Idő 
Értékelés 
Értékelés Ó sírni, sírni, sírni, r>Mint nem sírt senki még r>Az elsűlyedt boldogság után, r>Mint nem sírt senki még r>Legfelső pontján fájdalmának, r>Ki tud? ki tud? r>r>Ah, fájdalom - r>Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, r>Nincsen több, nincs sehol! r>r>S mért nem forr könyű szememben? r>S mért hogy szívem nem reped meg r>Vérözönnel keblemen?
Nem sírok én és nem panaszkodom; r>Nem mondom én el másnak: mi bajom? r>De nézzetek szinetlen arcaimra, r>Ott föl van írva; r>És nézzetek szemembe, mely kiégett, r>S belőle kiolvashatjátok, r>Hogy rajtam átok fekszik, átok, r>Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!
Rejts ölednek éjjelébe r>Szent nyugalmu sírhalom! r>E kinéletnek vesződve r>Láncait mért hordozom? r>Kebled csendes éjjelébe r>Nem tekint a fájdalom, r>S a keservek halvány képe; r>Ott öröklő bék' vagyon. r>Rejts hát kebled éjjelébe, r>Szent nyugalmu sírhalom!
Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Tarlóból fújdogál a szél, r>Egy-egy lehulló falevél r>Szállongva széltől szárnyra kap. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>A mult bús romjai közül, r>Emlékek szálldosnak körül r>S lelkem borzadva felriad. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Emlékezés, hulló levél, r>Temetőből a kósza szél, r>Felébredés kripták alatt. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Enyészet közelg, jön a tél, r>Szállong az emlék, falevél r>S reszketve széltől szárnyra kap. r>r>Sivár, őszt jósló, nyári nap. r>Romok közűl a szellemek r>Alvó szivet ébresztenek. r>Ébredés a kripták alatt...
Mindég csak sírsz? csak bús siralomra r>Nyílnak most is bágyadt szemeid? r>Mindég csak e gyászos sírhalomra r>Öntözgeted néma könnyeid? r>r>Tudom, legszebb örömid reggelét r>E szomorú hant alá zárád; r>Tudom, árva szíved kedves felét r>Kéri vissza epedő orcád. r>r>Oh, hárítsd el ázott fátyolodat r>Bús szemedről, kegyes szenvedő! r>Nem fedi már szeretett tárgyadat r>E porhalom s mohos temető. r>r>Ott lebeg már az öröm szárnyain, r>Hol a békés Léthe csörgedez, r>S virágzó zöld pálmák árnyékain r>Örök élet lelke lengedez; r>r>Hol a myrtus- s amarantszigetek r>Felett arany aether mosolyog, r>S illatozó balzsamos ligetek r>Közt az élet forrása ragyog; r>r>Ott békesség s isteni nyugalom r>Harmatozva száll mindenekre, r>Nincs ott bánat, sem gyász, sem sírhalom, r>Sem bús fátyol halvány képekre. r>r>Nem szakad el a hív szerelemnek r>Ottan többé rózsakötele; r>Ott virrad fel a sokat sírt szemnek r>Bíborszínben kívánt reggele. r>r>Vár tégedet is e dicső tájék! r>Ezentúl szent hantjait járod; r>Vár szeretőd, vár e kedves árnyék, r>S nemsokára szívedhez zárod. r>r>Akkor égi csókok törülgetik r>Gyöngy orcádról kegyes könnyeid, r>S rég ohajtott karok ölelgetik r>Rég ohajtott szűz tetemeid. r>r>Ölelkezve fogtok leborulni r>Dicső Atyánk szent zsámolyánál, r>S édes örömlángokra buzdulni r>Cherubimi harmóniánál. r>r>[1803 körül]
