s Forradalom és Szabadságharc emlékére…
r>
Voltál már úgy? ...r>A közömbösség vonatánr>Száguldva mozdulatlanr>Ülsz hidegenr>Te a némar>Idegenr>És meredten bámulvar>Betekint oblakodonr>Sok sietős képjelenetr>Integetnekr>Velük az Idő haladr>Belül a Múlt maradr>A tétlenség órájar>Elveszik az örökkévalóságbar>És rátelepszik r>A füstös ablaküvegrer>A közöny árnyar>r>Homályos térbenr>Monoton zötyögésr>Rázza szétr>Az érzések összefüggésétr>Tompult átélés zsibbadr>A szavak s gondolatok köztr>Hiányzik a Csendr>Ami összekötr>Úgy tűnik mindegy miként r>Esik a puffanásr>Süketen stagnál r>Holtvágányonr>Az emóció-megnyilvánulásr>r>Érzéketlen nyelvvelr>Se keserűn se édesenr>A magány nagy úrr>Ajtópánton sarkon fordulr>Hátát mutatva a világnakr>Utal a kilincstáblárar>Mostr>Ne zavarjanakr>Se Holnapr>És minden Csak-Vanr>Egy egó-kapszulábanr>Hol nem érhet semmir>Kizárt a Lét impulzusar>Hagyjatok r>Ha lehet... magamra
Köd-cseter hever r>Beivódott tömöttenr>A földfelszínen r>Hallatszik még az éjr>Néma sóhajar>r>Fénytörés csillogr>Vízgyöngyök sokaságánr>Ahogy csüngnek r>Feszültség-burkukbanr>Megrekedt a hajnal sugarar>r>Az égbolt első pírjar>Tétován festi a horizont ívétr>Épphogy csak pillogatr>Még álmos a nappalr>Didergek a zord nyirkossággalr>r>Holdat kacagva kakas nyújtózikr>Csiklandozza a csöndetr>Zizegve prüszköl szél szárnyánr>Mogorva-szürke felhőr>Oson settengedver>r>Rögzítve egy pillanatotr>Álmodozva elidőztemr>A reggel születésébőlr>Magamba mentettemr>Egy pillanatot
Nyirkos kő-izmok feszülnekr>Szavak súlyos tömegénekr>Hiábavalóan.r>A talaj ingoványos ésr>Lassan süpped a légszomjas estr>Keszon tünetekkel.r>A Nyilvánvaló elkerülhetetlen.r>r>Verejték csillan a homlokonr>Izzó fénybenr>Hevülten pezseg edényébenr>A megfáradt vérr>Oxigén szegényenr>És a periódus végénr>A hullámvölgy mélyénr>Hervadó szavak tömörülnekr>Távolian idegenül értelmetlenek.r>Semmit nem jelentenek.r>Márr>Elfagytakr>Mielőtt virágba borultakr>Volna.r>r>Letaglózór>Sikoly a néma képenr>Üvöltve végig szalad a hátonr>Fájdalmas hangon.r>Aztánr>Hallani a csend r>Lüktető dobbanásátr>Halánték-artériákbanr>És a döbbenet fogságábanr>Tágra nyílt pupillákr>Tükrözik a reszkető félelmet.
