Idő 
Értékelés 
Értékelés A tengerbe most hanyatlik a Nap, r>Most fut leggyorsabban a vonatunk, r>Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: r>Megáldalak. r>r>Áldjon meg az Isten r>Minden jóságodért, r>Sok hallgatásodért r>És gonoszságodért. r>Sok rossz, bántó szódért r>Áldassál melegen, r>Sok hidegségedért r>Hevülj a szívemen, r>Úgy is vége most már, r>Úgy is ezer bajom, r>Oktalanság árán r>Kész a ravatalom. r>Hát én megáldalak, r>De amíg áldalak, r>Csókolj, de ne nagyon. r>Áldva, csöndben, békén, r>Emlékkel és csókkal r>Akarlak elhagyni, r>Meleg után fagyni, r>Egyedül maradni, r>Egyedül érezni, r>Egyedül meghalni, r>Áldjon meg az Isten. r>r>A tengerbe most hanyatlik a Nap, r>Most fut leggyorsabban a vonatunk, r>Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: r>Megáldalak.
Az emberhez száll himnuszom ma, r>Hittel hadd harsogom dalom, r>Nagy ismeretlenek helyében, r>Dacos fejem meghajtva mélyen, r>Szelíden és örök reményben r>Ez ismerőst magasztalom. r>r>Tudjátok-e, hogy mi az ember? r>A por s a végtelen fia, r>Istent teremtő földi szellem, r>Kemény pöröly vasvégzet ellen, r>Ezer fönséges küzdelemben r>Viaskodó harmónia! r>r>Nézzétek: izzad tar mezőkön, r>Sarcol a rögből életet, r>Nap égeti és tüske marja, r>Tépázza ég és föld viharja r>S a jövendő útján haladva r>Csókolják fény és fellegek! r>r>Nézzétek: napba törtetően r>Mint épít büszke kupolát, r>Egekbe lendül lelke, karja, r>Kőhomloka, ércakaratja r>Győzelmesen lendül magasba r>És mélységekbe száll tovább! r>r>Ember! Hittel hiszek tebenned, r>Ember! Forrón szeretlek én. r>Te nyomorúságos, hatalmas, r>Te végzetes, te forradalmas, r>Te halálban is diadalmas r>Utód az Isten örökén! r>
"Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem r>és ide s tova hányattatom, mint a sáska." r>Zsoltárok könyve 109. r>r>r>Akaratomból is kihullassz r>Én akart, vágyott Istenem, r>Már magamat sem ismerem r>S Hozzád beszélni rontás fullaszt. r>r>Üldöztetésimben kellettél r>S kerestelek bús-szilajon r>S már-már jajomból kihagyom r>Neved, mely szebb minden neveknél. r>r>Szent Képzelés, örök hit-balzsam, r>Ki létlenül is leglevőbb, r>Meghalok szent Szined előtt r>S akarom, hogy hited akarjam. r>r>Megűzeték s nem nyugszom addig, r>Mig hitedet meg nem nyerem. r>Mert kockán van az életem, r>Mint árnyék, mikor elhanyatlik. r>r>S hányattatom, miként a sáska, r>Mert csak Tenéked van erőd r>S mert nem láttam régen előbb: r>Nem szabad hinni senki másba.r>
Én Jézusom, te nem gyűlölted őket, r>A gyűlölőket, és a köpködőket. r>r>Szeretted ezt a szomorú világot r>S az embert, ezt a nyomorú virágot. r>r>Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet r>És hogy felettünk csak az Úr itélhet. r>r>Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad r>Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat. r>r>A megbocsájtást gyakoroltad egyre, r>Míg égbe szállni fölmentél a hegyre. r>r>Ma is elégszer hallod a magasban r>A gyűlölet hangját, mely égbe harsan. r>r>A gyilkos ember hangját, aki részeg r>S a szeretet szavát feszítené meg. r>r>Én Jézusom, most is csak szánd meg őket, r>A gyűlölőket, és a köpködőket. r>r>Most is bocsáss meg nékik, mert lehet, r>Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek. r>
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek r>S a kitörő napfény nem terem áltudományt; r>Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből r>S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; r>Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús r>S a nyomorú pórnép emberiségre javúl; r>Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról r>És áldozni tudó szív nemesíti az észt; r>r>Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával r>És eget ostromló hangokon összekiált, r>S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!" r>S e rég várt követét végre leküldi az ég: r>Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez r>Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. r>
