Idő 
Értékelés 
Értékelés Napfényben van szívem, ó, Ida!
r>Napfényben van a szívem fala!
r>Napfény… vágylak, Ida,
r>Napfény… gyere Ida.
r>Napfényben van hiányom… Ida!
r>
r>Te már lemondtál rólam Ida!
r>Te már közömbös vagy, ó, Ida!
r>Te már nem vágysz reám,
r>Te már nem nézel rám.
r>Te már végleg elmentél, Ida...
r>
r>Érzés irántad, szívben Ida!
r>Érzés benned, felém… a nulla.
r>Érzés így elveszett,
r>Érzés így kiveszett.
r>Érzés-reménytelenség... bulla.
r>
r>Vecsés, 2021. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott; anaforás, romantikus búcsúzás LIMERIK csokorban.
r>
Keresem az utamat,
r>Hogy befolyásoljam a múltamat?
r>Keresem az átjárót,
r>Hogy megleljem a nagy Eldorádót…
r>
r>Hol lelem az utamat,
r>Hogy befolyásoljam a múltamat?
r>Hol lelem az átjárót,
r>Hogy találom meg az Eldorádót?
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Hol a kiút?
r>
r>Eltévedtem!
r>Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége,
r>A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege.
r>Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége,
r>A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete.
r>Hol a kiút?
r>
r>Eltévedtem!
r>A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje,
r>Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege.
r>Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya,
r>Mi fáklyaként lobog és világit; az ember sorsa.
r>Hol a kiút?
r>
r>Eltévedtem!
r>Spontán szívvel járok, mit banális fájdalom markol,
r>Az önvédelem ösztöne lüktet ereimben. Tol!
r>Űz előre, megszállott! Nem pihenhetek tétlenül,
r>Megyek előre. Csodálom magam mérhetetlenül.
r>Hol a kiút?
r>
r>Eltévedtem!
r>Remegek a hó puszta magányos iszonyatától,
r>Hogy szakadjak ki, távolodjak, sorsom viszonyától?
r>Mikor fény nyalja fel a vaksötét éj tintafoltját,
r>Van-e lehetőség embernek változtatni sorsát?
r>Hol a kiút?
r>
r>Eltévedtem!
r>Még ha remegek is iszonyattal, erőt merítek,
r>Büszkeségből, bátorságot meg semmiből kerítek.
r>A hajnalpír éltető fényei majd megjelennek,
r>Vajon addig élek-e és kerestek-e emberek?
r>Van-e kiút?
r>
r>Vecsés, 2000. február 20. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Olybá lettem, mint melankolikus denevér,
r>Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér.
r>Jó dolog? Sokktól látásom elhomályosul,
r>Néznék... Nem látok, bár szemem forgatom vadul.
r>
r>Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia?
r>Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia.
r>
r>Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér.
r>Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, denevér...
r>
r>Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Mert úri kedvem úgy tartotta…
r>
r>Nincs semmi másom,
r>Csak vendégszeretetem.
r>Meghívtam őket.
r>*
r>Megyek a boltba
r>Veszek lisztet kenyérnek,
r>Adok vendégnek.
r>***
r>
r>Lakomát csaptunk.
r>Volt egy nagy evős napunk.
r>Pocim degesz lett.
r>*
r>Vendégek mennek,
r>Mi meg kitakarítunk.
r>Vacsi-maradék...
r>*
r>Jól eltelt a nap,
r>Jól éreztük magunkat.
r>Máskor mi megyünk.
r>
r>Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc József– írtam: senrjú csokorban. Önéletrajzi írás.
r>
