Idő 
Értékelés 
Értékelés Minden reggelkor, új nap! Panni.
r>Szeretnék veled együtt lenni…
r>Társas kör lehetnénk,
r>Egymásból ehetnénk.
r>Vágy! Veled együtt lenni, Panni.
r>
r>Új nap hajnalkor, veled együtt,
r>Létet élveznénk, nagyon együtt.
r>Ölelnélek hosszan,
r>Míg lélek is dobban.
r>Ó, édes Panni, ketten együtt…
r>
r>Szerelmesek voltunk, elhagytál,
r>Közös vonatról leugrottál.
r>Én még mindig vágylak,
r>Sőt, vissza is várlak.
r>Mondhatnád… újra, jól elkaptál.
r>
r>Vecsés, 2021. október 6. – Kustra Ferenc József. – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják,
r>Ha a jövőre gondolok és nem akarják,
r>Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek.
r>Ijedtükben levél alá bújnak a legyek!
r>
r>Miért, mondd, miért ne gondolnék a jövőmre?
r>Mondd, nem az volna cél, hogy haladjak előre?
r>Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit?
r>Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit?
r>
r>(anaforásban)
r>Majd, amikor fázón, borzongva búcsúzik a vad táj este…
r>Majd, amikor a részegnek ivóban a vége, „az este"…
r>Majd, amikor nyári éjben jégkrém eső hullik…
r>Majd amikor az élet, egyszer csak úgy elmúlik…
r>
r>A fellegek vannak fölül, látom, ők mindent látnak
r>Rondák, lógnak, nyálasak, a földiek meg eláznak!
r>Az esernyő csak álom, csak képmutatás, csak pofázunk,
r>Közben meséljük, mi védjük magunkat és meg nem ázunk…!
r>
r>Tudjuk pedig, hogy felettük, magasban van a szikrázó napfény,
r>Ha ránk vetülne, melengetne, és besegítene csillagfény…
r>Akkor lenne jó, szép, nekem való ez a világ…
r>Akkor már elbírnék a kevéssel, mi vad-világ…
r>
r>Vecsés, 2014. május 27. – Kustra Ferenc József– versben és anaforás versszakban.
r>
Ősz van, természet
r>Álomba készül, csendes.
r>Kollektív álom.
r>*
r>Város úgy bűzlik,
r>Erdő, mező nagyon fitt.
r>Tüdő megszűrő.
r>*
r>Pergő szavaim
r>Lassan, mélyen halkulnak.
r>Tavasz, új világ.
r>*
r>Bogarak, már csak
r>Összevissza sétálnak.
r>Célszerűség nincs.
r>*
r>Sétálok avar
r>Szőnyegen. Csendes léptek.
r>Múlás bánata.
r>*
r>Hulló falevél…
r>Sok a nyakamba esik.
r>Nekem is van ősz.
r>
r>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József – senrjú csokorban az őszről
r>
Végleg eltakarják a ködös távlatok…
r>
r>Múlt hangját lassan, végleg eltakarják a ködök,
r>Avaron haldokló falevelet rezegtet... szél
r>És későn, este a súlyos esőfelhők fölött,
r>A nap már nem izzó forrósága, aludni tér.
r>
r>Estefelé a kutyák nagyon ugatnak,
r>Vakkantásuk nem szűnik, hallom szüntelen,
r>Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak,
r>Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem.
r>
r>Sok levél egymásnak int elbúcsúzót,
r>A szél szerte-szét fogja fújni őket,
r>Még talán adnak egymásnak búcsúcsókot,
r>Nem irigylik ők a már földet érőket.
r>
r>A természet mesteri szín orgiája, szépséget látok,
r>A múltamból is előhívok ilyen szép szín orgiákat.
r>Ez nagyon különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok
r>Mintának, és sietek ugyan ilyenné tenni a mákat!
r>
r>Vecsés, 2013. november 29. – Kustra Ferenc József
r>
Süt a nap korlátok nélkül,
r>De már nem olyan nagy fényül,
r>Amihez a nyáron hozzászoktunk,
r>Amikor volt nyári hőség, poklunk.
r>
r>Fénysugár áthatol a fák lombjai közt,
r>De már csak hamiskás a mosolya, füröszt
r>Még ugyan langymelegben és süt
r>Ránk, de már nem égünk, nem megsüt.
r>
r>Rozsdásodó levelek közt a napsugár
r>Új színeket ad a lombnak, csillagsugár
r>A látvány, mely megfog, áthat, lenyűgöz,
r>Álomvilág látvány. Ő meg elidőz.
r>
r>A szűrt, már csak hamiskás fény rabul ejt
r>Nem birok szabadulni, lassan ellejt,
r>Én meg nézem a rozsdás, gyűrődő leveleket,
r>Az azon folyton változónak látszó fényeket.
r>
r>Álomvilág ez, mely oly’ ébrenlétben tart.
r>Csodálom természetet, nézem az avart
r>És az is váltakozó napfény színben látszik,
r>Lelkem is bolondul, még melegebbre vágyik.
r>
r>A fű zöldje is mutatja… lassan múlik nyár,
r>Mely ezek szerint olyan volt, mint egy szekérvár,
r>Melyet szétver közeledő ősz, de jó ez is
r>És majd kihasználjuk mi… lesz a jó ebben is.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 24. - Kustra Ferenc József
r>
