Idő 
Értékelés 
Értékelés Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
r>Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
r>Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
r>És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?
r>
r>Élet talán nem is lélektanból áll,
r>Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
r>Csak karcolnak az életlen pengékkel,
r>Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!
r>
r>Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
r>Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
r>Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
r>
r>Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
r>A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
r>Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
r>Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
r>Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.
r>
r>(Septolet)
r>Hangtalan neszek,
r>Ideértek legyek,
r>Ők fenegyerekek,
r>Erdőben mit esznek?
r>
r>Ledőlni fűbe,
r>Délutáni pihenőbe…
r>Örömbe.
r>
r>(Senrjú -s HIAQ)
r>Élvezem új erdőt,
r>Mindenhol lélekemelőt.
r>Esőisten szeret.
r>
r>Mókus, le is jött már
r>A fűbe, becses teremtmény.
r>Lelkem nagyon pezseg.
r>
r>(Anaforás halmazrímben)
r>Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
r>De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
r>Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
r>De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.
r>
r>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.
r>
Mintha fájna ősznek a táj,r>Sose sírj, ha elmúlt a nyár.r>Mért szomorú, könnyes az ősz,r>Azt se mondtad, hogy visszajössz.r>r>Néma a táj, dobban a szív,r>A csillagos éj utcára hív.r>Sose sírj, ha elmúl az ősz,r>Magányos éjszaka bánata űz.r>r>Mért mondtad, hogy nincs már tovább,r>Könnyem csöpög, fáj a magány.r>Nincs visszaút, hisz vége már,r>Hidd el, én se bírom már soká.r>r>Mintha fájna ősznek a táj,r>Örök tél jön, hószakadás.r>Égő fájdalmam nem bírja már,r>Elhervadt vázámban a rózsaszál.r>r>Mintha fájna ősznek a táj,r>Sose sírj, ha elmúlt a nyár.r>Borús az ég, esőre áll,r>Elmentél, elmúlt a nyár.r>r> Szomorú szerelemElengedés
Szívem szeret egy hű melódián,r>Téged keres minden dallamán.r>Minden utam tehozzád vezet,r>Egy álomvilág köt össze veled.r>Szerelemr>Szívem szeret egy hű melódián,r>Az ifjúságunk legszebbik nyarán,r>Tova tűntek mint egy délibáb,r>Csak szól szomorúan sír a gitár,r>Szerelemr>Hát játszd újra el a szívem dallamát,r>Keserű könnyeink fájó hajnalát.r>Szívem szeret az emlékeim harmatán,r>Hó szín reményű fénylő csillagán,r>Úgy szeret.r>Próza: miért sír a szív ennyi év után,r>Miért öregszünk meg ilyen korán?r>Örökké játssza a dalt a szívünk ritmusán.r>S őrzi az elmúlást a teli holdvilágr>Szívünk fölött egy őrző angyal szállt.r>Szerelem.
Ismerlek, már láttalak Terka!
r>Beléd estem, ó perc múlása.
r>Ne légy velem cudar,
r>Ismerkedjünk hamar.
r>Szerelmünk talán karnyújtásra.
r>
r>Pokolban élek, nem vagy enyém!
r>Pedig ha tudnád, hogy szeretném…
r>Gyere, ölelj már meg,
r>Gyere, lepjél, no-meg.
r>Már, jaj, de szívesen megélném.
r>
r>Egyszer már láttalak, Te Terka!
r>Nem áll meg idő elmúlása!
r>Ne vesztegessük el,
r>Szeressünk, nagy fénnyel!
r>Bízok, szerelmünk karnyújtásra…
r>
r>Vecsés, 2021. július 4. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
