Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett,
r>Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt.
r>Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok,
r>Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok.
r>
r>Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est
r>És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest.
r>Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a szívünket eluralja a félsz…
r>Akkor majd remegve, tátva maradt szájjal hallgatjuk, miket mesélsz.
r>
r>Szemem, lelkem fürkészi a fönti eget,
r>Még kutatom, e szépségben mit ihletett…
r>Gyönyörű, vizuális élmény kiváló,
r>Szépségével a természet oly' pazarló.
r>
r>Vecsés, 2015. március 14. – Kustra Ferenc József
r>
Est azúrkékre
r>Vált, csillagfény remegős.
r>Aranykalász ring.
r>*
r>Bágyadt madárraj
r>Búzában, szemet keres.
r>Aratás, közel.
r>*
r>Perzselő hőség,
r>Friss levegő elakadt…
r>Aratás idő.
r>*
r>Zöld hegyek alatt,
r>Barna gabonamezők.
r>Aratáskezdés.
r>*
r>Hajnal fényében
r>Fürdik a búzamező.
r>Aratás kezdet.
r>*
r>Dühöng a meleg…
r>Nap gyilkos lehelete.
r>Reggel, aratás.
r>*
r>Az este lomhán
r>Toporog, éjjelt terít…
r>Reggel, aratás.
r>*
r>Hömpölygő felhő,
r>Néha kis árnyékot ad.
r>Izzadós kaszás.
r>*
r>Mező hóhéra
r>Kaszás képében arat.
r>Kaszák, jól fentek.
r>*
r>Érlelt gabona.
r>Cséplőgépet etetik.
r>Kenyér és tarló.
r>*
r>A búzamező
r>Terem, Nap kalászt érlel.
r>Új kenyér ünnep.
r>*
r>Határ, sárgulós.
r>Gabonacsonk teríték.
r>Termés honbárban.
r>
r>Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban.
r>
Mint rongycafat a létem,
r>Kukába kellene kidobni…
r>Csak kikén’ vágni.
r>
r>Létem, még rongycafat sem!
r>Mért’ épp’ én vagyok elátkozott?
r>Ősi átokban.
r>
r>Hetedíziglen történt,
r>Valaki nagyon elátkozott.
r>Hogy egye fene…
r>
r>Ekkor gerincembe a
r>Dárdát belevágták, meghaltam!
r>Átok már minek!
r>
r>Az ötös és hatodik
r>Csigolyák… nem viselkednek jól.
r>Dárda csak roncsolt.
r>
r>Időben: Nagy Francia
r>Forradalomkor, vajh' mi történt?
r>Ősöm mit csinált?
r>
r>Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott senrjon csokorban, önéletrajzi írásként.
r>
Régi időkben az aratás zene volt…
r>
r>(Bokorrímes)
r>Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
r>Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
r>Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
r>Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
r>Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
r>*
r>
r>(leoninus csokor)
r>Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
r>Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
r>A nép, az Istenadta nép…
r>
r>Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
r>Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
r>Szépen megértett búzát öntene!
r>
r>Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
r>Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
r>Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
r>A gép, ez az otromba gép…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
r>Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
r>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.
r>
r>Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]
r>
Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
r>Magyarok szeretik a kenyeret,
r>Jó, ha tudnak… ehetnek eleget.
r>Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
r>
r>Vecsés, 2022. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott aratás idejére…
r>