Idő 
Értékelés 
Értékelés Énekeljünk Cipriának, r>Drága kincs! r>Mert ez élet-asszonyának r>Párja nincs. r>Rózsa nyíl ennek nyomában, r>Bársony ennek birtokában r>A bilincs. r>r>Énekeljünk Cipriának r>Egyaránt; r>Engem is nyájas fiának r>Tegze bánt, r>Amiolta szép szemeddel, r>Rózsaszín tekinteteddel r>Tőrbe hányt. r>r>Énekeljük felsegítő r>Karjait r>S a szerelmek lelkesítő r>Lángjait. r>Vígadozzunk, és magunknak r>Osszuk édes ajjakunknak r>Csókjait. r>r>Óh de kincsem! a te szíved r>Ég-e még? r>Úgy, miként ez a te híved r>Szíve ég? r>Látom ellobbant szemedről, r>Lángoló tekintetedről... r>Már elég. r>r>Hátha engem sírom árka r>Nyelne bé: r>Boldog élted, szép madárka, r>Lenne-é? r>Ah, ha én elvesztenélek, r>Mit csinálnék, drága lélek! r>Óh - óh - jé? r>r>Angyalocskám! csak te bírod r>Szívemet, r>Míg ölemből puszta sírod r>Eltemet. r>Addig is, míg csak lehellek, r>Tégedet forrón ölellek, r>Hívemet. r>r>Csak te is hívedre nézzél, r>Kedvesem. r>Csókra új csókot tetézzél r>Szívesen. r>Így lehet hűségbe lennünk, r>Karjainkon megpihennünk r>Csendesen. r>r>Hű galambom! kőlcsönözzünk r>Szíveket, r>Szíveinkre úgy kötözzünk r>Lépeket. r>Csókjaink közt egybefolyjunk, r>Új szerelmünkről danoljunk r>Verseket. r>r>Szádra szám egy gerjedelmes r>Csókot ád, r>Mint igaz szívem szerelmes r>Zálogát. r>Jól tudom, hogy míg csak élek, r>Hív leszel te 's, drága lélek; r>Csócsi hát!r>
Hegyes fogakkal mard az ajkam, r>Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, r>Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak, r>Harapj, harapj, vagy én haraplak. r>r>Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, r>Csak szép játék vagy, összetörlek, r>Fényét veszem nagy, szép szemednek. r>- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. r>r>Úgy kéne sírni s zúg a vérem, r>Hiába minden álszemérem, r>Hiába minden. Ölbe kaplak: r>Harapj, harapj, vagy én haraplak!r>
Minden virágát életemnek, r>Melyet még sorsom nyújtogat, r>Vidám vagy gyászló szín alatt, r>Örömimnek vagy keservemnek, r>Barátság s Szerelem, r>Tinéktek szentelem. r>r>Minden virágát életemnek r>Vígan fűzöm hajam körűl, r>Az ég borong és felderűl, r>S tavasszal új rózsák teremnek, r>Barátság s Szerelem r>Míg ti laktok velem. r>r>Minden virágát életemnek r>Hervasztja sírom egykoron, r>S túl földi kényen s bánaton r>Ott szent nyugalmát enyhelyemnek r>Barátság s Szerelem r>Karjaitokban lelem. r>
Fegyverben réved fönn a téli ég, r>kemény a menny és vándor a vidék, r>halkul a hó, megáll az elmenő, r>lehelete a lobbant keszkenő. r>r>Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon r>helyezkedik a csontozott úton; r>kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, r>zúzódik, zizzen, izzad és buzog. r>r>De fönn a hegyen ágyat bont a köd, r>mint egykor melléd: mellé leülök. r>Bajos szél jaját csendben hallgatom, r>csak hulló hajam repes vállamon. r>r>Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén r>szerelem szólal, incseleg felém, r>pirkadó madár, karcsú, koronás, r>de áttetsző, mint minden látomás.
Tizennyolc évednek csodáját, r>Aranyos, szép lyány-ifjuságod, r>Titkaid és a várt titkokat r>Ajkaiddal miért kinálod? r>r>Fájó fejemet símogatva r>Nézz bele nagy, fáradt szemembe, r>Ma szeretlek és diákosan r>Megfrissült a csókjaim kedve. r>r>Ma megbódulok friss testedtől, r>Mint tubarózsa illatától, r>Ma szeretlek és fájdalmasan r>Rejtenélek el a világtól. r>r>De ha holnap ifjabbat látsz majd, r>Erősebbet, szebbet, delibbet, r>Te, forró, kedves, kívánkozó, r>Megmaradsz-e hűnek, szelídnek? r>r>Én nem hívlak, Te akarsz jönni, r>Ma még könnyű, szokott a bánat, r>Tán nem ölne meg a búcsúzás, r>Ma még irgalommal kívánlak. r>r>Ma még futhatsz s itt hagyhatsz bátran r>Imát s átkot összerebegve: r>Jaj, a te szép, gyönyörű nyakad r>Ne kerüljön fojtó kezembe.r>
