Idő 
Értékelés 
Értékelés Forgószél megy út közepén, r>Csoportokat dobál felém, r>Hejh forgószél! ha jó volnál, r>Inkább babámhoz hordanál. r>r>Az én babám nem kis baba, r>Sugár mint a jegenyefa, r>Szépen danol, szépen táncol, r>Hozzá kökényszeme lángol. r>r>A kökényt én úgy szeretem, r>Ha szemében tekinthetem; r>Hejh! de tőle távol vagyok, r>Csak egyedűl fűlök, fagyok. r>r>Érem-e még azt vagy soha, r>Hogy galambom elmondhassa: r>Hova, hova bojtárlegény, r>Tudod-e, hogy szeretlek én? r>r>Azt csak tudnám még, hogy szeret. r>De tudom, hogy el nem jöhet, r>S mint madár a száraz ágon, r>Csak úgy tengek a világon.
Minden órám csüggesztő magányom r>Néma csendén búnak szentelem, r>Rajtad elmém, ah, törődve hányom r>S könyim árját issza kebelem. r>Merre, merre tüntök hű szerelmek, r>Melyek láncolátok szívemet? r>Ha fogjátok forró szenvedelmek r>Elborítni lángként éltemet? r>r>Most is karján fényes Ideálnak r>Még magasan rengnek álmaim, r>Ah, de tündérvárán nem találnak r>Méltó tárgyat többé lángjaim. r>Fanni, Fanni, mint zefír utánad r>Sóhajtásim szállnak úntalan, r>Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat! r>Szív, mért ingerlődöl hasztalan? r>r>Zengtem égi dalt: mint alkonyában r>Philoméla kertem bokrain, r>S mind hiában folytak, mind hiában r>Bájos hangok lantom húrjain. r>Csillagokra fel remegve sírtam, r>S fényektől nem jött vígasztalás; r>Berkén Echót fájdalomra bírtam, r>S jajgatásnak szólt csak jajgatás. r>r>Isten hozzád eltűnt rózsapálya, r>Isten hozzád elsírt nyúgalom! r>Képed lelkem többé nem találja, r>Dúló vészként zúg a fájdalom. r>S bár a kor, borítva fátyolával, r>Tőle messzebb messzebb elvezet, r>Rám világít lobbanó fáklyával, r>S visszavonz a bús Emlékezet. r>r>S ah reményem mindegyik virága r>Újra fonnyad szellemkebelén, r>Újra sűlyed a szív boldogsága, r>S régi sebben újra vérzem én! r>S míg a gyötrelemnek visszérzése r>Százszorozva tépi lelkemet: r>Képzetemnek vészhozó lengése r>Gyújt és kínos álmokkal temet. r>r>Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak r>Éjjelében bús Emlékezet! r>Álmaid ha lassan alkonyodnak, r>Nyúgalom tán nyújt még hű kezet. r>Nyájas arcod visszasúgárzása r>Enyhe fény a boldog napjain; r>Nékem, ah, csak Léthe áradása r>Hoz segédet kínom lángjain! r>r>Álmosd, 1813. június 11. után
Kettős teher r>s kettős kincs, hogy szeretni kell. r>Ki szeret s párra nem találhat, r>r>oly hontalan, r>mint amilyen gyámoltalan r>a szükségét végző vadállat.
Az emberek, az élők és halandók r>Elmúlnak tőlem lassan, csöndesen r>És becsukódnak minden földi ajtók r>És beborul egem és életem. r>Az ifjúsággal a szerelem elmegy r>A mennyei és földi szerelem, r>Az örömök utolsót énekelnek r>S a bánatok maradnak csak velem. r>r>A bánatok s a régi, boldog ősök, r>Magyar költők, tündöklő, végtelen r>Dicső sorokban az áldott elődök, r>Ők súgnak szellemhangokon nekem. r>Balassi, Csokonai és Petőfi, r>Arany, Tömörkény. És én figyelem r>E hangokat, mint darvakat a téli r>Magányos, hűvös, ködös éjjelen. r>Lelkem szeme szent röptüket idézi r>S hozzájuk hangolom az énekem...
