Idő 
Értékelés 
Értékelés Felhőkről lesöpörve r>kertek közt vagyunk a tenger alatt. r>Lángoló fehér ablakok r>melyekből csalogányok parádéznak a Napba. r>r>A síkság városaiból jöttünk-e r>vagy démonok Hold-tavaitól? r>r>Egész tested: szárny. r>Félig látott Világok lánya; r>együtt röpülünk hússziklákhoz r>hajdani szeretők hamvai alatt. r>r>Itt nincs rend, r>nincs évszak, nincs nyomor; r>csak vágyaink vannak r>föltárva a ködben. r>Itt szellemek születnek újra minden pillanatban r>a te arcod pókhálójában. r>r>Hajad összevegyült kis gyerekekkel r>kik holdsugárban nevetnek; r>lepkék szállnak le ajkadra pihenni r>szavaid ruházzák a táncoló csillagokat, r>mik könnyedén hullanak a földre. r>r>Te olyan monumentálissá lettél r>és én olyan álmossá. r>Víz csorog le fénylő melleiden. r>Egy perc múlva te árnyék leszel r>és én álmomban tűzláng r>r>Találkozunk majd, r>folyosók kinyílnak, r>bever az eső, r>kutyák égető harapásai lesznek rajtunk. r>És sodródunk a tér minden Holdjainak r>csodás érintéseivel r>a majdani szeretők, r>vérüket egybevegyítve r>a szív titkos sikátoraiban.r>
Ámor múlattába r>Egy sisak aljába r>Nefelejcset űltetett, r>r>Kit saját kezével, r>Az élet ízével r>Nyájasan öntözgetett. r>r>Lám, a kedves Hébe r>A bajnok szívébe r>Mely hatalmat vehetett.r>
Oh, lyányok észre nem vett csapatja, r>Kihagyott asszonyok, r>Meg nem vásárolt drága hetérák, r>Óh, minden rendű némberek tömegje, r>De nagyon szomoru vagyok, r>De nagyon szerelmes. r>Mások gyűrölték nyoszolyátokat, r>Mások pecsételték le szájatok r>S boldog igát r>Testetekre mások erőszakoltak, r>Mások, mások, nem én. r>r>Óh, induló nők, r>Szerelmetes gyanakvók, r>Rövid szoknyákban s iskolás könyvekkel, r>Kik megálmodjátok r>Gyönyörűségét a szabadulásnak, r>A Mindennek, Egynek és Egyetlennek r>S kik itt nőttök vén szemem előtt r>Adó, nagy nőkké, r>Kik csak tévedésből lehettek enyéim, r>Mert nőnek az ifjú férfiak is r>S aki kóstol belétek, r>Mások, mások, nem én. r>r>Óh, nagyszerű Szerelem, r>Minden nőnek szerelme, r>Borzasztó Lehetetlen, r>Bolond álom-beszéd, r>Nő, minden nő: r>Szemem s derekam fázik, r>Ha rátok gondolok r>S kis uccákon párosan r>Járnak a szerelmesek: r>Egy nővel minden betelik r>S az okos hímek olyan boldogak, r>Mások, mások, nem én.r>
Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős r>Szép szeretőjét nagyon szereti r>Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az r>iszapba, ha elfáradtak r>Csak símogatja és nagyon szereti r>Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga r>Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is r>Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát r>Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném r>Éppen mint a medrét a folyó.r>
Szép, ősi szó, mámoros messze illat, r>Távoli akkord, fájó és örök, r>Beárnyékozod borús álmainkat: r>Égi követ liliomok között. r>A végzet voltál vesztett ifjúságom r>Szent tavaszában: élet és halál, r>Bús életem és gyönyörű halálom r>És elhagyál! r>r>Emlékezem reád vigíliákon, r>Könyvek és könnyek és borok között, r>Ha elkerül a béke és az álom r>S az elmúlás rút váza rám zörög. r>Emlékezem és nem fáj már az élet, r>Emlékezem és nem fáj a halál: r>Szelíd arkangyal, nyilad erre téved r>És eltalál!r>
