Idő 
Értékelés 
Értékelés Rengő csoda Tenger! r>Fonjad körül bánó dalaiddal r>Élet után vágyó lelkemet. r>Tépd ki szívem kérges rejtekéből r>Tompa dalok árnyékéletét. r>Mert gyáva az ember. r>Nem mérkőzik titkos hatalmaddal: - r>Ha rám borul a sötét - eltemet. r>Pártos harcon elsorvaszt, elöl; r>S csak fenyeget, de nem jő a Vég. r>
Utcákra és terekre r>szálldos a könnyü, halk hó r>szitál és leng kavargó r>pelyhe. r>r>A végtelent söpörve r>táncol, újra meg újra, r>végül fáradtan hull a r>földre. r>r>Az álmosarcú nagy sík r>fölött halotti formán, r>tetők, kémények ormán, r>alszik. r>r>A csend világa áll ma. r>Kinyújtózik a földön r>felejtő, nemtörődöm r>álma. r>r>De a mély nyugalomból r>a szív emlékre kelve, r>egy hamvadt szerelemre r>gondol.r>
Itt vagy hát már óh kezdetnek r>Legfelségesb példája, r>A felserdült természetnek r>Nagy pompájú mátkája! r>Jer, tiszteljük szűz keblébe r>Hol kis zefir puha szele leng r>S a rábámult csendességbe r>Egy andalgó fülemile zeng. r>Itt, hol még egy bódúló is r>Egy percet meghiggadna, r>Egy országot feldúló is r>Lágy érzéssel borzadna, r>Itt érezzük, hív pajtások, r>A szent erkölcs nemes erejét, r>Hadd kapkodják másutt mások r>A képzelt jó buja kebelét. r>Jertek, hívek, s a gunnyasztó r>Hajnal lassú lángjánál r>Áldozzunk a szívforrasztó r>Egyesség oltáránál, r>A titkok szent egyházának r>Igy ballagjunk falai körül, r>Míg a kétség árnyékának r>Bóldog lelkünk felibe nem ül. r>Addig a szép természetben r>Hordjuk tisztán szívünket, r>Még itt egy ily víg életben r>Kezdjük dicsősségünket, r>Hadd búzgassa mindég vérünk r>Jó erkölccsel tele szeretet, r>Úgy mindent oly vígan érünk, r>Amint értünk ma kikeletet.r>
Őszülő erdők rettegése, r>Gyásza van a szívemben, Mylitta, r>És szépsége és elszántsága, r>Legdúsabb színeit most virítja r>A Szerelem, az igazi, r>Oly szomszédos a komor Halállal. r>r>Nyarat lelkem már nem is fájlal, r>Száz szinű, pazar, szomoru kedve r>Szórja sugarát kifogytáig r>Őszt-borongató, szőke fejedre, r>A te macskás, ifjú fejed r>Lelkemből vert új koronájára. r>r>Az Ősz nap-órája megállva r>Figyeli szánk gyáva közeledtét, r>Néha a köd hó-szagot érzet, r>Agyaink színes avarra vetvék r>S őszi erdőkből kidalol r>Szerelmünk gyász-hitű-rettegése.
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek r>Az emberiségért valamit! r>Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e r>Nemes láng, amely úgy hevit. r>r>Láng van szivemben, égbül-eredt láng, r>Fölforraló minden csepp vért; r>Minden szív-ütésem egy imádság r>A világ boldogságaért. r>r>Oh vajha nemcsak üres beszéddel, r>De tettel mondhatnám el ezt! r>Legyen bár tettemért a díj egy r>Uj Golgotán egy új kereszt! r>r>Meghalni az emberiség javáért! r>Mily boldog, milyen szép halál! r>Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet r>Minden kéjmámorainál. r>r>Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg, r>Ily szentül!... s én elkészítem r>Saját kezemmel azon keresztfát, r>Amelyre fölfeszíttetem.
