Lett egy háború és azóta egy másik háborús világhelyzet… Lebeg az atomháború rémképe is.
r>
r>Van nekünk keleten is ősz, évszakváltozás közelében...meg van még keletebben...
r>Ősz rafinált, mert sok esőt hoz magával, de a sárral nem ő birkózik, magával...
r>Nyáron nagyon kiszáradt föld élvezettel iszik, mint függő... kezdi érzeni ki ő...
r>
r>Biztos vagyok benne, ősz meg akarja bosszulni múlt nyarat... SMS télnek: hozzon havat!
r>A hadban álló felek a szomszédban, éppen erre készülnek, meg hidegre... jobban!
r>Béke persze nincs még, reszket, mint a nyárfalevél... de ugyanez van az ellenségnél...
r>
r>Drón, az bizony naponta repül erre-arra s nem takarhatjuk le teáscsészével...
r>Háború is tudja, mit tesz az évszak, de harcolók... felek, olyanok, mint félvakok...
r>Tevekénység őszi esőben, nagyon lecsökken, katonák harci kedve nem csökken...
r>
r>Lövedék repül hidegbe is, bár katonáknak a sártocsogás igen nem jó is.
r>Fecskék, gólyák, a ludak más hazába mentek, a katonák bunkerban fetrengenek.
r>Sem egy méretes drón, sem nem egy méretes aknavető, ha jő... nem barát, álnok ő!
r>
r>Béke kendnek, esős időben nem jár erre... jóindulatú, nem front-fenegyerek...
r>Tűzszünet, ha tán'-talán segítene... de manapság a frontok esküdt ellensége.
r>Katonák naponta esdenek... de a latyakos, majd hideg bunkerban, létezzenek?
r>
r>Vecsés, 2024. október 1. – Kustra Ferenc József- íródott, leoninusban, mint a jövő vázlata… a szomszédban cca. 1000 napja kivitelében… Nyugaton a helyzet változatlan.
r>
Időm megállt… rohantam Csinszka!
r>Tudom menjek… de, mond, hogy hova!
r>Kemény vagy mint sínszál,
r>Szerelmünk… abordál.
r>Merre vagy… én, hogy menjek oda?
r>
r>Időm megállt… rohannék Csinszka!
r>Nézek életablakon… hova?
r>Neked nem voltam jó,
r>Panasz szava sem jó…
r>Már nem lesz élet lakodalma…
r>
r>Időm megállt, rohanvást? Csinszka!
r>Keresed élet boldogsága?
r>Velem mér’ nem volt jó?
r>Közbejött… apropó?
r>Idő s tér nem fér láncolatba!
r>
r>Vecsés, 2023. február 17. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
r>Talán álcái a takart problémának,
r>Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
r>Annak örülhet az ember szíve, lelke.
r>
r>A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
r>Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
r>Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...
r>
r>Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József
r>
Az élet harcra tanítva rettegtet,
r>A félelem vaksötétben remegtet.
r>A szeretet föltehetően egy angyaltól ered,
r>A gyűlölet meg a démonból dühödten rád mered?!
r>Ha holdfény süt reád, és a nyugalom örvényin baktatsz,
r>Nézelődsz, sötétben nem látsz, jobb híján felhőket vallatsz…
r>
r>Boszorkányokat, a gonoszokat, hogy lehet elgáncsolni?
r>A meghalt, eltűnt hősöket hogyan lehet felmagasztalni?
r>Pedig ez benne van az új, a modern jövőképbe,
r>Nem bánnád tudni, mi várható még a modern létbe?
r>A mai lét szinte könnybe fulladt mosoly…
r>Közben azt sulykolják neked, ez nem komoly.
r>
r>Ha mögötted elhagyva, elárvult a kárhozat,
r>Előtted meg, csodás lesz a nyílt jövő varázslat,
r>Akkor az életed még rendes kerékvágásba is kerülhet,
r>Élted a nagy boldogságban, mint a nagy Alföld, úgy elterülhet!
r>
r>Töredezett jövőképnek balsors a látnoka,
r>Balszerencse a tűzetlenség hűlt zsarátnoka…
r>Értékelted már, hogy mi az, mi lehet, mi jövőben elveszhet?
r>Már a közömbösség a vigaszod? Lehet, hogy a lét megveszhet?
r>
r>Vecsés, 2014. május 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Ki mindig kimondja igazat, nem a jogával él,
r>Viselkedésétől magának szabadságot remél.
r>Szabadság azonban nem, „majd én igazat megmondom” függő,
r>Így rosszul van értelmezve… legott lesz forró a levegő.
r>
r>Van, ki mindig igazat mond, de ő kellemetlen ember,
r>Vele együttműködni nem lehet, és nem is tud ember.
r>Igazság, egyébként is relatív, eseményfüggő,
r>Meg a befogadónál érzelem, értelem függő.
r>
r>Van, aki az igazságot, nehezen viseli,
r>Mást, mint saját gondolatatát... csak nem szíveli.
r>Ilyen emberrel is együtt kell működni,
r>Sőt, tetszik vagy nem, eszerint kell tisztelni.
r>
r>Ne hidd, hogy mindig megmondani az igazat dicsőség…
r>Ezzel csak más lelkébe gyalogolsz, mi bizony dőreség.
r>Még azt sem tudhatod, hogy neked, akkor igazad van-e…
r>Helyesebb, ha előbb gondolkozol, hogy most jól szólhatsz-e?
r>
r>Vecsés, 2013. június 24. - Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

