Idő 
Értékelés 
Értékelés Én véreim, búsak, szegények, r>Tudom én azt, hogy kell az ének, r>Kell a zsoltár, kell a fohász, r>Kell a hit, de ne higyjetek r>Soha a papok istenének. r>r>Tőle jött minden kénes átkunk, r>Sok meg nem hallott imádságunk, r>Földi poklunk, ős kárhozás, r>Szolga-voltunk, szegény sorunk r>És hogy mi még mindég csak - várunk. r>r>Ne dőljünk a szent Kába-kőre, r>Várjon égi csodát a dőre. r>Nekünk az élet a malaszt, r>A mi üdvünk a változás, r>A mi imánk: mindig előre. r>r>Én véreim, búsak, szegények, r>Tudom én azt, hogy kell az ének, r>Kell a zsoltár, kell a fohász, r>Kell a hit, de ne higyjetek r>Soha a papok istenének. r>
Zsibbadt sokáig olvasatlanul r>(Inni, vadászni sokkal könnyebb r>Magyar kastélyban), s végül kidobták r>Bűnöknek bűnösét: a könyvet. r>r>Jó könyv volt: elmés, szép Voltaire-kötet, r>Nagy rombolások szent harctevője. r>(Egykoron volt még a magyar úrnak r>Tisztessége és agyvelője). r>r>Ma már a kastély unja a betűt, r>Retteg a könyvtől, s hunn trágyadombok r>Várják Voltaire-től egészen máig, r>Aki könyvekben nagyot mondott. r>r>S a trágyadombnál elment valaki, r>Egy szennyes zubbony, egy éhes elme, r>S isten bárányát, Voltaire ó könyvét r>A trágyadombról fölemelte. r>r>Belenézett, és megdördült az ég, r>Dühtől gyúltak föl bús, izzadt orcák. r>Hajh, fázni fog még e könyvtől, tűztől, r>A papos, úri Magyarország. r>
Tekints meg, óh, Uram, mert gyötrelemben vagyok, az r>én belső részeim elepedtek, elfordult az én szívem én r>bennem: mert ellened rugódoztam: ott kinn fegyver pusztít, r>otthon halál vagyon." r>Jeremiás siralmai I. 20. r>r>Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl, r>Süketült szívvel meglesem, r>Hova szaladjak szemet behunyva, r>Halálról más halálra borulva r>Gonoszul és fegyveresen: r>Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl. r>r>Tátongó puszták strucc-madaraként r>Rosszalkodok, futok, csalok: r>Elfordult az én szivem énbennem r>S úgy kell magammal is verekednem, r>Miként egy följáró halott, r>Tátongó puszták strucc-madaraként. r>r>Magam utálván mást is gyilkolok r>S mások lándzsáját keresem, r>Ki elvesztette magát és utját, r>Szememet vér-patakok befutják r>S én rohanok fegyveresen: r>Magam utálván mást is gyilkolok. r>r>Fölöttem az Ég oly igézetes, r>Oly változatlan a világ, r>Mint fegyvernek s halálnak előtte, r>Mint mikor még nem hulltak belsőmbe r>Epesztő dög-matériák: r>Fölöttem az Ég oly igézetes. r>r>Tekints meg engem, tekints meg, Uram, r>Ejtesd el bolond fegyverem r>S ha mindenek ellen vad düh kínoz, r>Fektess le szépen halottaimhoz, r>S arcomat hozzád emelem, r>Tekints meg engem, tekints meg, Uram.r>
Mikor elhagytak, r>Mikor a lelkem roskadozva vittem, r>Csöndesen és váratlanul r>Átölelt az Isten. r>r>Nem harsonával, r>Hanem jött néma, igaz öleléssel, r>Nem jött szép, tüzes nappalon r>De háborus éjjel. r>r>És megvakultak r>Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, r>De őt, a fényest, nagyszerűt, r>Mindörökre látom. r>
Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>legaranylóbb hajad Neked van, semmi kétség! r>r>Mekkora tág szem, r>mekkora tág szem, r>mosolyogva, kitárva mekkora kékség! r>r>Érzem, szeretlek, r>nagyon szeretlek, r>látom, elefántcsont-ujjad csókokat int már, r>r>Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>az erdőn oly egyedül vagyok immár, r>r>az erdőn, a világon, r>az egész világon r>nincs közelemben senki se, nézd, r>r>bátran lejöhetsz most, r>hozzám lejöhetsz most, r>ó, milyen ujjongó szerelem vad vágya emészt! r>r>Lihegve kivánom, r>csókolni kivánom r>csillagfogú szád forró pirosát, r>r>ölelni kivánom, r>szorítni kivánom r>láthatatlan tested drága husát. r>r>Soha még szerelem, r>senkit még szerelem r>nem szállt meg úgy, ahogy engem elővett, r>r>levetem ruhámat, r>valamennyi ruhámat, r>meztelenül táncolni, tetszeni vágyom előtted, r>r>Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>arcomat homokkal s könnyel mosom - r>r>Ugye öledbe veszel? r>Ugye enyém leszel? r>Isten, én gyönyörűm, én aranyosom!
