Idő 
Értékelés 
Értékelés Drága kincsem, galambocskám, r>Csikóbőrös kulacsocskám! r>Érted halok, érted élek, r>Száz leányért nem cseréllek. r>r>Megvídító orcácskádat, r>Csókra termett kerek szádat r>Ha a számhoz szoríthatom, r>Zsuzsiét nem csókolgatom. r>r>Óh, hogy kótog a kebeled, r>Melyben szívemet viseled! r>Óh, milyen szép az ajakad r>S arany láncra méltó nyakad! r>r>Karcsú derekadon a váll r>Halhéj nélkűl is szépen áll; r>Nem úgy ám, mint a Mancié, r>Vagy a majd megmondám kié. r>r>Szép a hajad szép szála is, r>Ha kis csikó hordozta is, r>Nem akasztott ember haja, r>Mint a Trézi rőt vuklija. r>r>Édes a te danolásod, r>Jérce-forma kotyogásod: r>Kittykottyod innepi ének r>Bús szívemnek, szegénykének. r>r>Ha bánatim közlöm véled, r>Egy szódra lelkem megéled; r>Ha jókedvem csucsorodik, r>Általad megszaporodik. r>r>Mikor hideg szelek vagynak, r>Elveszed mérgét a fagynak; r>És mikor a hév nyár lankaszt, r>Nékem te megfrissíted azt. r>r>Óh, ha téged nem láthatlak, r>Be óhajtlak, be siratlak! r>S ha képed kezembe akad, r>Szememből örömkönny fakad. r>r>Téged hordozlak útamban, r>Téged ölellek ágyamban; r>És valahányszor felkelek, r>Szerelmedről énekelek. r>r>Együtt be sokszor feküdtünk, r>Bár soha meg nem esküdtünk! r>Az éjjel is, csak megintsem, r>Együtt hálunk úgye, kincsem? r>r>Óh, ha szívünk szerelmének r>Kis zálogi születnének r>S ott űlnének hosszú sorral r>A kuckóban, tele borral! r>r>Bárcsak a feleségemmel r>Téged cserélhetnélek fel, r>Hogy fiakat, leányokat r>Szűlnél, apró kulacsokat: r>r>Zsanám meg kulaccsá válna, r>Borral mindég színig állna. r>Az ő bőre úgyis csikó, r>Beléférne négy-öt akó. r>r>De jaj, engem ide-tova r>Elvisz a Szent Mihály lova, r>Szerelmed megemészt végre, r>És te maradsz özvegységre. r>r>Keserves sors! adjatok bort! r>Lakjuk el előre a tort; r>Ami menne más kutyába, r>Jobb, megy a magunk torkába. r>r>Akadtam még egy bankóra, r>Kit szántam szemborítóra: r>De vakságtól ki már nem fél, r>Minek annak a szemfedél? r>r>Kincsem, violám, rubintom! r>Itt az utólsó forintom: r>Érted adom ezt is, tubám! r>Csak szádhoz érhessen a szám. r>r>Óh, csókollak, óh, ölellek! r>Míg moccanok, míg lehellek: r>Tested tegyék hólttestemhez r>És ezt az írást fejemhez: r>r>"Útas, köszönj rám egy pint bort: r>Itt látsz nyúgodni egy jámbort, r>Kedves élete-párjával, r>Csikóbőrös kulaccsával!"r>
Be nagyra-nőttél, r>Be szépre-nőttél bennem, r>Én kidacolt, drága szerelmem. r>r>Elfojtanálak, r>Ha enyhe volna multam, r>De bűnöztem, de nem tanultam. r>r>Sorsom fokára r>Szerelmes ibisz-pelyhek r>Most már fészket-kérőn cipelnek. r>r>Be jó dacolni, r>Be jó a cifra bánat, r>Be jó bolondulni utánad.
Azért szeretlek Anna, mert nagy emlék, r>A tünde múlt örök hárfája vagy, r>Mert fölzokog egy szép, bús végtelenség, r>Ha visszazendül távozó szavad. r>r>Azért szeretlek Anna, mert veled kerestem r>A májuséj kárpitján csillagot, r>Mely őszök őszén és dermedt telekben r>Fiatal lánggal ott tovább ragyog. r>r>És tündököl egy messzi szerelemre, r>Mely győztesen zeng sors és sír felett r>S elmúlt kezek búcsúzásán merengve r>A szűz magasban fénye megremeg!r>
Jön búsan az éjjel, orcája borong, r>Hűsen lebeg a nyúgoti szellet, r>A fülmile csattog, a lyányka bolyong r>Susogó bokrai mellett. r>Ó merre leányka? homályos az ég, r>Nézd, csak maga fénylik csillaga még r>Tisztán a szerelemnek. r>r>Fenn ha a szerelemnek csillaga még, r>E lészen a lyányka vezére, r>S bár légyen örökre homályos az ég, r>Nem száll remegés kebelére. r>A fülmile csattog, az estveli szél r>Szárnyain lebeg és zúg a falevél, r>S ébred tüze képzeletemnek. r>r>Búsabb lesz az éjjel, orcája borong, r>Hűsebb a nyúgoti szellet, r>A fülmile csattog, a lyányka bolyong r>Susogó bokrai mellett. r>Ó lyányka! sötétbe borúlt a határ, r>Nézz széllyel, az égen csillaga már r>Elhúny a szerelemnek. r>r>Hagyd légyen örökre sötét a határ, r>Nem remeg a lyány kebelében, r>S húny a szerelemnek csillaga bár, r>Felserken az hajnal ölében. r>A fülmile csattog, az estveli szél r>Szárnyain lebeg és zúg a falevél, r>S lángol tüze képzeletemnek. r>
Kedvesem, gyönyörüségem, r>Könyörülj már rajtam, kérlek; r>Én kimondhatatlanom, hogy r>Nem tudok eltelni véled! r>r>Nézlek, bámullak, csodállak; r>Szemeim kéjtelve úsznak r>Bájaid fényözönében, r>Amíg végre belefúlnak. r>r>Mert hiszen ki tudna nézni r>Hosszasan a fényes napra? r>Megvakulok így hát én is r>Egy pár percre, pillanatra. r>r>Szépségednek örvényétől r>Elkapatva, fuldokolva r>El-elmerülök, azonban r>Fölvet a hab, félig halva. r>r>Azután eszemre térek, r>Az hogy elnyom enyhe álom. r>Haj de ott is megjelensz te, r>S nyugtom abban sem találom. r>r>Fölébredve, rád pillantva, r>Bájaid megint gyötörnek; r>Alig bírom már a terhét r>Ennyi isteni gyönyörnek. r>r>Mert, én édesem, szerelmem, r>Ami sok, az mégis csak sok; r>Ha a mennyország szakad rám, r>Az alatt én leroskadok. r>r>Karjaid közé fonódom... r>Arcodon ég a hivó pir; r>Fürteidnek denevére - r>Szívom ajkad, mint a vampir... r>r>És ölellek, és csókollak, r>Besohajtlak, belehellek; r>S nem elég! Ugyan mondd, édes, r>Hova legyek én már veled?r>