Egy szegény nő, isten látja, r>Nincs a földön egy barátja, r>Agg, szegény és gyámolatlan, r>Ül magán a csendes lakban. r>Gyásza nincsen, gyásza rég volt, r>Még midőn jó férje megholt; r>De ruhája mégis gyászol: r>Szíve fél a tarkaságtól. r>Dolga nincs, hogy volna dolga? r>Kis ebédhez nem kell szolga. r>S az ebédnél nincs vendége, r>Csak a múlt idők emléke. r>Aki maga néz a tálba, r>Azt az étel nem táplálja: r>Több annak a gondolatja, r>Mint amennyi jó falatja. r>Gondol vissza és előre r>A sok jó és bal időre. r>S félig étel, félig bánat: r>Mindkettőbe belefárad. r>r>Hejh nem így volt hajdanában, r>Mig nem járt özvegyruhában: r>Tele kamra, tele pince r>S mindig kézben a kilincse, r>És szegénynek és boldognak r>Udvar és ház nyitva voltak. r>Vendéget nem kelle kérni: r>Önként szoktak ők betérni, r>Víz' dicsérni, bor' fecsélni, r>És a gazdát nem kímélni. r>A szegény, kit isten küldött, r>Ide gyakran beköszöntött, r>És azon mit innen elvitt, r>Lelkében nem tört meg a hit: r>Nem hideg pénz, hideg arcok, r>Eleség volt az ajándok. r>És ha néha úgy történék, r>Bár nagy ritkán, nem jött vendég, r>Akkor sem lön üres a ház, r>Bőven volt az istenáldás: r>Jobbra, balra a sok gyermek r>Játszottak és verekedtek, r>S gondjaiért az anyának r>Sok bajt, örömet adának. r>r>Hajh azóta csak bút látott, r>Hogy a gazda sírba szállott: r>Gyermekei szétfutottak r>Napkeletnek, napnyugotnak, r>S a szegény nő elhagyatva r>Úgy maradt, mint a szedett fa. r>r>Az idő jár, s ő csak megvan, r>Hol reményben, hol bánatban. r>Szűken teng kis vagyonábúl, - r>És ha néha sorsa fordúl, r>Gazdálkodni még most sem tud, r>Ha neki van, másnak is jut: r>Jobb időkből rosz szokása, r>Hogy a könyeket ne lássa, r>Megfelezni kis kamráját, r>S maga gyakran szükséget lát. r>r>Most ott ül az asztal mellett, r>Imakönyvében keresget. r>Könyvét híják Rózsáskertnek, r>Melyben szent rózsák teremnek. r>Régi, jó, de kopott jószág, r>Melyet még csak a barátság r>S egypár ernyedt szál tart öszve, r>Oly igen meg van viselve. r>S ím kopognak, és köhentve r>Az öreg jó Sára lép be: r>"Isten áldja meg, nagyasszony! r>Most ugyan csak legjobb itthon. r>Jó, hogy ilyenkor ki nem jár, r>Majd elvesztem, oly nagy a sár." r>,Hát mi jót hoz, Sára néni?' r>"Istenem! bár tudnék hozni. r>Egy kéréssel jöttem volna, r>Ha miatta meg nem szólna. r>Oly nehéz most a szegénynek, r>Tán jobb volna, ha nem élnek. r>Imádságos könyvet kérnék, r>Higye meg, most oly jólesnék. r>Mert hiszen ha már az ember r>Szépszerint jóllakni sem mer, r>Már ha szűken él kenyérrel, r>Éljen isten igéjével, r>Így legalább árva lelkünk r>Az imádság tartja bennünk. r>Itt, tudom, van heverőben: r>Adjon az isten nevében." r>r>,Jó asszony, felelt az özvegy, r>Könyvem nincs több, csak ez az egy, r>De ha már úgy megkivánta, r>És ettől függ boldogsága, r>Vegye egy felét jó névvel, r>Én beérem más felével.' r>S fele ide, fele oda, r>Könyvét kétfelé osztotta. r>r>Most a két jó öregasszony, r>Hogy semmi jót ne mulasszon, r>Fél könyvből, de nem fél szívvel, r>Imádkoznak este, regvel, r>S ha van isten mennyországban, r>Nem imádkoznak hiában.
