Idő 
Értékelés 
Értékelés Emberi létről pár kérdés…
r>
r>Tülökorrú az élet,
r>Igaz, ez nem fals képlet...
r>Ha jót vártunk és akartunk,
r>Akkor el nem tángáltatunk…
r>*
r>Ficamos az élet
r>Tán’ kiverték a fogait…
r>Hogy alakul a sors?
r>*
r>De kinek mi a jó?
r>Mit hoz a kismanó?
r>Van, hogy melegben is esik a hó
r>És akkor sárba elesni nem jó!
r>*
r>Ember mindig újat
r>Vágy, de remény, remény marad…
r>Beteljesült álmok?
r>*
r>Ahány ember, az annyi féle,
r>És nincs mindnek aranyjelvénye.
r>Van sok, aki bizony éhezik... mit enne?
r>És nem csak a szibériait fékezik.
r>*
r>Születéskor élet
r>Igér szépet, jót! Hazudós…
r>Végül, nem teljesül.
r>*
r>Ki, hova született, az a történelme,
r>Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme.
r>A jóindulat neki vajh’ derogál-e,
r>Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e?
r>*
r>Sok kevésnek végül
r>Csak lesz… de csak valamicske!
r>Szegénység mámorban.
r>*
r>Kerékbe-törnek érdemes életek,
r>Majd, a miért után jönnek vélelmek.
r>Mondják: ’borúra jön a derű’,
r>De ez csak óvodás mesemű…
r>*
r>A kevés soknak... más
r>Minden… dúskál kaviárban.
r>Száraz kenyér, moslék.
r>*
r>Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
r>Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
r>Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
r>Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig.
r>
r>Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!}
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Tettünk egy nagy sétát, jól megnéztük a búzamező színét,
r>Az aratáshoz készül, mert fölveszi természetes színét…
r>Tettünk egy nagy sétát, jól megnéztük a búzamező színét.
r>*
r>
r>(senrjú)
r>A szép sárgás szín
r>Lesz a jövő kenyere.
r>Látóhatárig…
r>*
r>(senrjon)
r>Reméljük, jég nem veri,
r>Mert a búza kell étkezéshez.
r>Látóhatárig…
r>*
r>(HIAQ)
r>Búzából lesz kenyér,
r>Cipó, zsemle és sóskifli…
r>Van, látóhatárig.
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Búza növényzetben sok a piros pipacs,
r>Szép virág, de káros a nagy búzaföldre.
r>Van még a kék virág, a szépséges búzavirág,
r>A tetszetős, de ez még károsabb, mint más virág…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ha fúj a szél, dűlős lesz a kalász, a virág színek villódznak,
r>Ha meg jobban fú’ a növénytenger hullámai hajladoznak…
r>Ha fúj a szél, dűlős lesz a kalász, a virág színek villódznak.
r>
r>Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József
r>
Nyáridőben…
r>
r>A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
r>Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
r>A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
r>
r>Ott is ér a nap éltető sugára,
r>Arcomon mit rop… a bíborfény tánca.
r>Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett,
r>Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett.
r>
r>Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor,
r>Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor…
r>Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor.
r>
r>Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz,
r>De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz!
r>
r>Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben.
r>
Az átok tán’ semmi, de nagyon ’sötét’…
r>
r>(Páros rímesek)
r>Engem nem zavart, ha sötét a csendem,
r>Így nem látok semmit, de még leledzem.
r>Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem,
r>Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem.
r>Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik,
r>Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik!
r>
r>(3 soros-zártükrös)
r>A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng,
r>Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng.
r>A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng.
r>
r>(leoninus)
r>Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne.
r>A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak.
r>Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje.
r>
r>(senrjú trió)
r>Mereng a sötét
r>Fénye, de nem is látom…
r>Semmi is sötét…
r>
r>Átokból nincsen
r>Kiút… van rettenete!
r>Égi a szféra?
r>
r>Csend… élet sötét,
r>Átkom meg helyben szteppel…
r>Manók meséje…
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
r>
Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
r>Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
r>Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
r>És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?
r>Élet talán nem is lélektanból áll,
r>Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
r>Csak karcolnak az életlen pengékkel,
r>Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!
r>
r>Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
