Idő 
Értékelés 
Értékelés Minden virágnak, minden kis fűszálnak r>Jut a napból, ha több nem, egy sugár. r>Oh szerelem, te szívek napja, szívem r>Egy sugárt tőled csak hiába vár? r>Nincsen leány, ki engemet szeretne, r>Nincsen leány, ki mondaná nekem: r>Hideg világ van, lelkedet meghűté, r>Jer, melegedj föl forró keblemen! r>r>Nincsen leány, ki mondaná: fáradt vagy, r>Bocsásd vállamra bágyadt fejedet! r>Nincsen leány, ki véremet lemosná r>E homlokról, mely megköveztetett!... r>Magam vagyok, mint a szőlő karója, r>Melyről leszáradt a zöld venyige; r>Madár nem száll rám, csak fölöttem repdes r>Sötét eszméim hollóserege. r>r>Igy foly le majd az ifjuság, az élet, r>Igy foly le tőlem árván, egyedűl, r>Azt veszem észre csak, hogy elfagy vérem r>A halál hideg ölelésitül. r>S ha meghalok, ha megfagyok: szememre r>Megkönnyezetlen szemfedő borúl, r>S ültetni nem fog senki egy virágot r>A sírra, amely rajtam domborúl. r>r>Ott hamvadok majd egy kopott fejfánál, r>Kopott fejfánál, puszta domb alatt; r>Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa, r>Nem jő megnézni senki síromat. r>Meglátogatni csak te fogsz, hogy elzúgd r>Testvéri búdat, éji fergeteg, r>Testvéri búdat, mert hiszen testvére r>Voltál te lelkem érzeményinek! r>
És most és most már r>Nincs bennem avas ijjedelem, r>Rosszabb már nem jöhet a rossznál: r>Elfelejtem s tán kiheverem r>Lódítván magam ölből ölbe. r>r>Kik fajuk óvták, r>Óh, mindig így cselekedtenek: r>Csalódott s fáradt pátrióták, r>Hajszolták maguk sok-sok beteg r>Mámorba, feledésbe, csókba. r>r>Törő, sok szirtnak r>Nem kinálom immár a fejem, r>Bús csodák és sorsok lebírtak, r>Ilyenkor legszebb a szerelem r>S igaza volt Antoniusznak. r>r>Elvész az ország, r>Ha elfogytak az aszkéta szivek r>S fájdalmaim testem mért rontsák, r>Mikor nincsen minek és kinek r>S zsongító asszony-ölek várnak. r>r>Biblia mondja: r>Pusztuló nép vezérei r>Mind-mind a bujaság bolondja, r>Ha már nem tud szépen vérzeni r>S pusztulás hív paráznaságot. r>r>Hős fajom döglik, r>Hiába harc, hiába fájdalom, r>Hiába gőg, hagyjuk a többit: r>Kötél szakadt és én vén hátamon r>Bizsergő vágyak poklát érzem.
Veszett idő! veszett erkölcs! veszett poesis! r>Nem kell nekem, ha mérget hoz, a lépes méz is. r>Egy a szép s jó, egy a rosz s rút, mond a morál, r>Pedig hamis ügy mellett az nem perorál. r>Hiába szól őellene az új aesthesis, r>Csal a ravasz, bolondnak jó még a fapéz is; r>Őrizkedjél ettől, keresztyén olvasó! r>És ahol maszlagot hint ez, ne mulass, óh! r>A rossz madár a szentet is bépiszkolja; r>Ha vétek is, elég hogy szép, ezt gondolja. r>Am nézd a piktort, mint festé itt ezt az angyalt; r>Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt. r>Térde felett, ugyan festve vagyon a gomb, r>De félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb. r>S ím Eszter asszony a szemmel, nézd, még azt is látatja, r>Amit nagy gonddal eltakart szemérmes patyolatja. r>A piktor szép emlőt akart és szép combot látatni, r>Mintha el nem kellett volna a képen takartatni. r>És mintha, ahol ők vannak, nem volna váll és csizma! r>Ah ennyi rosszat szűl az Aesthesis s a Schizma! r>Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum, r>Arról jobb nem is szóllani, mert az mind crimen atrum. r>Nem volt ez így míg szóllhatott a Molnár Albert, r>Ki sok országot látott és igen sok tengert! r>De még akkor tisztelte a nép a Morált, r>S az Aesthesis a rossz mellett nem perorált. r>Még akkor minden azt hitte, hogy szép a jó; r>Most megforditák, Keresztyén hív olvasó! r>Nem kell, nem kell, ha mérget hoz, a lépes méz is!r>
Tenyerembe tettem a lelkem, r>Nézd, milyen szép százlátó üveg r>De ő gyémántokat szedett elő r>Mert ő az embert sose érti megr>
Nagy szívemből a keserűség torka r>Haló tüdőbetegként fölhörög: r>No, valaki itt szép rakásra hordta r>A szenvedést - s ez élet? és örök? r>r>Igen, csak menni s üreges sebünket r>Kitátva hagyni, lepje csak a por r>S Istent keresni: Nagy Bírót, ki büntet r>S bús keresőt ki anyaként apol r>r>S az égre fölhörögni, nem találván, r>És szitkozódni - hátha észre vesz r>S tovább loholni elrugottan, árván, r>Mert Ismeretlenünknek tetszik ez! r>r>Bajnok-futók roppant, őrült arénán, r>Hol mindenképp csak vesztes lehetünk r>S Cézárunkhoz még esdekelni bénán, r>Mert intésétől függ az életünk! r>r>Éhessen bőgni és amit ha bántott, r>Nem bántott így a Mammon ökle sem: r>Rossz mellünk verve sírni miatyánkot, r>Amíg mosolyg az Úr csak csendesen. r>r>Ó szörnyü Úr, kit ember sohse látott, r>Nem görnyedek már több litániát, r>Robbanjon össze százezer világod, r>Nem lesz itt úgyse boldogabb világ!
