Idő 
Értékelés 
Értékelés Én és a holdvilág, kézen fogva ballagunk az éjben,
r>Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében…
r>Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében?
r>
r>Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket,
r>Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket…
r>Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem,
r>Ő a legnagyobb teher, én őt fájón viselem.
r>
r>Mik vagyunk mink, tán' vándorló muzsikus legények?
r>Lehet, hogy az lennénk, ha bánatok nem lennének…
r>A lélekhárfa folyton zengeti a húrokat,
r>Árokparton, most nem is látom a virágokat…
r>*
r>Hold, mint kísérő,
r>Folyton jön, mindenfelé.
r>Utat világít.
r>*
r>Holdfényben látok,
r>De nyugalom nem kísér!
r>Boldogtalanság…?
r>*
r>Holdfényes vaksötét ölel körül,
r>Magamhoz is veszem én emlékül…
r>Sötétet kell szeretnem… örökül…
r>
r>Vecsés, 2016. április 2. –Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban…
r>
Azért vagyok, mert észlelek, érzek és gondolkodok,r>aztán szárnyalok., bukok, álmodozok és törekedek,r>mint a régi romantikusok, akik akkoriban tintával írtak,r>de szavaim azt követelik, hogy tűzzel írjam versemet.r>Az élet kezdettől fogva soha nem volt unalom.r>A koponyám rejtett titkaiban ezt szabadon bevallom.r>r>r>Korunkban a nyílt leleplezés szabály,r>szóval elmondom mint senki bolondja:r>Ismerem a misztikust és a hétköznapit,r>a józan észt és amit az őrület hagyott.r>Így nincs semmi, amit el nem mondhatokr>koponyám rejtett titkai közt ott vannak az adatok.r>r>r>Forró hangos rímekben írom le életem,r>a lázat és a győzelmet, lázadást és lebukást,r>a szárnyalást mely által veszélyben lebegek,r>aztán görnyedten és tétován tovább megyek.r>Tehát a béke és a megkívánt nyugalom idején,r>koponyám rejtett titkai sorolják hogy ki is vagyok én.r>S
Ott, ahol a fény megtörik,r>a szivárvány és a csillagokr>kedvüket szegik, ott hagytadr>el szívemet.r>Azóta árnyak suttogtakr>különös formájú szavakat:r>Hogy a szemedből loptam ki hangokat,r>hogy lángra gyújtsa szívedet...r>Valóban szemedbenr>láttam meg mindent,r>mi ajkam beszédre késztette,r>hogy neked szerelmet valljak,r>hogy szívedet felkészítsem ar>szerelemre.r>És tényleg erre nem számítottam:r>hogy mindez zsákutca lenne...r>Mentünk ketten, még emlékszem erre...r>A "végtelen", múló szerelemre.
Milyen gyakran gondoltam: „Elég volt! Nincs több!”r>ahogy néztem az élet hullámai törését r> határtalan és örök partján, a boldogság csúcsait,r>a kétségbeesés völgyeit és a perzselő bánatotr>amely folyton azt ismételte: „Nincs holnap”.r>r>Hányszor éreztem a testem terhét, Súlyának észlelését, r>az élet burkolat varratainak foszlásait, és a hiábavalóság r>és üresség éjszakáit, amelyek csak szabálytalan r>és kaotikus álmokat okoztak. Mégis, a sors kereke r>könyörtelenül forgolódott szélsőséges adagokban.r>r>De aztán a habozás, a csábítás és a bukás:r>-Várjatok! Még nem végeztem. Még éberen élni akarok!r>A megváltás pillanatai, mint egy fuvola távoli dallama,r>a fiatalságból feltámadt illat, egy érintés, amely elnémít.r>Ezek azok a ritka esetek, amikor a csoda belopja magát a lélekbe,r>r>és határozottan kijelenti, hogy nincsen végleges cél.
Éjnek sötétjét suvickoljar>Az ébredő nappal.r>Lecsapódott harmatban mosdikr>Az ásító hajnal,r>Majd harsányan kukorékolr>Frissen mosott arccal.
