Idő 
Értékelés 
Értékelés Kora reggel van, már pirkadgat a természet, ébredővé teszi a lelkeket!
r>Felhőtlen az ég, egyre messzebb látni, nem fáradtság így ezt csak ki kell próbálni…
r>
r>Már reggeli elött, enni készen vagyok, Nap csüng a park fölött… csodálkozok!
r>Érdekes, ahogy csüng a felhőtlen semmiben, szembe megy estve elejbében.
r>
r>Már az ősz is itt csüng, a napsütésről látni, levelek is kezdenek már hullani.
r>A parkban a fű már nem-nagyon látszik, bőven két hónap és márt avarrá is válik…
r>
r>Egész nap jó meleg volt,
r>Kóbor kutyák vizet kerestek…
r>Tarolt a meleg…
r>
r>Estve felé, valamelyest csendesülő hő, mi jó, mert éjjel annyira nem kell ő...
r>A Nap lelép, mint rab a börtönből, máshol hinti a hőségét, mint liszt a pékségét…
r>
r>Sötét lesz,
r>Égbolt világít!
r>Hold-ezüst.
r>
r>A Hold ezüstje a Nap helyén csüng, mint egy tüll függöny, mint egy jó hírt hozó -gyors- sürgöny…
r>Segítsége sok milliónyi csillag és ha ember nézi, érzi mily’... égi remény…
r>Éjjeli eget nézni az idő, kellemes, gondolatok többsége hosszan csüngő…
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 7. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában és a közeledő ősz ügyében.
r>
Egyedül állok egy roppant nagyméretű tömegben, de lesz vége… tömegesen…
r>Több kezet is megfogva, érzem, hogy a szíved dobog… majd lesz… nem érzem.
r>A tömegben hülyére vált arcok tömkelege… nem tuják, kinek miben lesz része.
r>
r>Engem megdöbbentem magam… de itt nincs is tükör, hogy fölmérjem magam.
r>Van sokak, kik mosolygóván körül nézegetnek… tolakodva odébb lézengenek…
r>Közben látom élet, mint sötét esőfelhő fönt lustizik, de majd, ha harcoskodik…
r>
r>Annyian vagyunk, hogy az arcomba köhögnek… ha erre rángatózók, csak röhögnek.
r>Színes a forgatag, ott is, ahová nem látok el, oda nem megyek semmi-hová.
r>Nem mosolygok én, de majd mindenki igen… kezd az eső csöpögni… zuhé lesz, igen!
r>
r>Nagy az nézelgésem, de fölriadok! Régi vekkerem szól: reggeli hangot adok…
r>
r>Vecsés, 2024. július 23. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, leoninusban.
r>
Ötszáz évvel később vagyunk…
r>
r>Jött a török, csak jött, mint áradat,
r>Fehér habbá hajszolták lovakat.
r>Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
r>Kezükben pajzsok és jatagánok.
r>
r>Országot foglalni nem hagyhatjuk,
r>Sereggel hadba szállt: király urunk.
r>Lovakat nyergelték, megitatták,
r>Egész nemességet hadba hívták.
r>
r>A véres kard eredménye az lett,
r>Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
r>Széthúzott a magyar, nem ment oda,
r>Sereg másik része nem; nem, oda…
r>
r>Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
r>Lenne... de, azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
r>Elit széthúzása megmaradt, ezen, Dózsa sem változtatott,
r>Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
r>
r>A főurak, elit acsarkodott,
r>A hatalomért csak viaskodott.
r>Egy része tűrte, többi ölését,
r>Nem akarta barát ölelését.
r>
r>Odaveszett jó királyunk, meghalt!
r>Az ország ez után szinte elhalt…
r>Patakba fulladt, mondták királyra,
r>Ám orvul meggyilkolták csatában?!
r>
r>Elit dőzsölt, de ország szétesett,
r>Senki nem figyelte magyar szívet.
r>Úr, ránk is mérte a büntetését!
r>In tolerálta uraink kedvét.
r>
r>Ország tönkrement, úgy van az óta?
r>Ország sors tán’ változott, az óta?
r>Vesztes ország lettünk, urak tették,
r>Magyarok identitást vesztették.
r>
r>Ötszáz éve honunkat vesztettük,
r>Akkor uraink alá rendeltük.
r>Nem török a hibás, élet ilyen,
r>Tudni kéne, igaz elit milyen.
r>
r>Itt a mi dolgaink, soha nem mentek úgy, ahogy kellett volna,
r>Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
r>Vesztes csatánk van a történelmünkben jó bőven.
r>Mi erre tanítjuk a nebulókat... veszően?
r>
r>Mutassuk fel most is, mint akkor rég' véres kardot?
r>Átalakult a világ, csak arcodba kapsz karcot…
r>Új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
r>
r>Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
r>Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
r>Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
r>Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne légyen, nem tudtanak…
r>A háznépnek dobold, hírdösd ki!
r>A famíliának kürtöld ki!
r>
r>Vecsés, 2014. május 12. – Kustra Ferenc József – íródott a történelmünkről...
r>
Önbíztató kérdések… hozzád…
r>
r>Vagyok-e én kovácsmester, ki szívünket egybe kalapálná?
r>Vagyok-e én mesterkovács, ki a csókunkat kikalapálná?
r>Vagyok-e én poeta natus, ki szívét adja az íráshoz?
r>Vagyok-e én poeta doktus, ki eszét adja újdonsághoz?
r>Vagyok-e én novellaíró, aki ért az ilyen prózaíráshoz?
r>Vagyok-e én íróember, ki ért a sok aforizma megíráshoz?
r>Vagyok-e én fölavatott lovag, ki szegényeket is támogat?
r>Vagyok-e én fölavatott lovag, ki lelkiséget is támogat?
r>Vagyok-e én, ki majd megy örökön a világmindenségben?
r>Vagyok-e én tehetség a nyomozói mesterségemben?
r>Vagyok-e én tehetséges az autóvezetésben?
r>Vagyok-e én tehetséges a csókod átélésében?
r>
r>Kérdésem, vagyok-e én neked lelkedből hiányzó?
r>Kérdésem; vagyok-e én neked bíz’ szeretnivaló?
r>
r>Vecsés, 2023 július 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Európa egyik nagy tava…
r>
r>Ring a csónak Balaton vízén szüntelen, utasa ő meg én a magyar tengeren.
r>Nemrégen esett az eső, igy a szivárvány kialakult, látvány meg majd’ kicsordult!
r>Csónakom csak visz, élvezem, hogy neki Balaton a neve, Meleg van, nő a heve…
r>Csobbanva látom, hal a levegőbe, biztos meleg vízből ugrott a levegőbe.
r>
r>Több hal is felrepült, ha hozzám egy sem szólt, ez biz' nagyon hiányzott, szinte megkarmolt.
r>A hullámok berepülnek csónakba, bevizezné naptól égő hátam… hólabda.
r>Latom a sok hab is mutogatja nekem magát, de én meg tudom, nézik a hazát…
r>Egyfolytában lesem, csónakomnak menyi habosult hullám jön… sokaság csak gyűjjön!
r>
r>Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: leoninus duóban a haza taváról…
r>
