Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten…
r>A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem,
r>Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem.
r>*
r>Jövő kérdése
r>Ez: lenni vagy nem lenni?
r>Merre és hová?
r>*
r>Jövő kérdése
r>Ez: lenni vagy nem lenni?
r>De mégis, hogyan?
r>*
r>Milyen volt a múltam, mit tettem, hogyan és mit nem tettem,
r>Volt-e, hogy igaztalanul, vagy bántóan viselkedtem,
r>Vagy én voltam a Krisztusi tisztaság? Mindent jól tettem?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>Merre és minek?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>Jártam? És mikor?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>tettem-e és mit?
r>*
r>A múlt könyve bizony, már be van csukva,
r>Sok-sok lapja, már össze van ragadva,
r>Pedig kéne olvasni… lélek vágya.
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Mozgatórugó!
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Mi a szándékunk?
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Szándékunk jóm-e?
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Jó ember leszünk?
r>*
r>Embert vezérlik a jó, vagy a rossz gondolatai és az érzései.
r>Gondolatain talán változtathat, de ami marad… az érzései.
r>Embert gondolatai befolyásolják, de irányítják... érzései.
r>
r>„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
r>Ki folyton jót tesz, lassan önnön maga lesz beképzelt.
r>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.
r>
r>„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
r>Ki folyton jót tesz, lassan önön maga lesz elcsépelt.
r>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.
r>
r>A jövő az élet záloga, enélkül nincsen lét,
r>De hogy jövő mi lesz, ki határozza meg? Mi a tét?
r>Elhagyatottan, kivetetten hal, ki odaadja az utolsó fillérét…
r>A baj az, hogy tudjuk, oly' kevesek lelik vagy érik meg az élet értelmét.
r>*
r>Feltenni kérdést:
r>Hogy lenni vagy nem lenni?
r>El kell dönteni…
r>
r>Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban & önéletrajzi írásként.
r>
(Bokorrímes)
r>Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend!
r>Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend?
r>Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó,
r>Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó!
r>*
r>
r>(HIQ csokor)
r>Sűrűség
r>A masszív csendem.
r>Rám szorult...
r>
r>Hallgatok,
r>Nagy vehemensen.
r>Tudni kell?
r>
r>Nem hallik
r>Szarv súrlódása.
r>Minden áll!
r>
r>Kígyóbőr
r>Avarban csendes...
r>Egerek?
r>
r>Unalmas
r>Ücsörgő magány...
r>Egyedül.
r>
r>Maradjak?
r>Mi a fenének?
r>Unom már...
r>
r>Köhögők!
r>Torkom... poros lett.
r>Nincs vizem.
r>
r>Megyek is…
r>Zaj, elcsendesül.
r>Ez volt nap!
r>
r>Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Vendégem lehetnél, Etelka!
r>Élvezettel rád másznék még ma.
r>Szerelem oltárán,
r>Áldoznánk… netalán.
r>Szeretném… élvezném tested… ma.
r>
r>Vendégem lennél és a párnám?
r>Fejemet hasadra hajtanám.
r>Húsidat zabálnám,
r>Cickókat csókolnám.
r>Szeretném élvezeted, bíz’… ám.
r>
r>Vendégem lennél lepedőmön?
r>Heverésznél, ezt gyűrőcködőn.
r>Simítgatnám tested,
r>Simogatnám lelked.
r>Vágyom orgazmusod örökkön.
r>
r>Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Hogyan is birtoklom a földi kincsem,
r>Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen…
r>Hogyan is birtoklom a földi kincsem.
r>*
r>
r>(Bokorrímes csokor)
r>Bizony benned mind ezeket föltalálom,
r>Mindaz mindenestől az én ideálom,
r>Örök hűség és a mélységes szeretet.
r>
r>Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte,
r>Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te!
r>Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom,
r>Kivel az életet, nagy szeretetben járom.
r>
r>Te kedvesem, a fiam, meg a lányom
r>Vagytok nekem… az örök boldogságom.
r>
r>Amikor meg rám nevet a két kis angyal
r>Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal,
r>Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet,
r>Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet…
r>
r>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] „A Lia dalokból I.” c. versének átirataként.
r>
Most meg mi legyen velem?
r>
r>De már egy lerúgott bakancsként
r>Szívem él megátalkodottként.
r>Életből élet lesz,
r>Vesztésből semmi lesz!
r>Szemed fénye voltam, áldottként!
r>
r>Itt hagytál, elmentél, elhagytál…
r>Most éljek úgy, mintha… vad halál?
r>Messze vagy, nem vagy itt.
r>Nem tudod mi van itt.
r>Ne bánjam, ha érkezik halál?
r>
r>Élni pedig kéne… érdemes.
r>De egyedül élni kétséges.
r>Életből élet lesz,
r>Halálból, halál lesz.
r>Élni pedig kéne… érdemes?
r>
r>
