Életfeladvány…
r>
r>Haláltól félni?
r>Élőként félni, miért?
r>Az élet része!
r>Minden idő eltelik,
r>Mit a bánat megeszik.
r>*
r>Vajh’ végleges-e?
r>Vajh, van-e konkrét oka?
r>Az élet része!
r>Átkozott bűn megragadt,
r>Örökre rajtam maradt.
r>*
r>Lélek is hal-e?
r>Reinkarnáció van?
r>Az élet része?
r>Lelkem, kereszténységem,
r>Tartja egyszerű kérdésem.
r>*
r>Én nagyon bízok,
r>Hogy van visszajövetel…
r>Az élet része?
r>Visszajövetelt várok,
r>Nincs az utamban árok.
r>*
r>Ha tudod, nézzed
r>Magad, hátha lesz új lét…
r>Mivel jössz… gyalog?
r>Igazságot keresek,
r>Az biztos, hogy nem esek.
r>*
r>Más testébe, hogy
r>Születsz bele? Ez kérdés.
r>Mi az igazság?
r>A testemet akarom,
r>Tudom, hogy visszakapom.
r>
r>Vecsés, 2014. július 30. – Arad, 2023. augusztus 17. - Kustra Ferenc József – senrjú csokorban
r>rövid meditáció: életről, halálról, feltámadás egy módjáról… Alá a tanka verset írta: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam
r>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -lassan már- világháborús világhelyzet…
r>
r>(leoninus csokor)
r>Híreszteli világ újdonsült ura, győzelme... világbékének záloga.
r>Pedig az ő területe a juhakol, ott uralkodik… vagy csak mindenhol?
r>Tömik a bankjába a vezérkosi fabatkát, de nem tenyészt sárgarózsát…
r>
r>(10 szavas csokor)
r>A világ nagyja hírt terjeszt,
r>Gondolja, valaki majd békét ereszt.
r>*
r>
r>Rózsa, rózsa, rózsabimbó, nézz már kicsit körül, tudd a rendszeredben sok a csaló.
r>Ha lenne lovad az istállódba, már átrúgta volna őket francos másvilágba.
r>Tudod, hogy hány katonád élete lenyugvó? Pedig nem kérik: élettakarodó’.
r>
r>Csalók, a világ kegyetlen bolondítói,
r>Rablók, más vagyonának szoros markolói.
r>*
r>
r>A hatalmasok vannak és nőnek pénzvágyak, de véresen gyilkos ösztönök közt laknak.
r>Ha kell ezek a pénztőkéért halnak… ha meg halál odaért, másokra mutogatnak…
r>A vágy, őserő, az ösztönerő pénzért magasztos, gazdagságért, háborúért folyós.
r>
r>Pénzért élnek, véresen, szívtelenül ölnek,
r>Vágynak többre, a világért jöttek.
r>*
r>
r>A bombák azok, rendre, folyton-folyvást zuhannak. Már vannak kazettások és robbannak…
r>Civilek is elhullanak, hosszú harc alatt, lassan már fabatkát sem kapnak fű alatt.
r>Menekülne nép tömegével. Főleg férfi az utazó. És bizony még ők halódok.
r>
r>Zuhannak, próbálnak szaladni, mindenestől esnek,
r>Akartak, de végül sikertelenül menekülnek.
r>*
r>
r>Közbe nézve látjuk, eme világ milyen… jobban odafigyelve kitűnik, semmilyen.
r>Már gyártanak Afrikában új háborút, mi aztán mindenfelé elviszi a borút…
r>A háború csak szélesedik, a gazdag meg gazdagodik, ekként terebélyesedik!
r>
r>Mindenki látja, mégis segítség nem érződik,
r>Csak újabb háború érkezik.
r>
r>Vecsés, 2023. augusztus 7. – Arad, 2023. augusztus 19. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, TV híradókban a videókat is… Leoninust én írtam. Szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina: a 10 szavasokat.
r>
Tömören…
r>
r>Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
r>Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
r>Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
r>Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis?
r>*
r>Az
r>Vagyok,
r>Embernek
r>Igaz rejtély,
r>Társadalomnak.
r>
r>Tűrj el mindent, te embernek fia és lánya,
r>Hosszú éltedben lesz kínod, sőt még, épp elég;
r>Gyűjts csak, küzdj, embernek fia és lánya,
r>Izgalommal várd, majd ideér a vég...
r>*
r>A
r>Vége
r>Nem tűri,
r>Emberiség
r>Kínos életét.
r>
r>Hmm... pedig én nem kéredzkedtem, nem is nyújtottam be kérvényt,
r>Mégis megszülettem ide, mondták is; micsoda szép lét...
r>Aztán már meg is jöttek a kínok, kezeltek, mint véglényt!
r>Születésem után megjött a küzdés... micsoda szép lét!
r>*
r>Én
r>Aztán
r>Szépen is,
r>Életemmel,
r>Tele küzdéssel.
r>
r>Vecsés, 2023. augusztus 23. – Arad, 2023. augusztus 23. -Kustra Ferenc József – a három versszakot én írtam, a három apevát: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
r>
Napsugár már tűz,
r>Fű sarjad egy ütemben.
r>Rét is bimbózik.
r>Visszajött a tavaszunk,
r>Forró Napra szavazunk.
r>*
r>
r>Hideg nap nincsen,
r>Új illatok röpdösnek.
r>Bimbózó rügyek.
r>A madarak érkeznek,
r>Életüknek örülhetnek.
r>*
r>
r>Virágba borult
r>Fák erdeje mindenütt.
r>Jó termés lehet!
r>Nagy a színes természet,
r>Minden szem gyönyörködhet.
r>*
r>
r>Cseresznyevirág
r>Szirmok nagy fellegekben.
r>Arany napsugár.
r>Fészkek töltik a fákat,
r>Születik az új állat.
r>*
r>
r>Idő, derűs már,
r>Faágak égbe nyúlnak,
r>Égkékje virít!
r>Ugyan arra ébredek,
r>Majd virágok közt lépek.
r>*
r>
r>Lila orgonák,
r>Lengő gyöngyvirág illat.
r>Csókoló napfény.
r>Kellemes ez az érzés,
r>Mostantól minden békés.
r>
r>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – 2 szerzősnek íródott: eredeti Baso féle tankában. A haikukat én írtam. Alájuk a verset; Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
r>
Volt… micsoda ravasz tavasz!
r>Hír volt: hegyekben még havaz!
r>
r>Pedig most volt, kemény telünk,
r>Hogy vége, örömélményünk!
r>
r>Lassan túl vagyunk tavaszon,
r>Már nem csúszkálunk havakon.
r>
r>Lassan tavasz is elmúlik,
r>Idő is előbbre csúszik!
r>
r>Mezőn, virágok kinyíltak,
r>Fű is vastag, ülni hívnak!
r>
r>Hajnali harmatcseppek már
r>Nincsenek, mentes a határ.
r>
r>Légben a lepkék játszanak,
r>Méhek, már nagyon dolgoznak.
r>
r>Állatvilág szaporodik,
r>A jövőben gondolkozik!
r>
r>Megjöttek a vándoraink,
r>Utazó hazafijaink!
r>
r>Nyárelőre új lakosztály
r>Kell… nem alkalmatlan hodály.
r>
r>Magyar fa nyílik már, akác!
r>Gyalogakác és gömbakác.
r>
r>Napmeleg, lassan már nyári.
r>Nap, sárga sugarát hinti!
r>
r>Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
r>