Idő 
Értékelés 
Értékelés A rózsák is épp úgy szenvednek néha,r>mint az emberi szív, melyben mélyen ott lakikr>minden szenvedés, olyan mélyre zárva,r>hogy ne tudják többé felszakítani.r>r>Éppen úgy hullik apró harmatkönnyük,r>míg végig gördülnek szirmuk oldalán,r>átlátszó kristályként szirmukra tapadva,r>s mégis: talán a legszebbik virág.r>r>A rózsák is olyanok, akár az ember,r>ki épp úgy hullajtja lelke szirmait,r>gyöngyöző könnyként lelkébe temetve,r>hogy ne hallja senki sóhajtásait.r>r>Ők is elhalnak, mikor a szirmokr>hervadt elmúlással földre hullanak,r>s akkor ébrednek fel, mikor az eső hull,r>s águkra újabb bimbókat fakaszt.r>r>Az ember is olyan, akár a rózsák,r>csak nem látszik rajtuk, milyen súlya van,r>egy oktalan szónak, mely lelküket nyomja,r>s belülről sírva könnyet ontanak.r>r>Az ember is épp oly széppé tud válni,r>mikor a lelkében új remény fakad,r>megszépül ő is egyetlen mosolytól,r>mikor szívében újra lesz tavasz.
Mit tennél, mondd, ha minden egyes álmodr>összeomlana olyan hirtelen,r>mint egyetlen pillanat megtörő varázsa,r>s nem tudnál tenni semmit ellene?r>r>Ha a szívedben égő éltető szikrar>kialudna egy röpke perc alatt,r>s ha az ablakon besütő napfényr>melege már csak múlt emlék marad? r>r>Mit tennél, mondd, ha nem találnál többé,r>s nem marad más, csak puszta kőfalak,r>mely nem ád meleget, s hűvös némaságbanr>kellene élni minden napodat?r>r>Talán akkor majd ráébrednél végre,r>Hogy a lelkemben túl sok seb maradt,r>melyet te okoztál, és miattad vérzik,r>s hiába kötözöm, mégis ott marad?r>r>r>Talán akkor majd megértenéd végre,r>hogy te tépted széjjel minden álmomat,r>hiába vársz rám, nem találsz meg többé,r>s az üres falak már nem adnak vigaszt?r>r>Kereshetsz mást, hisz annyi minden van mégr>rajtam kívül, mely boldogságot ad,r>de úgy ahogy én, sosem tud szeretni r>senki, s benned is mély sebet fakaszt.
Mit tennél, mondd, ha minden egyes álmodr>összeomlana olyan hirtelen,r>mint egyetlen pillanat megtörő varázsa,r>s nem tudnál tenni semmit ellene?r>r>Ha a szívedben égő éltető szikrar>kialudna egy röpke perc alatt,r>s ha az ablakon besütő napfényr>melege már csak múlt emlék marad? r>r>Mit tennél, mondd, ha nem találnál többé,r>s nem marad más, csak puszta kőfalak,r>mely nem ád meleget, s hűvös némaságbanr>kellene élni minden napodat?r>r>Talán akkor majd ráébrednél végre,r>Hogy a lelkemben túl sok seb maradt,r>melyet te okoztál, és miattad vérzik,r>s hiába kötözöm, mégis ott marad?r>r>r>Talán akkor majd megértenéd végre,r>hogy te tépted széjjel minden álmomat,r>hiába vársz rám, nem találsz meg többé,r>s az üres falak már nem adnak vigaszt?r>r>Kereshetsz mást, hisz annyi minden van mégr>rajtam kívül, mely boldogságot ad,r>de úgy ahogy én, sosem tud szeretni r>senki, s benned is mély sebet fakaszt.
Öreg idő. Mi lenne, mondd? Ha szunnyadnál kicsit néha,r>S nem lepnéd be a fejemet ezüstfehéres csókkal?r>Nem ráncolnád a homlokom égig feltörő gonddal,r>s hagynál szeretni, élni még, úgy, ahogy álmaimban.r>r>Neked egy élet annyi csak, amíg a gyertya lángja lobban,r>nincsen fájdalmad, örömöd, s szíved sincs, amely dobban.r>Öreg idő. Ne siess úgy. Hagyd, hogy eljussak néhar>oda, hol gyűrött perceim hevernek halomba hullva.r>r>r>Világok múlnak. De neked pillanat csak az élet,r>nincs reményed sem álmaid. És neked feledni könnyebb.r>Ha lenne szíved tán értenéd, mért fáj úgy, ha a végzetr>úgy sodor el, hogy nem viszel magaddal semmi szépet.r>r>Öreg idő. Ne rohanj úgy. Neked egy perc csak az élet!r>De nekem múlik, nem örök. S odaát puszta tél lesz.r>Hagyd még szeretni egy kicsit, s őrizni azt, mit féltek,r>Ne siess úgy! Hisz értük kel nekem a nap az égen.r>r>r>Még hadd simítsam, arcukat mielőtt télbe érek,r>s lássam azt, hogy az álmaik elérve révbe érnek.r>Akkor tán könnyebben megyek, s nem fáj úgy, ha a végzetr>őrült viharként elsodor, hisz tudom: volt miért élnem.
Miért jó az, ha tűző nap süt, ésr>s ronggyá égeti bőrödetr>vad melegével, s izzadtságcseppekr>képeznek rajta gyöngyöket?r>r>Mért nem tud végre adni az Istenr>egyszerre annyi meleget,r>amely nem éget, felmelegít csak,r>s messzire űzi a hideget?r>r>Miért kell oly sokszor fagyban, hóbanr>dideregni, s az hogy lehet,r>hogy míg te fázol, mások henyélnek,r>s mégis övék a tisztelet?r>r>Miért kell mindig egyeseknekr>annyit szenvedni más helyett?r>Miért nem szeret egyformán Istenr>minden anyát, és gyermeket?r>r>Miért nézi a szenvedésünk?r>Mért büntet minket ennyire?r>Hiszen nem tettünk semmi rosszat,r>csak azt szerettük, kit nem lehet.r>r>Oly sok védtelen, ártatlan gyermekr>szenved ok nélkül. Istenem!r>Mért nézed végig szenvedésük,r>ha a hatalmad végtelen?r>r>Mért nem ott mutatsz égi fényt fel,r>hogy meglássák azt a kis jelet,r>mely hozzád vezet, hisz benned bíznak!r>Mondd? Most merre vagy? Istenem!r>r>Ne engedd azt, hogy ártatlan gyermekr>bűnhődjön annyi rossz helyett!r>Gyógyítsd meg őket, s azt hívd magadhoz,r>ki nem érdemli az életet!
